BH 2001.11.530 Ha a volt házastársi közös lakásban az egyik fél tulajdoni illetősége a másikét lényegesen meghaladja, a kisebb hányaddal rendelkező fél részére a lakás elhagyásáért járó térítés összege a használati jog ellenértékének 1/3-a alatt is megállapítható [Csjt. 31/C. §, 27. §, Ptk. 116. §].

A bíróság jogerős ítéletével a felek 1973. június 2-án megkötött házasságát felbontotta, az alperesnek a közös lakáson fennállott lakáshasználati jogviszonyát megszüntette, kötelezte őt, hogy a lakást 15 napon belül elhelyezési igény nélkül hagyja el, egyben kötelezte a felperest, hogy az alperes kiköltözésével egyidejűleg fizessen meg az alperesnek 450 000 forintot a lakáshasználati jog ellenértékeként, továbbá úgy rendelkezett, hogy az eljárás során felmerült költségeiket a felek maguk viselik.

A megállapított tényállás szerint a felek utolsó házastársi közös lakása a fenti ingatlanban volt, mely eredetileg a felperes édesanyjának a bérleményét képezte, majd azt az 1990. október 1-jén kelt adásvételi szerződéssel a felperes az önkormányzattól 315 000 forint vételárért megvásárolta. A vételhez a házastársak - egyező előadásuk szerint - 73 795 forint közös vagyont használtak fel, ezt meghaladóan a vételárat a felperes különvagyonából egyenlítette ki. Az ingatlan-nyilvántartás szerint a lakás kizárólagos tulajdonosa a felperes.

A felek házassági életközössége 1996. tavaszán szűnt meg. Az alperes különvagyonában áll egy öröklakás.

A felperes keresetében a lakás kizárólagos használatát kérte, amit az alperes nem ellenzett, de kiköltözése esetére a lakáshasználati jog ellenértékét követelte a felperestől, melynek összegét a beszerzett szakértői vélemény alapján a beköltözhető és a lakott forgalmi érték különbözetének 1/3 részében - 960 000 forintban - kérte megállapítani. Felperesi álláspont szerint az, hogy az alperes önálló tulajdonú lakással rendelkezik, a lakáshasználati jog ellenértékére vonatkozó jogcímét kizárja.

Az elsőfokú bíróság az alperes lakáshasználati jog ellenértéke iránti kérelmét elutasította, ezt a rendelkezést a másodfokú bíróság megváltoztatta. Indokolásában hivatkozott a Csjt. 31/C. §-a (1) bekezdésére, mely szerint a közös lakásból távozó házastárs a lakáshasználati jog ellenértékére jogosult. A Csjt. olyan rendelkezést nem tartalmaz, mely szerint ezt a jogosultságot kizárja az a körülmény, hogy a távozó házastárs saját lakással rendelkezik. Utalt a fenti jogszabályhoz fűzött miniszteri indokolásra, továbbá a következetes ítélkezési gyakorlatra, eszerint pedig a lakáshasználati jog ellenértékének célja és jogi rendeltetése a lakás használatától eleső házastárs vagyoni hátrányának csökkentése. Ennek alapján az alperesnek az ellenértékre való jogosultságát megállapította.

Az összegszerűség tekintetében a beszerzett igazságügyi ingatlanforgalmi szakértői véleményt alapul véve a Csjt. 31/C. §-ának (2) bekezdésében foglalt rendelkezést tekintette irányadónak, amely kimondja, hogy a közös tulajdonban vagy valamelyik házastárs tulajdonában álló lakás esetén az ellenérték alapja a lakás beköltözhető és lakott forgalmi értékének a különbözete, jelen esetben 2 890 000 forint.

A Csjt. 31/C. §-ának (3) bekezdése alapján az ellenérték címén alapul veendő 1/3-nál kevesebb összeg megállapítására azért látott lehetőséget, mert a bíróság a felperes különvagyonában lévő lakás elhagyására kötelezte az alperest. Ezzel kapcsolatban kiemelte, hogy az ingatlan-nyilvántartás szerint a lakás a felperes kizárólagos tulajdona, és bár az alperes a tulajdoni igényét jelezte a perben, de ezt a követelését nem érvényesítette, tehát a rendelkezésre álló adatok alapján a lakást a felperes különvagyonának kell tekinteni. Ilyen feltételek között a felek viszonyában a rendelkező rész szerinti összeget látta alkalmasnak arra, hogy az alperes oldalán mutatkozó vagyoni hátrányt kiegyenlítse.

A jogerős ítélet ellen az alperes élt felülvizsgálati kérelemmel, melyben a Csjt. 31/C. §-a, illetve a 27. § szerinti közös vagyoni vélelem megsértésére hivatkozott. Álláspontja szerint az életközösség fennállása alatt szerzett lakáson osztatlan közös tulajdon keletkezett, ezért a felperes különvagyonára alapított döntés törvénysértő. Sérelmezte a bíróságnak az eljárási költségek viselésére vonatkozó rendelkezését is azért, mert a lakáshasználati jog ellenértékével kapcsolatban fellebbezése a jogcím, valamint részben az összegszerűség vonatkozásában is eredményre vezetett, és mivel a forgalmi érték megállapításához szükséges szakértői díjat ő előlegezte, és a jogerős ítélet szerint viselni is tartozik, ez ellentétes a Pp. 81. §-ának (1) bekezdésében foglaltakkal.

A felülvizsgálati kérelem részben, a perköltség viselésére vonatkozóan alapos, egyebekben a jogerős ítélet - részben eltérő indokolással - nem törvénysértő.

Az ingatlan megszerzésekor a felek házassági életközösségben éltek, és egyezően nyilatkoztak úgy, hogy a vételár egy részét a közös vagyonból fizették ki. A Csjt. 27. §-ában írt közös vagyon vélelme az ingatlan-nyilvántartásba való bejegyzéssel szemben is érvényesül [Ptk. 116. § (2) bek.], de a rendelkezésre álló adatokból sem kétséges, hogy a perbeli lakás bizonyos hányadán az alperes tulajdonjogot szerzett. Ennélfogva a lakás nem tekinthető a felperes különvagyonának akkor sem, ha az alperes a tulajdonjoga megállapítása iránt eljárást nem kezdeményezett.