A Fővárosi Ítélőtábla Pf.20509/2014/8. számú határozata kártalanítás tárgyában. [1998. évi XIX. törvény (Be.) 580. §] Bírók: Gáspár Mónika, Nyírőné dr. Kiss Ildikó, Pusztai Anita

F. Ítélőtábla

17.Pf.20.509/2014/8.

A F. Ítélőtábla a Pörzse Ügyvédi Iroda (ügyintéző: dr. Pörzse Tamás ügyvéd fél címe 1) által képviselt ifj. felperes neve (felperes címe.) felperesnek, dr. Zolnai Gábor jogtanácsos által képviselt Közigazgatási és Igazságügyi Minisztérium Jogi Szolgáltatási Főosztály (fél címe 2) által képviselt alperes neve alperes ellen kártalanítás iránt indított perében a F. Törvényszék 2014. február 3. napján meghozott 17.P.20.520/2012/46. számú ítélete ellen az alperes részéről 50. sorszám alatt előterjesztett fellebbezés folytán meghozta a következő

ítéletet:

A F. Ítélőtábla az elsőfokú bíróság ítéletének nem fellebbezett részét nem érinti, fellebbezett részét részben megváltoztatja, az alperes által a felperesnek fizetendő marasztalási összeget 15.000.000 (Tizenötmillió) forintra, ezen összeg után 2011. szeptember 1. napjától 2013. június 30. napjáig a késedelemmel érintett naptári félévet megelőző utolsó napon, 2013. július 1. napjától a késedelemmel érintett naptári félév első napján érvényes jegybanki alapkamattal megegyező mértékű késedelmi kamataira leszállítja;

az alperes által a felperesnek fizetendő elsőfokú perköltség összegét 465.280 (Négyszázhatvanötezer-kettőszáznyolcvan) forintra leszállítja, és a felperesnek az alperes javára elsőfokú perköltség fizetésére történő kötelezését mellőzi;

a felperes által az államnak fizetendő kereseti illetéket 750.000 (Hétszázötvenezer) forintra felemeli, az állam által viselt elsőfokú illeték összegét 750.000 (Hétszázötvenezer) forintra leszállítja;

ezt meghaladóan a felperes keresetét elutasítja, és az elsőfokú ítéletet helybenhagyja.

Kötelezi a felperest, hogy fizessen meg az alperesnek 15 nap alatt 279.750 (Kettőszázhetvenkilencezer- hétszázötven) forint másodfokú perköltséget.

Kötelezi a felperest, hogy fizessen az államnak felhívásra 400.000 (Négyszázezer) forint fellebbezési és 400.000 (Négyszázezer) forint csatlakozó fellebbezési illetéket, a le nem rótt 240.000 (Kettőszáznegyvenezer) forint fellebbezési illetéket az állam viseli.

Az ítélet ellen fellebbezésnek nincs helye.

I n d o k o l á s

A felperessel szemben a B. Kerületi Ügyészség a Btk. 321. § (1) bekezdésébe ütköző és a (4) bekezdés b) pontjának III. fordulata szerint minősülő, bűnsegédként, jelentős értékre elkövetett rablás bűntette miatt emelt vádat.

A felperes az eljárás során 2000. február 18. napjától - 2000. február 20. napjáig őrizetben, 2000. február 21. napjától - 2002. november 18. napjáig előzetes letartóztatásban volt, ezt követően 2004. január 29. napjáig lakhelyelhagyási tilalom alatt állt.

A P. Bíróság a 2003. október 29. napján kihirdetett ítéletében a felperest jelentős értékre, csoportosan elkövetett rablás bűntettének kísérletében bűnösnek találta és 3 év fegyház büntetésre, valamint 3 év közügyektől eltiltásra ítélte. A F. Bíróság, mint másodfokú bíróság a P. Bíróság elsőfokú ítéletét hatályon kívül helyezte és az elsőfokú bíróságot új eljárásra utasította.

Az ügyész a megismételt eljárásban a vádiratban a felperes bűnsegédi minősítését társtettesire módosította.

A P. Bíróság a 2009. szeptember 17. napján kelt ítéletében a felperest az egy rendbeli, jelentős értékre, csoportosan, társtettesként elkövetett rablás bűntettének kísérlete miatt emelt vád alól felmentette. A F. Bíróság mint másodfokú bíróság a 2009. december 17-én kelt végzésével a P. Bíróság ítéletét a felperes vonatkozásában hatályon kívül helyezte és az iratokat az új eljárás lefolytatása végett a F. Bíróságnak, mint elsőfokú bíróságnak küldte meg.

