A Fővárosi Ítélőtábla Bhar.312/2015/4. számú határozata rágalmazás vétsége tárgyában. [1998. évi XIX. törvény (Be.) 6. §, 331. §, 376. §, 386. §, 387. §, 388. §, 397. §, 398. §, 514. §] Bírók: Nehrer Péter, Sárecz Szabina Martina, Sebe Mária

Fővárosi Ítélőtábla mint harmadfokú bíróság

3.Bhar.312/2015/4. szám

A Fővárosi Ítélőtábla mint harmadfokú bíróság Budapesten, 2016. év január hó 28. napján tartott nyilvános ülés alapján meghozta és kihirdette a következő

ítéletet:

A rágalmazás vétsége miatt a vádlott ellen indult büntetőügyben a magánvádló, a vádlott és védője másodfellebbezéseit elbírálva a Fővárosi Törvényszék mint másodfokú bíróság 2015. év szeptember hó 29. napján kelt 23.Bf.8683/2015/5. számú ítéletét megváltoztatja.

A vádlottat az ellene 1978. évi IV. tv. 179. § (1) bekezdésébe ütköző de a (2) bekezdés b) pontja szerint minősülő rágalmazás vétsége miatt emelt vád alól felmenti.

Felhívja a magánvádlót, hogy az iratoknál - leletezés és mulasztási bírság terhe mellett - 15 napon belül rójon le 20.000 (húszezer) forint fellebbezési eljárási illetéket. Az eljárás során felmerült költségeit maga tartozik viselni.

Egyebekben a másodfokú bíróság ítéletét helybenhagyja.

Az ítélet ellen további fellebbezésnek nincs helye.

INDOKOLÁS

A magánvádló feljelentésében a Népszabadság 2012. július 20-i számában megjelent, a vádlott által írt olvasói levélben foglaltak - "A magánvádló azonban úgy csatlakozott a közösséghez, úgy került pozícióba, hogy előtte nem tért be, hanem szándékosan becsapta vallási státuszával kapcsolatban őket......A magánvádló nem származása alapján diszkriminált áldozat, hanem lebukott szemfényvesztő... olyan szemfényvesztést leplezett le, amely - nem úgy mint a származás - a magánvádló döntésének eredménye volt...." - miatt rágalmazás vétsége miatt kérte a vádlott felelősségre vonását.

A Budapesti II. és III. Kerületi Bíróság a 2012. szeptember 14. napján kelt 12.B.1029/2012/4. számú végzésével a rágalmazás vétsége miatt a vádlott ellen indult büntető eljárást - bűncselekmény hiányában - megszüntette.

A magánvádló által bejelentett fellebbezést elbírálva a Fővárosi Törvényszék mint másodfokú bíróság a 2012. október 09. napján kelt 22.Bkf.12397/2012/3. számú határozatával az elsőfokú bíróság végzését hatályon kívül helyezte és az elsőfokú bíróságot az eljárás folytatására hívta fel.

A Budapesti II. és III. Kerületi Bíróság a 2013. május 31. napján kelt 5.B.1433/2012/6. számú ítéletével a vádlottat az 1978. évi IV. törvény 179. § (1) bekezdésébe ütköző és a (2) bekezdés b.) pont szerint minősülő rágalmazás vétsége miatt 50 napi tétel, 4.000.- forint napi tétel összegű, összesen 200.000.- forint pénzbüntetésre ítélte és kötelezte, hogy fizessen meg a magánvádlónak 10.000.- forintot.

Az ítélet ellen a vádlott jelentett be fellebbezést.

A Fővárosi Törvényszék mint másodfokú bíróság a 2014. január 23. napján kelt 20.Bf.10386/2013/4. számú végzésével az elsőfokú bíróság ítéletét hatályon kívül helyezte és az elsőfokú bíróságot új eljárásra utasította.

Indokolásában kifejtette, hogy a cikk "lebukott szemfényvesztő" kitétele véleménynek tekinthető, mely nem gyalázkodó jellegű, kizárólag kritikai megnyilvánulásként értékelendő, rágalmazás megállapítására nem alkalmas.

Ellenben a cikkben a "szándékosan becsapta vallási státuszával kapcsolatban őket" rész tényállítás, mely alkalmas a magánvádló becsületének csorbítására. Az elsőfokú bíróság anyagi jogszabálysértést követett el, amikor nem rendelt el valóság bizonyítást, pedig a tény állítását közérdek indokolta, ez a másodfokú eljárásban nem pótolható, ezért a Be. 376. § alapján az ítéletet hatályon kívül helyezte. Előírta, hogy a valóság bizonyítása körében tisztázni kell, hogy a zsidó jog szerint ki minősül zsidónak, ki lehet a zsidó hitközség tagja, valamint vezetője, a tagokat és vezetőket nyilatkoztatják-e arról, hogy a taggá vagy vezetővé válás feltételrendszerének megfelelnek-e és a magánvádlót kérdezték-e a kritériumoknak való megfelelőségéről, illetve tett-e olyan nyilatkozatot, hogy ezeknek megfelel.

