BH 1998.12.570 I. A társadalomra veszélyesség hiányában nem valósul meg a rágalmazás, ha a fontos közfeladatot ellátó települési képviselő a hivatalos eljárása során a közélet tisztaságának megóvása érdekében tesz az önkormányzat testülete előtt olyan bejelentést, amely a sértettre elmarasztaló lehet [Btk. 10. §, 179. § (1) bek., (2) bek. b) pont, Be. 214. § (3) bek. a) pont].

II. Ha bűncselekmény hiányában történő felmentésnek van helye, a valóság bizonyításának - mint büntethetőséget kizáró oknak - a vizsgálata szükségtelen [Btk. 179. §, 182. § (2) bek., Be. 214. § (3) bek. a) és c) pont].

A városi bíróság az 1997. május 9-én kihirdetett végzéssel a terheltet nagy nyilvánosság előtt elkövetett rágalmazás vétsége miatt 1 évre próbára bocsátotta, kötelezte a terheltet a magánvádló részére 2.000 forint eljárási illeték megfizetésére.

A megállapított tényállás lényege szerint a terhelt ügyvezető igazgató, egyben a megyei jogú város képviselője, a gazdasági bizottság elnöke. A város közgyűlése 1996. május 8-i ülésén megtárgyalta a város egyik épületében a lakásépítési lehetőség felajánlásáról szóló javaslatot. A terhelt, mint a gazdasági bizottság elnöke, ismertette a bizottság álláspontját, amelynek lényege szerint, amíg a koncepcionális kérdések nem rendeződnek, nincs értelme a javaslattal foglalkozni. Ezt követően a közgyűlésen több képviselő felszólalt, majd a polgármester szünetet rendelt el.

A terhelt jelezte, hogy egy bejelentéssel kíván élni, amely zárt tárgyalást igényel. Az ügyrendi bizottság határozata alapján a közgyűlés zárt tárgyaláson folytatta a munkáját. Itt a terhelt felszólalásában előadta, hogy a gazdasági bizottság ülését megelőzően - ahol ezt az ügyet tárgyalták - a magánvádló felhívta őt telefonon (bár bizonyítani nem tudja, mert magnófelvétel nincs róla, és tanúja sincs, mert a telefonhívás az esti időpontban történt), és a következő ajánlatot tette neki: támogassa ennek a vásárlásnak az ügyét a gazdasági bizottságban, valamint a közgyűlésen, és akkor - amennyiben a lakóépületnek a felavatására kerül sor - az ezzel kapcsolatos reklámfeladatokkal a terhelt cégének megbízást ad, illetőleg egy olyan tenderen, amiben a közeljövőben mindketten érintettek lesznek, a javukra visszalép.

A magánvádló a közgyűlésen felajánlotta a terheltnek, hogy amennyiben visszavonja a fenti kijelentését a közgyűlés előtt, akkor ennek az ügynek a részéről nem lesz folytatása. Mivel ez nem történt meg, a magánvádló a törvényes határidőn belül rágalmazás vétsége miatt feljelentést tett a terhelt ellen.

A bíróság a terhelt bűnösségét a Btk. 179. §-ának (1) bekezdésébe ütköző és (2) bekezdésének b) pontja szerint minősülő, nagy nyilvánosság előtt elkövetett rágalmazás vétségében állapította meg. Indokolásában rámutatott, hogy a terhelt kijelentésével olyan tényt állított, amely alkalmas arra, hogy a magánvádló becsületét csorbítsa. A kijelentés 20-30 ember előtt hangzott el, ezért a nagy nyilvánosság előtt történt elkövetés megállapítható. Nem látta megvalósultnak azonban a jelentős érdeksérelmet okozva történt elkövetést, mint minősítő körülményt, azzal az indokolással: az a tény, hogy az önkormányzat nem vásárolta meg a magánvádló által felajánlott 4 db lakást, nem hozható összefüggésbe a terheltnek a zárt ülésen tett kijelentésével.

