A Kúria Kfv.35771/2014/4. számú precedensképes határozata közigazgatási határozat bírósági felülvizsgálata (ADÓÜGYBEN hozott közigazgatási határozat bírósági felülvizsgálata) tárgyában. [2003. évi XCII. törvény (Art.) 1. §, 2. §] Bírók: Fekete Ildikó, Sperka Kálmán, Sugár Tamás

A határozat elvi tartalma:

Az adójogviszonyban a jogokat rendeltetésszerűen kell gyakorolni, a szerződést és jogügyletet valódi tartalmuk szerint kell minősíteni. A rendeltetésellenes joggyakorlást megrekesztő adózási magatartás adóhatóság általi átminősítése jogszerű. Rendeltetésszerű joggyakorlás követelményének vizsgálata végelszámolás alatt álló társaság tagja által végzett hitel-tőke konverzió esetén.

***********

A KÚRIA

mint felülvizsgálati bíróság

Kfv.III.35.771/2014/4.szám

A Kúria a Borsy Ügyvédi Iroda által képviselt ... Kft. "v.a." felperesnek a dr. jogtanácsos által képviselt Nemzeti Adó- és Vámhivatal Észak-alföldi Regionális Adó Főigazgatósága alperes elleni adóügyben hozott közigazgatási határozat felülvizsgálata iránt indult perében a Debreceni Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság 2014. június 26. napján kelt 8.K.30.322/2014/9. számú jogerős ítélete ellen a felperes részéről 12. sorszám alatt benyújtott felülvizsgálati kérelem folytán az alulírott helyen és napon - tárgyaláson kívül - meghozta az alábbi

í t é l e t e t :

A Kúria a Debreceni Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság 8.K.30.322/2014/9. számú ítéletét hatályában fenntartja.

Kötelezi a felperest, hogy 15 napon belül fizessen meg az alperesnek 100.000,- (százezer) forint felülvizsgálati eljárási költséget.

Kötelezi a felperest, hogy fizessen meg az államnak - külön felhívásra - 3.500.000m- (hárommillió-ötszázezer) forint felülvizsgálati eljárási illetéket.

Az ítélet ellen további felülvizsgálatnak nincs helye.

I n d o k o l á s

Az elsőfokú bíróság által megállapított tényállás szerint a felperes egyszemélyes gazdasági társaság, tagja a ... holland székhelyű cég. A felperes 2011. augusztus 1. napjával határozta el a végelszámolás útján történő megszűnését, a 2011. július 31-i fordulónappal elkészített tevékenységet záró mérlege szerint a jegyzett tőkéje 40.000.000,- forint, a saját tőkeállománya mínusz 727.011.000,- forint, a tagjával szemben fennálló kötelezettsége 756.814.000,- forint.

A felperes tagja 2013. február 26-án nem pénzbeli hozzájárulást bocsátott a felperes rendelkezésére oly módon, hogy a társasággal szemben fennálló követelését a felperesre ruházta át. Abból 100.000,- forint a társaság jegyzett tőkéjét növelte, míg a fennmaradó 756.659.704,- forint a felperes tőketartalékába került. A jegyzett tőke változásával kapcsolatos adatok változását a cégbíróság átvezette.

A felperes a 2013. szeptember 30. napján kelt alapítói határozattal elfogadta a végelszámolási időszak adóbevallásait, a zárójelentést, a végelszámolási időszak mérlegét, és kezdeményezte a társaság cégjegyzékből való törlését.

Az elsőfokú adóhatóság a felperesnél a 2011. augusztus 1. - 2013. szeptember 30. közötti időszakra - az általános forgalmi adót kivéve - végelszámolás alatti költségvetési kapcsolatok ellenőrzését végezte, melynek eredményeként hozott módosított határozatában a felperes terhére 375.574.000,- adóalap után 37.557.000,- forint adóhiánynak minősülő társasági adókülönbözetet állapított meg. Kötelezte a felperest ezen összeg, valamint 18.778.000,- forint adóbírság és 341.000,- forint késedelmi pótlék megfizetésére. Az indokolásban rögzítette, miszerint a tagi kölcsön apportként történő rendelkezésre bocsátása, a jegyzett tőke és tőketartalék apporttal történő megemelése nem a végelszámolási eljárás alatti gazdasági tevékenység elvégzése céljából vált szükségessé, hanem kifejezetten arra irányult, hogy a felperes a fennálló kötelezettségét tagi kölcsönről történő lemondás nélkül szüntesse meg, ezáltal olyan módszert alkalmazott, amelynek következtében az adó- fizetési kötelezettséget megkerülte. A tagi kölcsön apportként történő rendelkezésre bocsátása - figyelemmel az adózás rendjéről szóló 2003. évi XCII. törvény (a továbbiakban: Art.) 1.§ (7) bekezdésére, és 2.§ (1) bekezdésére - végleges pénzeszköz átadásnak minősül, és az adott időszakban rendkívüli bevételként számolandó el.

