BH 1999.4.145 A számítógépes csalás bűntettének a kísérletét valósítja meg, aki a számítógépes adatfeldolgozás eredményét meg nem engedett művelet végzésével, nevezetesen "vírusok" becsempészésével tudatosan akként befolyásolja, hogy ezáltal a programok működésre képtelenné váljanak, és így a sértettnek ebből kára származhat [Btk. 16. §, 300/C. § (1) bek.].

A városi bíróság a vádlottat bűnösnek mondta ki számítógépes csalás bűntettében, ezért 200 napi tétel pénzbüntetésre ítélte, az egynapi tétel összegét 100 forintban állapította meg. A kiszabott 20.000 forint pénzbüntetést - meg nem fizetés esetén - 200 napi szabadságvesztésre rendelte átváltoztatni.

A vádlott 1991. október 1. napjától munkaviszonyban állt az R. Kft.-nél, a munkáját azonban kirendelés alapján a K. gyáregységében végezte. Az 1992. október 1. napján létesített munkaszerződés szerint a vádlott munkaköri leírása alapján feladata volt az üzemet átfogó számítástechnikai rendszer kidolgozása, annak gyakorlati alkalmazása, illetve a vevői igényeknek megfelelő termelés szervezése, követése és a gépi adatfeldolgozók szakmai irányítása. A vádlottat terhelte a számítástechnikai adatok tekintetében a pontos adatszolgáltatásért való felelősség. A munkaköri leírásban szereplő feladatok ellátásáért a vádlott havi bérezésben részesült.

A vádlott a munkaszerződésben foglalt kötelezettsége alapján a gyáregység részére 4 db programot írt, amelyek a vállalat gazdálkodásának regisztrálásában, az ügyvitel szervezésében és a vezetői információ adásában működtek közre. A vádlott az általa megírt két programba - pontosan meg nem határozható időben - olyan kódsorozatot épített be, amely az aktiválását követően a programokat fizikálisan megsemmisíti, a harmadik programba pedig olyan kódsorozatot épített be, amely egy meghatározott naptári időpont bekövetkezése után a program működését - annak fizikai rombolása nélkül, a program végtelen ciklusba juttatásával - lehetetlenné teszi. A vádlott az általa kiépített rendszerre vonatkozóan a romboló rutinok beépítéséről a munkáltatóját nem tájékoztatta.

Amikor 1996. év tavaszán a vádlott és a kft. tulajdonosa között a számítógépes rendszer tulajdonjoga tekintetében vita alakult ki, a munkáltató a vádlott foglalkoztatását 1996. április hó 2. napján azonnali hatállyal megszüntette.

Miután a munkáltatónak nem volt tudomása a működő rendszerbe épített romboló motívumokról, a programok 1996. április 11-én és a 28-át követő napon magukat részben megsemmisítették, illetve működésképtelenné váltak, így a gyáregységnél a termelés irányítása, regisztrálása és az árukiadás kb. 1 napra lehetetlenné vált. A leállást követően a vállalat munkatársai a számítógépes rendszert beindították úgy, hogy a mindenkor esedékes időpont (év, nap, hó) az év vonatkozásában "visszadátumozásra" került. A rendszer a mai napig visszadátumozva működik.

A vádlott magatartásával a gyáregységnek mintegy 500.000-600.000 forint kárt okozott, amely a rendszer kijavításával merült fel.

Az elsőfokú bíróság ítélete ellen a vádlott és a védője felmentés végett jelentett be fellebbezést, amit a másodfokú tárgyaláson is fenntartottak.

A megyei főügyész az elsőfokú bíróság által megállapított tényállás kiegészítése mellett az elsőfokú bíróság ítéletének a helybenhagyását indítványozta.

A megyei bíróság az elsőfokú bíróság ítéletét felülbírálva azt állapította meg, hogy az elsőfokú bíróság az ügyet alapvetően felderítette, a tényállást a rendelkezésre álló bizonyítékok egyenként és összességében történő okszerű mérlegelése alapján állapította meg, ami azonban az iratok alapján a Be. 258. §-a (1) bekezdésének a) pontja alapján kiegészítésre szorul, az alábbiak szerint.

A vádlott a romboló rutinokat és a programokat végtelen ciklusba küldő kódrészletet 1994. évben - közelebbről meg nem határozható időpontban - építette be a programokba, a romboló hatást időről időre aktiválni és deaktiválni kellett. A vádlott magát a védelmet is megváltoztatta.

A programba épített romboló rutint 1995. november 3-án módosította a vádlott 1996. január 17-i lejárati idővel, ezt a rutint azonban nem aktiválta, így a programban kár nem keletkezett.

A vádlott a programot 1995. november 2-án módosította, akkor lejárati időnek 1996. január 17-ét jelölte meg, ezt követően a lejárati időt 1996. január 16-án és március 20-án április 28-ára állította be, a végtelenített ciklusba küldő kódrészletet pedig aktiválta.

A vádlott a foglalkoztatásának megszűnésekor, 1996. április 2-án - de azt követően sem - a beépített vírusrendszerű programrészletekről a munkáltatóját nem tájékoztatta, így azok a lejárat időpontjában a programokban működésbe léptek, azokat használhatatlanná téve. A programok működésképtelensége addig tartott, amíg a rendszer visszadátumozásával ismét működőképes állapotba nem helyezték. A rendszer a mai napig is működik.

A romboló rutinokat kizárólag olyan személy építhette be a programba, akinek birtokában volt a forráskód, a programok dokumentációja, és a fejlesztőnyelvet is használni tudta. A sértett cégnél ezekkel az anyagokkal és tudással kizárólag a vádlott rendelkezett.