A Fővárosi Ítélőtábla Bf.207/2017/8. számú határozata emberölés bűntette tárgyában. [2012. évi C. törvény (Btk.) 160. §] Bírók: Katona Tibor, Kósa Zsuzsanna, Lassó Gábor

Fővárosi Ítélőtábla mint másodfokú bíróság

2.Bf.207/2017/8. szám

A Fővárosi Ítélőtábla mint másodfokú bíróság a Budapesten, a 2017. év október hó 17. napján megtartott nyilvános ülésen meghozta a következő

í t é l e t e t :

Az emberölés bűntettének kísérlete miatt a vádlott ellen indult büntetőügyben a Fővárosi Törvényszék 2017. év június hó 22. napján kelt 24.B.407/2017/16. számú ítéletét megváltoztatja:

A vádlott szabadságvesztés büntetését 4 (négy) év 6 (hat) hónapra, a közügyektől eltiltás mellékbüntetés tartamát 5 (öt) évre enyhíti.

A vádlott a szabadságvesztés büntetésből legkorábban annak kétharmad része kitöltését követő napon bocsátható feltételes szabadságra; a legalább három hónap kitöltésére utalást az ítélőtábla mellőzi.

A bűnjeljegyzék 6. tétele alatt kezelt "vipera" elkobzását mellőzi, azt a közbiztonságra különösen veszélyes eszközre vonatkozó eljárás lefolytatására a BRFK IX. Kerületi Rendőrkapitányságának küldi meg.

Egyebekben az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyja.

Az ítélet ellen további fellebbezésnek nincs helye.

I n d o k o l á s

A törvényszék a vádlott bűnösségét emberölés bűntettének kísérletében (Btk. 160. § (1) bekezdés) mondta ki.

A vádlottat ezért öt év, börtönben végrehajtandó szabadságvesztésre és hat év közügyektől eltiltásra ítélte. Rendelkezett a feltételes szabadságra bocsátás lehetőségéről, az előzetes fogvatartásban és házi őrizetben töltött időt a szabadságvesztésbe beszámította.

Rendelkezett a bűnjelekről is, ezek közül a sértett tulajdonát képező ún. "viperát" elkobozta.

Az eljárás során felmerült bűnügyi költség megfizetésére is kötelezte a vádlottat.

Az elsőfokú ítélet ellen a vádlott és védője jelentettek be fellebbezést; a vádlott a fellebbezésének okát és célját nem jelölte meg, míg a védő elsődlegesen jogos védelemre hivatkozva védence felmentése, másodlagosan téves jogi minősítés miatt helyes minősítés és a büntetés lényeges enyhítése érdekében fellebbezett.

A Fővárosi Fellebbviteli Főügyészség a BF.519/2017. számú átiratában a védelmi fellebbezéseket nem tartotta alaposaknak. Indítványozta, hogy az ítélőtábla az ügyet tanácsülésen bírálja el.

Ami az érdemi felülbírálatot illeti, azt sérelmezte, hogy az elsőfokú bíróság az ítélet indokolásában nem utalt a Kúria 3/2013. BJE. határozatára, észrevételezte, hogy a közügyektől eltiltást nem nevezte meg mellékbüntetésként, összességében azonban - lényegében - az elsőfokú bíróság ítéletének helybenhagyására tett indítványt.

A vádlott és a védő a törvényes határidőn belül - a fellebbviteli főügyészség átiratának ismeretében - az ügynek fellebbezési nyilvános ülésen történő elbírálását indítványozta.

A fellebbezési nyilvános ülésen a védő a jogos védelem alapján történő felmentést célzó fellebbezését már nem tartotta fenn és ahhoz védence is csatlakozott.

A védelmi fellebbezések az enyhítés irányában alaposak, egyebekben nem.

Az ítélőtábla a Be. 348. § (1) bekezdése alapján az elsőfokú bíróság ítéletét az annak meghozatalához vezető eljárással együtt bírálta felül teljes terjedelemben, függetlenül attól, hogy ki milyen irányban fellebbezett.

Ennek eredményeképpen megállapította, hogy a törvényszék az eljárást szabályszerűen folytatta le, eljárási szabályt nem vétett.

A törvényszék a bizonyítást a szükséges és lehetséges körben maradéktalanul lefolytatta, ennek eredményeképpen zömmel megalapozott tényállást állapított meg.

A kismértékű és részleges, a Be. 351. § (2) bekezdés b) pont II. fordulata szerinti megalapozatlanság csupán annyiban alakult ki, hogy a vádlott személyi körülményeiben bekövetkezett változásokat az első fokú tényállás nem tartalmazhatta, ezért a másodfokú bíróság a vádlottat a büntetés kiszabás szempontjából lényeges körülményekre - bizonyításnak nem minősülő keretben, a Be.361.§ (2) bek. b) szerint - kihallgatta, és ennek eredményeképpen az elsőfokú tényállást a következők szerint kiegészítette:

A vádlott a becsatolt munkaszerződés szerint 2017. év május hó 18. napjától a Kft. alkalmazásában dolgozik takarítóként. Munkaviszonyból 127.500,- forint alapbér jövedelme származik. Nőtlen, de élettársi kapcsolatban él, akinek négy kiskorú gyermekét együtt nevelik saját háztartásukban.

A XX., XXI. és XXIII. Kerületi Bíróság a 9.P.20.125/2011/6. számú ítéletével élettársa és házastársa házasságát felbontotta és a kiskorú gyermekeket a vádlott élettársánál helyezte el azzal, hogy nem történt gyermektartásdíj fizetésre kötelezés, ennélfogva a vádlott önként tartja a gyermekeket.