Az elsőfokú bíróság ítélete jogi indokolásában arra is rámutatott, hogy a terhelt önkormányzati képviselő, és mint hivatalos személy tette meg a tényállítását, de a cselekménye bűncselekmény, mert nem konkrét ügyintézés kapcsán, hanem a közgyűlés zárt ülésén felszólalva tette meg a tényállítását. Utalt arra is, hogy lehetősége lett volna a gazdasági bizottság ülésén már jelezni a magánvádló és közte lezajlott beszélgetést abban az esetben, ha úgy érezte, hogy a magánvádló ajánlata alkalmas arra, hogy őt - mint hivatalos személyt - működésében a közérdek kárára befolyásolja. Továbbá kifejtette, hogy a bírói gyakorlat szerint a felelőtlenül, kellő körültekintés nélkül tett rágalmazó tényállítások esetén alaptalan a társadalomra veszélyesség hiányára való hivatkozás akkor is, ha az elkövető jóhiszeműen úgy vélte, hogy cselekménye a társadalom védelmét szolgálja. Az elsőfokú ítélet indokolása a Btk. 182. §-ának (2) bekezdésével kapcsolatban kifejtette, hogy bár helye lett volna a valóság bizonyításának, de az eredményre nem vezethetett, ugyanis a kijelentések a terhelt és a magánvádló között telefonon zajlottak le és a beszélgetésnek tanúja nem volt. A bíróság az eset összes körülményét értékelve, a büntetési célt intézkedés alkalmazásával látta biztosítottnak.

A megyei bíróság az 1997. október 7-én kihirdetett ítéletével a városi bíróság végzését megváltoztatta, és a terheltet a nagy nyilvánosság előtt elkövetett rágalmazás vétsége miatt emelt vád alól - bűncselekmény hiányában - felmentette. Megállapította, hogy a bűnügyi költséget a magánvádló viseli.

A másodfokú bíróság ítélete indokolásában megállapította, hogy az elsőfokú bíróság az ügy megítélése szempontjából lényeges bizonyítékokat feltárta és értékelte. Az ítélet indokolását azonban annyiban egészítette ki, hogy a terhelt védekezését alátámasztó bizonyítékként értékelte H. Z. tanúvallomását, amelyből a rendelkezésre álló egyéb bizonyítékokkal együtt megállapítható az a tény, hogy a közgyűlés előtt a magánvádló a munkahelyén felhívta a terheltet az értékesítendő lakások és az átadási ünnepség megrendezése ügyében.

A megállapított tényállás alapján a másodfokú bíróság azt is rögzítette, hogy tévedett a városi bíróság, amikor a terhelt cselekményének a társadalomra veszélyességét megállapította arra való hivatkozással, hogy a terhelt nem a konkrét ügy intézése kapcsán, hanem a közgyűlés zárt ülésén, a napirendi pont tárgyalásán szólalt fel, holott hivatalos úton lehetősége, sőt kötelessége lett volna jelezni a közte és a magánvádló között lezajlott beszélgetést. A tényállásból megállapíthatóan a terhelt mint a megyei jogú város önkormányzati képviselője a gazdasági bizottság elnökeként - így mint hivatalos személy - vett részt a közgyűlésen, amelynek egyik napirendi pontjaként tárgyalták a magánvádló által épített lakásokból az önkormányzat részére felajánlott lakásépítési, illetve lakásvásárlási lehetőségeket. A terhelt által kért zárt ülés megszavazása után az ülés a nyilvánosság kizárásával folytatódott. Az önkormányzati képviselőnek a közgyűlés zárt ülésén elhangzott és a magánvádlót érintő az a tényállítása, hogy az ülés megtartása előtt őt, mint a gazdasági bizottság elnökét a magánvádló a közérdek kárára befolyásolni akarta, önmagában a Btk. 179. §-ának (1) bekezdésébe ütköző és (2) bekezdésének b) pontja szerint minősülő, nagy nyilvánosság előtt elkövetett rágalmazás vétségét nem valósítja meg, a társadalomra veszélyesség és a nagy nyilvánosság hiányában. A terheltnek mint hivatalos személynek, a közérdek céljából, a közélet tisztasága érdekében tett bejelentése nélkülözi a jogellenességet, a társadalomra veszélyességet, és annak ellenére sem lehet megállapítani terhére a rágalmazás vétségét, ha a bejelentésben foglaltak részben vagy egészben valótlannak bizonyulnak. A rágalmazás vagy a becsületsértés csak akkor lenne megállapítható, ha az elhangzott kijelentés gyalázkodó jellegű, az emberi méltóság sérelmével járó nyilatkozat, és a nyilatkozó szándéka kifejezetten az emberi méltóság megsértésére irányul, ezért a Be. 214. §-a (3) bekezdésének a) pontja alapján a megyei bíróság a terheltet az ellene emelt vád alól felmentette.