A Szegedi Ítélőtábla Pf.20276/2007/7. számú határozata szerződés érvénytelenségének megállapítása tárgyában. [1959. évi IV. törvény (Ptk.) 112. §, 200. §, 201. §, 207. §] Bírók: Rakita Zsuzsanna, Sághy László, Zanóczné dr. Ocskó Erzsébet

SZEGEDI ÍTÉLŐTÁBLA

Pf.II.20.276/2007/7.szám

A M A G Y A R K Ö Z T Á R S A S Á G N E V É B E N !

A Szegedi Ítélőtábla Dr. Zlehovszky Ilona ügyvéd által képviselt kiskorú I.rendű felperes neve (címe) szám alatti lakos I.r. és kiskorú II.rendű felperes neve ugyanottani lakos II.r. felpereseknek - Dr. Dévényi Géza ügyvéd által képviselt Id. I.rendű alperes neve (címe) szám alatti lakos I.r. és Id. II.rendű alperes neve ugyanottani lakos II.r. alperesek ellen szerződés érvénytelenségének megállapítása iránt indított perében a Békés Megyei Bíróság 2007. május 16. napján kelt 12.P.20.264/2006/15. számú ítélete ellen az I.r. és II.r. felperesek 17. sorszám alatt benyújtott fellebbezése folytán lefolytatott másodfokú eljárásban meghozta az alábbi

Í T É L E T E T :

Az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyja azzal, hogy a perköltséget első- és másodfokú költségnek tekinti.

Kötelezi a felpereseket, hogy fizessenek meg az államnak az adóhivatal felhívására személyenként 240.000.- /Kettőszáznegyvenezer/ Ft fellebbezési eljárási illetéket.

Az ítélet ellen fellebbezésnek helye nincs.

I N D O K O L Á S :

A felperesek apja, /személynév 1/ daganatos betegségét 2005. évben diagnosztizálták, novemberben gégemetszést hajtottak végre rajta és csak speciális mikrofonnal tudott beszélni. Hanyatló egészségi állapota miatt a családi gazdaságban munkát végezni nem volt képes, idegen személyt kellett alkalmazni, aki az állatok körüli és egyéb nehéz fizikai munkát ellátta. Házastársával a kapcsolata annyira megromlott, hogy 2006. júliusában a közösen használt /helységnév/-i lakóingatlanból a szüleihez, az alperesekhez költözött. A házasság felbontása iránt pert indított, de a tárgyalás időpontja előtt, 2006. szeptember 17. napján elhunyt.

- 2 -

Nevezett 2006. július 14. napján "közös tulajdont keletkeztető és tartási szerződést" kötött szüleivel, az I.r. és II.r. alperesekkel a /helységnév/ ... hrsz. alatt felvett kizárólagos tulajdonaként nyilvántartott lakóház és udvar, /ingatlan címe 1./ szám alatti ingatlanra. A szerződés 2. pontja szerint a telek tulajdonjogát 1978. évben szerezte meg, amikor a szüleivel közös háztartásban élt, majd az I.r. és II.r. alperessel együtt felépítették a lakóházat, amelyet 1981. évben fejeztek be. A szerzésben való közreműködésre figyelemmel a néhai elismerte, hogy az építkezést nagyrészt a szülők finanszírozták, amely az egész ingatlanhoz viszonyítva 6/8 tulajdoni illetőséget keletkeztetett. Ezért hozzájárult ahhoz, hogy az I.r. és II.r. alperesek tulajdonjogát egyenlő arányban ezen ingatlanrészre bejegyezzék. A szerződés 4. pontja alapján az ingatlan további 2/8 illetőségét tartás jogcímén ruházta át az alperesekre. Nyilatkozott arról, hogy a házastársi életközössége 2006. július 5. napján megszakadt, miután volt házastársa a szerződés tárgyát képező ingatlanból kizárta. Rokkantnyugdíjának összege 36.000.- Ft, gondozásra és tartásra szorul. Az alperesek, mint eltartók kötelezték magukat arra, hogy saját háztartásukban gondoskodtak a jogosult élelmezéséről, tisztántartásáról, ápolásáról és gyógykezeltetéséről, mely szolgáltatás értékét havi 45.000.- Ft-ban jelölték meg.

A felperesek keresetükben a szerződés érvénytelenségének megállapítását kérték elsődlegesen azért, mert az jó erkölcsbe ütközik, ugyanis a szerződéskötés egyedüli célja az volt, hogy a leszármazókat, a felpereseket az örökléstől megfossza. Másodlagosan feltűnő értékaránytalanságra hivatkoztak, arra utalva, hogy az alperesek, tudták a felperesek apja tartásra, gondozásra nem szorul, így ellenszolgáltatás nélküli juttatásban részesültek. Harmadlagos kereseti kérelmük a szerződés színlelt voltának megállapítására irányult.