A megismételt eljárásban a Budapesti II. és III. Kerületi Bíróság a 2015. május 08. napján kelt 2.B.269/2014/18. számú ítéletével a vádlottat az ellene 1978. évi IV. törvény 179. § (1) bekezdésébe ütköző és a (2) bekezdés b.) pont szerint minősülő rágalmazás vétsége miatt emelt vád alól felmentette és megállapította, hogy az eljárás során felmerült bűnügyi költséget a magánvádló viseli.

Indokolásában a bíróság arra az álláspontra helyezkedett, hogy a "lebukott szemfényvesztő" és a "szemfényvesztést leplezett le" kijelentések nem minősülnek tényállításnak, ezek a bírálat és vélemény fogalma alá esnek, mely nem valósítja meg a rágalmazás bűncselekményét, a Be. 6. § (3) bekezdés a.) pontjára figyelemmel a cselekmény ezen része tekintetében bűncselekmény hiányában történő felmentés indokolt.

A "szándékosan becsapta vallási státuszával kapcsolatban őket" kijelentés tényállításnak minősül, objektíve alkalmas a sértett becsületének csorbítására, emellett társadalomra veszélyes és jogellenes is. A jelen ügyben közérdek indokolta a valóság bizonyítás lefolytatását, ennek eredményeképpen a bíróság arra a következtetésre jutott és a tényállásban is rögzítette, hogy a vádlott által a cikkben írt tényállítás megfelel a valóságnak, így a cselekmény ezen része tekintetében - figyelemmel az 1978. évi IV. törvény 182. § (1) bekezdésére - a Be. 6. § (3) bekezdés c.) pont szerinti büntethetőséget kizáró okra hivatkozással hozott a bíróság felmentő rendelkezést.

Az ítélet ellen a magánvádló élt fellebbezési jogával, a vádlott bűnösségének megállapítása érdekében. Fellebbezésének indokolásában rámutatott arra, hogy a valóság bizonyítása során azt kellett volna tisztázni, hogy tudott-e az édesanyjának az állami nyilvántartásban szereplő vallásáról, illetve tett-e és ha igen, milyen nyilatkozatot. Az eljárás során nem nyert bizonyítást, hogy 1999-ben szándékosan becsapta a közösséget vallási státuszával kapcsolatosan. Vitatta, hogy az ügyben valóság bizonyításának egyáltalán helye volt, határozott véleménye szerint vallását, származását érintő kérdésben erre nem is kerülhetett volna sor.

A Fővárosi Törvényszék mint másodfokú bíróság a 2015. szeptember 29. napján tartott nyilvános ülésen kihirdetett 23.Bf.8683/2015/5. számú ítéletével - a valóságbizonyítást jogszerűnek tartotta, annak eredményét viszont ellentétesen értékelve a fellebbezést alaposnak ítélve - az elsőfokú ítéletet megváltoztatta, a vádlottat bűnösnek mondta ki rágalmazás vétségében [1978. évi IV. törvény 179. § (1) és (2) bekezdés b) pont] és őt ezért 2 évre próbára bocsátotta.

Osztotta az elsőfokú bíróság álláspontját a körben, hogy a "lebukott szemfényvesztő" kifejezés nem tényállítás.

A "szándékosan becsapta vallási státuszával kapcsolatban őket" tényállítás kapcsán azonban a valóság bizonyítása álláspontja szerint nem vezetett eredményre, ugyanis a cikk nem a magánvádló tudatállapotáról szól, hanem a hitközségbe belépése, pozícióba kerülése kapcsán tartalmazott állítást és a vádlott nem ajánlott fel bizonyítást arra vonatkozóan, hogy a magánvádló a hitközségbe belépésekor milyen tudomással bírt a szabályokról, nem nyert cáfolatot az sem, hogy édesanyja anyakönyvezésére vonatkozó adatokat csak 2011-ben ismerte meg. Az elsőfokú bíróság határozatában megállapított tényállást a másodfokú bíróság megalapozottnak találta, azonban mellőzte a tényállásból azt a részt, hogy a "szándékosan becsapta vallási státuszával kapcsolatban őket" tényállítás valónak bizonyult.