A F. Bíróság mint elsőfokú bíróság a 2011. augusztus 31. napján jogerőre emelkedett ítéletében a felperest a jelentős értékre, csoportosan, társtettesként elkövetett rablás bűntette miatt emelt vád alól felmentette.

A felperes keresetében kérte, hogy a bíróság kötelezze az alperest 30.000.000 forint kártalanítás és a 2011. szeptember 1. napjától esedékes késedelmi kamatai megfizetésére.

Keresetének ténybeli alapjaként arra hivatkozott, hogy a 2000. február 18-tól - 2002. november 18. napjáig tartó 997 napos időtartamban a Be. 580. § (1) bekezdése szerinti kártalanítási igényt megalapozó fogva tartást szenvedett el.

A fogva tartás mind fizikailag, mind mentálisan megviselte. Egészségi állapota, látása nagymértékben romlott, porckorongsérvet és idegrendszeri károsodást állapítottak meg nála. 2007-ben agyérgörcse volt, rekurrens depresszióban, pánikzavarban és alkalmazkodási zavarokban szenved. Rendszeres gyógyszeres kezelésre szorul, pszichiátriai hospitalizációjára is sor került, amely visszavezethető az előzetes fogva tartására.

Gyermeke a fogva tartás kezdetekor alig 16 hónapos, megszűnésekor 4 éves volt. Nevelésében nem vehetett részt, fejlődésének egyes szakaszait nem kísérhette figyelemmel, a szülő - gyermek közötti kapcsolat szükségszerűen meglazult.

Házastársi viszonya megromlott. Baráti körét teljesen elveszítette, beilleszkedési problémákkal küszködik, a társadalom előítélettel tekint rá börtönviselt múltja miatt.

Az előzetes fogva tartás és a több, mint 10 évig tartó büntetőeljárás kitörölhetetlen nyomokat hagyott a felperes társadalmi, családi és szakmai életében.

Különösen súlyosan sérültek a személyiségi jogai azért, mert korábban rendőr főtörzsőrmesterként dolgozott, de beosztásából 2000. február 18-tól - 2011. augusztus 31. napjáig felfüggesztették.

A BV intézetben szükségszerűen kialakult kapcsolatai miatt hivatásos szolgálati jogviszonyban történő további alkalmazása kizárt. Nyugdíjazták, mivel a további szolgálatra alkalmatlannak bizonyult. Más munkáltatónál történő esetleges elhelyezkedését a környezetében ismert események nagymértékben megnehezítik.

Anyagi, erkölcsi elismerés hiányában önértékelési, pszichés problémai vannak, önbizalomhiányban szenved.

Az alperes érdemi ellenkérelmében a kereset jogalapját nem vitatta, de hivatkozott arra, hogy az őrizetben tartott időért a 104/2009. (X.30.) AB határozat alapján nem jár kártalanítás. A nem vagyoni kárigényt összegszerűségében túlzottnak találta.

Elismerte, hogy az előzetes letartóztatást követő esetleges munkavállalási nehézségek a fogva tartással köztudomásúan együtt járó sérelmek közé tartoznak. Nem vitatta az előzetes letartóztatással, a szabadság jogellenes megvonásával együttható nem vagyoni sérelem tényét, a börtönviszonyok elviselésével általában együtt járó fizikai, pszichés terheket, a személyi kapcsolatok beszűkülését.

Vitatta azonban, hogy a felperesnél megállapított betegségek kialakulása és az előzetes letartóztatás közötti okozati összefüggés fennáll.

Az elsőfokú bíróság ítéletében kötelezte az alperest 20.000.000 forint és a 2011. szeptember 1. napjától esedékes késedelmi kamatai, valamint 1.346.752 forint perköltség megfizetésére. Az ezt meghaladóan előterjesztett keresetet elutasította.

Ítéletének indokolása szerint a perben nem volt vitás, hogy az alperes a Be. 580. § (1) bekezdés I/c. pontja alapján kártalanítás fizetésére köteles a felperesnek, melynek mértékére és módjára a Be. 582. § (1) bekezdése értelmében a Ptk.-nak a szerződésen kívül okozott károkért való felelősségre vonatkozó rendelkezéseit kell alkalmazni.