Az alperesek érdemi ellenkérelmükben a kereset elutasítását kérték. Előadták, hogy a szerződés a tényleges akaratukat tartalmazza a valós állapotnak megfelelően. 2006. évben a néhai betegsége miatt gondozásra és ápolásra szorult, önmagát nem tudta ellátni, ételeit is speciális módon kellett elkészíteni. Mindkét kiskorú felperes részére ingatlant vásároltak, azokra lakóházat építettek, amelyek nincsenek ugyan befejezve, de a perbeli ingatlan értékesítése erre lehetőséget nyújtana. A harmadik unoka, /személy neve 2/ is kapott ajándékba egy lakóházas ingatlant.

Az elsőfokú bíróság ítéletével a keresetet elutasította. Megállapította, hogy a felperesek szüleinek házasságkötése előtt épült a néhai kizárólagos tulajdonaként nyilvántartott /ingatlan címe 1./ szám alatti ingatlan. A támadott okiratban a felperesek apja az alperesekkel folytatott közös gazdálkodás eredményeként létrejött közös tulajdonra vonatkozó elismerő nyilatkozatot tett, amely az érintettek egybehangzó akaratát tartalmazza és e tényt a tanúvallomások is igazolták. A néhainak a saját tulajdonával való rendelkezési jogát a felperesek örökléshez fűződő érdekei nem korlátozhatják. /személynév 1/ a

- 3 -

Pf.II.20.276/2007/7.szám

szerződéskötés időpontjában ténylegesen egészségi állapota folytán segítségre szorult mindennapi életvitelében és rokkantsági nyugdíja olyan alacsony összegű volt, ami a megélhetését és gyógyíttatását, valamint speciális étkeztetésének költségét nem fedezte. Házastársával megromlott viszonya folytán tőle gondoskodást nem remélhetett, ugyanakkor tudata tiszta volt, betegsége nem befolyásolta és nem vonható le olyan következtetés, hogy a szerződés célja a felperesek örökléstől való megfosztása. Az eltartást vállaló alperesek tudtak fiuk egészségi állapotáról, de nem következtethettek arra, hogy a betegség rövid idő alatt a halálához vezet. Mindezek alapján nem állapítható meg, hogy a szerződés jó erkölcsbe ütközik. Nem találta helytállónak a feltűnő értékaránytalanságra alapított megtámadási okot sem, mert nem nyert bizonyítást, hogy az alperesek egyoldalú előnyre törekvő magatartása eredményezte a szerződéskötést. A tartási szerződés úgynevezett szerencse jellegű szerződés, melynek egyik alapvető eleme a kockázatvállalás, és a szolgáltatások egyenértékűsége, az arányosság kérdése a szerződés érvényességét nem befolyásolja. Rámutatott arra, hogy a szerződés színlelt volta és ennek semmisségi következménye csak abban az esetben állapítható meg, ha mindkét szerződő fél akarata egy másik szerződés rendelkezéseinek érvényesülésére vonatkozik, ilyen megállapodást azonban megjelölni nem tudtak.

Az ítélet ellen a felperesek éltek fellebbezéssel, amelyben annak keresetük szerinti megváltoztatását, és az alpereseknek perköltségben való marasztalását kérték. Álláspontjuk szerint az elsőfokú bíróság a tényállást tévesen állapította meg és nem a perbeli jogvita szempontjából lényeges kérdésekkel (a néhai és házastársa egymáshoz való, illetőleg a felperesekkel a néhaihoz való viszonyával) foglalkozott. Nem lehet tárgya a pernek az sem, hogy mikor és ki építette a lakóházat, mert az a szerződés érvényességét nem befolyásolja. A néhai nem szorult tartásra, a nyugdíja mellett anyjukkal közösen gazdálkodtak, folyószámlájukon megtakarítással rendelkeztek, illetve felvette 2006. július 31. napján az árpatermés árát, 211.411.- Ft-ot. Az iratokhoz csatolt 2006. július 6. napján keltezett levél bizonyítja apjuk és az alperesek között rossz volt a kapcsolat, nem állhatott tehát szándékába a családi házat a szüleinek juttatni. A közeli hozzátartozók között létrejött tartási szerződésre az ingyenességet vélelmezni kell, az alpereseknek egyetlen gyermekük gondozásáról ellenszolgáltatás nélkül kellett gondoskodniuk. Nyilvánvaló azonban, hogy csak úgy fogadták be beteg fiukat, ha az ingatlant rájuk íratja. A szerződéssel az volt a céljuk, hogy a felpereseket kisemmizzék, megfosszák otthonuktól. Az I.r. alperes jelentős vagyona ellenére felhívta a felpereseket, hogy költözzenek ki az ingatlanból, illetve fizessenek havi 40.000.- Ft használati díjat.