A felperes fellebbezése folytán eljáró alperes a 2014. március 4-én kelt 3152725964. iktatószámú határozatával az elsőfokú határozatot helybenhagyta. Az indokolásban kifejtette, miszerint az elsőfokú adóhatóság helyesen állapította meg, hogy a felperes a vizsgált időszakban gazdasági tevékenységet nem folytatott, és a végelszámolással kapcsolatosan nem merült fel jelentősebb kiadása. A tevékenység finanszírozásához és a végelszámolás lefolytatásához a tag további pénzbeli hozzájárulására nem volt szükség. A jegyzett tőke és a tőketartalék megemelésének más oka nem lehetett, csak az, hogy a tagi kölcsönt a felperes a tőke emeléséből fizesse vissza. A tag ezért nem kényszerült a tagi kölcsön elengedésére, mely a felperes számára rendkívüli bevétel, ebből következően pedig társasági adó fizetési kötelezettséget jelentett volna.

A jegyzett tőke megemelése nem minősült rendeltetésszerű joggyakorlásnak, annak kizárólagos célja a társasági adóról és osztalékadóról szóló 1996. évi LXXXI. törvényben (a továbbiakban: Taotv.) foglalt rendelkezések megkerülése volt.

A felperes keresettel támadta az alperes határozatát, kérve annak bírósági felülvizsgálatát, ennek eredményeként megváltoztatását az adókülönbözet és járulékai mellőzésével.

A közigazgatási és munkaügyi bíróság jogerős ítéletével a felperes keresetét elutasította. Az indokolásban felhívta az Art. 1.§ (7) bekezdését, 2.§ (1), (2) bekezdését, 97.§ (4),(6) bekezdését, a Polgári perrendtartásról szóló 1952. évi III. törvény (a továbbiakban: Pp.) 339/B.§-át, a cégnyilvánosságról, a bírósági cégeljárásról és a végelszámolásról szóló 2006. évi V. törvény (a továbbiakban: Ctv.) 94.§ (1) bekezdését, 103.§ (1), 113.§-át, a gazdasági társaságokról szóló 2006. évi IV. törvény (a továbbiakban: Gt.) 13.§ (1) bekezdését, a számvitelről szóló 2000. évi C. törvény (a továbbiakban: Sztv.) 35.§ (1),(3) bekezdését, 36.§ (1) bekezdés b) pontját, 86.§ (1) bekezdését, valamint 86.§ (3) bekezdés a) pontját.

Érvelése szerint az adóhatóság eljárása során mérlegelési jogkörében járt el. A rendeltetésellenes joggyakorlás vizsgálata fogalmilag egyébként a jogszerű magatartás felülvizsgálatát jelenti, annak biztosítása érdekében, hogy a fél ezen magatartása ne irányuljon az adófizetési kötelezettség megkerülésére. Ebben a körben az eset összes körülményét értékelni kell. (ítélet 5. oldal utolsó bekezdés)

A bíróság kiemelte, hogy a felek által hivatkozott a Nemzeti Adó- és Vámhivatal 2013. január 28-án kiadott tájékoztatója jogszabálynak nem minősül, de a jogértelmezés szempontjából jelentőséggel bírhat. Eszerint a tagi kölcsön nyújtásából eredő követelés lehet nem pénzbeli hozzájárulás, azt apportként a társaság rendelkezésére lehet bocsátani, de az adóhatóságnak vizsgálnia kell a rendeltetésszerű joggyakorlás követelményét. Utóbbi körben a bíróság figyelembe vette az érintett és a felek által hivatkozott jogintézmények célját. Elsődlegesen a bíróság kifejtette, hogy a végelszámolás célja a cég jogutód nélkül történő megszüntetése. A Gt. 13.§ (1) bekezdéséből kitűnik, miszerint a jegyzett tőke a rendelkezésre bocsátása főszabály szerint a társaság alapításához kapcsolódik, annak célja figyelembe véve azt, hogy a korlátolt felelősségű társaság, mint amilyen gazdasági formában a felperes is működött, vagyonegyesítő jellegű társaság. (8. oldal első bekezdés)