BH 1984.11.450 Az örökhagyó érvénytelen öröklési szerződésbe foglalt nyilatkozatával is tehet érvényes végrendeleti rendelkezést. Az örökös azzal, hogy a végrendelkezéssel együtt megkötött öröklési és gondozási szerződésben részt vett és az örökhagyó tartására és gondozására vonatkozó kötelezettségét elvállalta, nem valósít meg olyan közreműködést, amely a részére történt juttatást érvénytelenné tenné [Ptk. 655. § (2) bek., 632. § (1) bek.].

Az akkor 78 éves örökhagyó és az alperes 1980. március 28-án élettársi kapcsolatot létesítettek, majd 1980. május 19-én öröklési és gondviselési szerződést kötöttek egymással. A szerződés értelmében az alperes vállalta az örökhagyó gondviselését, betegségében való ápolását, gyógyíttatását, az örökhagyó pedig ennek ellenében minden vagyona örököséül az alperest nevezte meg. Az öröklési és gondviselési szerződés záradéka a következőket tartalmazza: "Alulírott K. J. örökhagyó gondviselt a tanúk előtt újólag kijelentem és nyilvánítom, hogy ez az okirat az én végrendeletemet is képezi."

Az öröklési szerződés alakiságának megfelelő okiratot ügyvéd készítette és azt a közjegyzőnél mint az örökhagyó végrendeletét letétbe helyezte. Az öröklési és gondviselési szerződést az örökhagyó életében jóváhagyás céljából az illetékes államigazgatási szervhez nem nyújtották be.

Az örökhagyó 1980. július 22-én öngyilkosság következtében meghalt. Törvényes örököse - egyéb örökösök nemlétében - a Magyar Állam lenne.

A közjegyző az örökhagyó hagyatékát az öröklési és gondviselési szerződésbe foglalt végrendelet alapján az alperesnek adta át.

Utóbb az alperes az öröklési és gondviselési szerződés utólagos jóváhagyását kérte, az illetékes államigazgatási szerv azonban a jóváhagyását megtagadta.

A megyei főügyészség a Pp. 2/A. §-ának (1) bekezdése alapján előterjesztett kereseti kérelmében annak megállapítását kérte, hogy az érvénytelen öröklési és gondviselési szerződés mint végrendelet is érvénytelen, mert azt mint szerződő fél az alperes is aláírta, így közreműködő személynek tekintendő. Kérte továbbá az alperest arra kötelezni, hogy a hagyatékhoz tartozó 318 460 forintot a Magyar Államnak mint törvényes örökösnek fizesse meg.

Az első fokú bíróság a tárgyalásra a Magyar Állam képviselőjét nem idézte meg, az alperest személyesen nem hallgatta meg, és a szerződéskötés körülményeire bizonyítást nem folytatott le. Ítéletével megállapította, hogy az öröklési szerződés érvénytelen, egyben azt 1980. július 22-ig terjedő időszakra hatályossá nyilvánította, és kötelezte az alperest, hogy 15 nap alatt a Magyar Államnak 313 460 forintot fizessen meg. Ezt meghaladóan a keresetet elutasította. Döntését azzal indokolta, hogy az öröklési szerződés hatósági jóváhagyás hiányában érvénytelen, de az mint írásbeli magánvégrendelet sem érvényes. Az örökhagyó korára és egészségi állapotára figyelemmel ugyanis "nem tételezhető fel", hogy nyilatkozatát a másik fél - az alperes - jognyilatkozata nélkül is megtette volna. De egyébként az írásbeli magánvégrendelet azért is érvénytelen, mert az alperest a végrendelet megtételében közreműködő személynek kell tekinteni, tehát a neki szóló juttatás csak akkor volna érvényes, ha a szerződésnek ezt a részét az örökhagyó sajátkezűleg írja és aláírja. A szerződés 6. pontjában foglalt örökhagyói nyilatkozat nem független a szerződéstől, hanem annak szerves része, az alperes szerződési nyilatkozata által motivált, azzal tartalmi, akarati kapcsolatban áll.

A bíróság megállapította, hogy a közjegyzőnél történt letétbehelyezés sem alkalmas a jognyilatkozat hibájának orvoslására, mert a letétbehelyezés nem személyesen történt. Ezért a bíróság az érvénytelen öröklési szerződésnek a Ptk. 237. §-a (1) bekezdése szerinti jogkövetkezményeit alkalmazva az alperes által végzett munka ellenértékét "a Pp. 206. §-ának (3) bekezdése alapján mérlegelve a perbeli körülményeket" havi 1000 forintban állapította meg. Az alperes tehát jogszerűen három hónapra 3000 forintra és a temetéssel felmerült 1000 forint kiadása megtérítésére tarthat igényt, amelyet a bíróság a hagyatékból a javára számolt el, és őt a fennmaradó összeg megfizetésére kötelezte.

A másodfokú bíróság ítéletével az első fokú ítéletet részben megváltoztatva azt állapította meg, hogy az öröklési és gondviselési szerződés záró rendelkezésébe foglalt írásbeli magánvégrendelet érvénytelen, és ehhez képest az örökhagyó törvényes örököse a Magyar Állam. Ezt meghaladóan a keresetet elutasította. A másodfokú bíróság az írásbeli magánvégrendeletnek minősülő jognyilatkozat érvénytelenségét illetően egyetértett az első fokú bíróság álláspontjával. Tévedett viszont - álláspontja szerint - az első fokú bíróság akkor, amikor a hatósági jóváhagyás hiányában eleve érvénytelen öröklési és gondviselési szerződés érvénytelenségét megállapította. Az alperes öröklési igényét az öröklési és gondviselési szerződésbe foglalt írásbeli magánvégrendeletre alapította, és a keresetlevél is e végrendelet érvénytelenségének megállapítására irányult. Ezért az ítélet rendelkező részét a másodfokú bíróság ennek megfelelően megváltoztatta. Ugyanakkor a marasztalásra irányuló kereseti kérelmet - bár a Magyar Állam képviselőjét a másodfokú eljárásban megidézte -a Pp. 49. §-ának (4) bekezdésében foglaltakra hivatkozással elutasította.