BH 2004.5.203 A rendkívüli felmondás okaként megjelölt kötelezettségszegés értékelésénél figyelembe kell venni a munkavállalónak a munkahelyi szervezetben betöltött helyét, a munkakörén alapuló felelősségét [Mt. 96. § (1) bekezdés a) pont].

A felperes keresetében az alperes 2000. október 31-én kelt rendkívüli felmondása jogellenességének megállapítását, és ennek jogkövetkezményeként elmaradt munkabér, felmentési időre járó átlagkereset, a jogellenesség szankciójaként tíz havi átlagkereset, valamint kártérítés megfizetését kérte a munkaviszonya helyreállítása mellőzésével.

A munkaügyi bíróság ítéletével megállapította a rendkívüli felmondás jogellenességét, kötelezte az alperest elmaradt munkabér, felmentési időre járó átlagkereset és további három havi átlagkereset megfizetésére. Ezt meghaladóan a keresetet elutasította.

A munkaügyi bíróság megállapítása szerint a rendkívüli felmondásban az alperes nem jelölte meg azt a konkrét kötelezettségszegést, amire az intézkedését alapozta, az általános, nem "pontos" indokolást tartalmazó rendkívüli felmondás ennélfogva jogellenes. A jogsértés és következményei súlya mérlegelésével három havi átlagkeresetnek megfelelő szankció megfizetésére kötelezte az alperest az egyéb jogkövetkezmények mellett.

Az alperes fellebbezésében vitatta a rendkívüli felmondás indoka hiányosságaival kapcsolatban elfoglalt elsőfokú ítéleti álláspontot.

A megyei bíróság ítéletével az elsőfokú bíróság ítéletének nem fellebbezett részét nem érintette, fellebbezett részében megváltoztatta; megállapította, hogy a felperes munkaviszonya az alperesnél 2000. október 31-én megszűnt, ennek megfelelően mellőzte az alperes elmaradt munkabér megfizetésére kötelezését. Egyebekben az elsőfokú ítéletet helybenhagyta.

A másodfokú bíróság egyetértett a munkaügyi bíróságnak a rendkívüli felmondás túlzottan általános indokolására vonatkozó álláspontjával. A felperes 2000. november 7-én kelt levele alapján - melyben úgy nyilatkozott, hogy a "történtek után" a munkaviszonya fenntartását nem kéri, hanem a munkaviszonyát kéthavi átlagkereset megfizetése mellett közös megegyezéssel szüntessék meg - a feleknek a munkaviszony felszámolására vonatkozó kölcsönös akaratára következtetett. Ezért megállapította, hogy a felek kölcsönös nyilatkozata folytán a munkaviszony 2000. október 31-én szűnt meg, és a felperest a megszűnést követő időre elmaradt munkabér nem illeti.

A felperes a jogerős ítélet ellen benyújtott felülvizsgálati kérelmében az ügy érdemi elbírálására kihatóan jogszabálysértőnek jelölte meg a másodfokú bíróságnak a munkaviszony megszűnése módjára, időpontjára és az elmaradt munkabérben marasztalás mellőzésére vonatkozó döntését. Részletesen kifejtett érvelése szerint a levelében foglaltakat - amelyben vitatta a rendkívüli felmondást, és egyezségi ajánlatot tett - az alperes elutasította, következésképpen a feleknek a munkaviszony kölcsönös megszüntetésére irányuló egyező akaratára levont jogerős ítéleti következtetés alaptalan, és jogszabálysértő az elmaradt munkabérigény ezen alapuló elutasítása. A felülvizsgálati kérelemben kifejtett álláspont szerint a másodfokú bíróság tévesen hivatkozott a Legfelsőbb Bíróság eseti döntésére, amely az eltérő tényállás miatt jelen ügyben nem alkalmazható. A felperes szerint mindezek olyan elvi jelentőségű jogkérdést vetnek fel, amely a joggyakorlat egysége és továbbfejlesztése érdekében indokolttá teszik a felülvizsgálatot, a jogszabálysértő ítélet hatályon kívül helyezését, a munkaviszonynak a jogerős ítélet meghozatalakori időpontban való megszűnése megállapítását, és eddig az időpontig az alperes elmaradt munkabér fizetésére kötelezését.

A Legfelsőbb Bíróság a felülvizsgálati eljárást a felülvizsgálati kérelemben megjelölt jogkérdésben a Pp. 270. § (2) bekezdés b) pont ba) alpontja alapján elrendelte.

Az alperes csatlakozó felülvizsgálati kérelmet terjesztett elő, amelyben a jogszabálysértő jogerős ítélet hatályon kívül helyezését és a felperes keresete elutasítását kérte, mert álláspontja szerint a rendkívüli felmondás világos és a felperes számára egyértelmű indokot tartalmazott, amit a 2000. november 7-én kelt, a közbeszerzési eljárás anyaga hibás előkészítését elismerő levele is bizonyít. Ezért a bíróságok a nem megfelelő indokolás miatt jogszabálysértően állapították meg a rendkívüli felmondás jogellenességét.

A felek ellenkérelmükben a felülvizsgálati kérelem, illetve a csatlakozó felülvizsgálati kérelem elutasítását kérték. Az alperes felülvizsgálati ellenkérelmében a jogerős ítéletnek a feleknek a munkaviszony felszámolására irányuló kölcsönös akaratnyilatkozatával kapcsolatos álláspontjával egyetértett.

A felülvizsgálati kérelem és a csatlakozó felülvizsgálati kérelem az alábbiak szerint alapos.

I. A perbeli rendkívüli felmondást az alperes azzal indokolta, hogy a felperes "2000. október 4-én a nyomda vezetőjétől feladatot kapott a K. által kiírt felhívásra (részvételi felhívás tárgyalásos eljárásra) készülő anyag elkészítésére, a szükséges igazolások és adatok beszerzésének, elkészítésének koordinálására, a benyújtott pályázat azonban olyan formai hibákat tartalmazott, amelyek az alperest kizárták az eljáráson való részvételből". Ezzel a magatartásával a felperes az alperesnek jelentős erkölcsi, valamint "feltételezhető" anyagi kárt okozott.