BH 2004.3.113 Ha a hagyatékból járó kötelesrész pénzben való kiadása bármelyik félre sérelmes, a bíróságnak csak arra van módja, hogy a kötelesrészt egészben vagy részben természetben adja ki. Arra nincs jogi lehetőség, hogy a pénzben kiadott kötelesrész ne a hagyaték megnyílásakori forgalmi értéken kerüljön elszámolásra [Ptk. 672. §].

A felperes az alperes édesapja. A felperes édesanyja - a továbbiakban örökhagyó - 1997. november 17-én elhunyt. 1997. július 7-én írásbeli magánvégrendeletében az örökhagyó a perbeli lakásingatlana és az abban található ingóságok kizárólagos örökösévé unokáját, az alperest nevezte. Végintézkedés hiányában törvényes öröklésre a felperes és testvére, az örökhagyó után 1998. január 23-án elhunyt lett volna jogosult. A felperes testvére cselekvőképességet kizáró gondnokság alatt állt, gondnoka az örökhagyó volt, az örökhagyó halála után pedig részére hivatásos gondnokot jelöltek ki.

Az örökhagyó és gyermekei közös tulajdonában állt korábban egy házasingatlan, amelyet 2 240 000 forint vételárért eladtak. A vételárból a felperes az illetősége ellenértékét megkapta, a testvérét illető ellenértéket az örökhagyónak a gyámhatóság intézkedése alapján fenntartásos betétkönyvbe kellett volna helyezni, amire nem került sor, az örökhagyó pedig az őt illető vételárból vásárolta a hagyatékot képező ingatlant.

A hagyatéki eljárásban a felperes kötelesrész iránti igényt érvényesített. Az eljárt közjegyző az örökhagyó hagyatékát (lakásingatlanát, utolsó havi nyugdíját és ingóságait) ideiglenes hatállyal az alperes részére adta át. Hagyatéki teherként 88 881 forint temetési költséget, 20 000 forint közjegyzői költséget, 560 000 forint és járulékai vételártartozást, 75 000 forint gondozási költséget és 73 863 forint lakásfenntartási költséget vett fel.

A felperes keresetében az örökhagyó aktív hagyatékát 1 195 600 forintban (940 000 forint ingatlanérték, 27 000 forint nyugdíj, 228 600 forint értékű ingóság) a hagyatéki teher összegét 788 837 forintban (88 881 forint temetési, 20 000 forint közjegyzői költség és 679 956 forint vételártartozás és kamatai) jelölte meg. A saját, valamint a leszármazó és házastárs nélkül elhunyt testvére örököseként az őt megillető kötelesrész 101 690-101 690 forint és az örökhagyó halálától járó törvényes kamata megfizetésére kérte az alperes kötelezését. Az alperes a kereset jogalapját elismerte, a vételártartozás fennállását elutasítani kérte és viszontkeresetet terjesztett elő. A felperes az eljárás során kötelesrész iránti keresetét az ingatlan forgalmi értékváltozására hivatkozva 366 691 forintra felemelte és testvére örököseként 679 956 forint iránt hagyatéki hitelezői igényt terjesztett elő. A későbbiekben a kötelesrész természetbeni kiadására tartott igényt.

Az elsőfokú bíróság ítéletében megállapította, hogy a lakásingatlan 1/4 tulajdoni illetősége kötelesrész jogcímén, 1/4 tulajdoni illetősége "törvényes örökös" jogcímén a felperest illeti meg. Ennek az ingatlan-nyilvántartásba való bejegyzése iránt a földhivatalt megkeresni rendelte. Kötelezte az alperest, hogy fizessen meg a felperesnek 15 napon belül 416 000 forint elmaradt lakáshasználati díjat és ennek 1999. július 17-étől a kifizetésig járó 20% kamatát, valamint 2001. április 1-jétől havi 11 750 forint lakáshasználati díjat. Kötelezte a felperest, hogy fizessen meg az alperesnek 36 000 és 15 000 forintot és ezen összegeknek 1997. november 19-étől és 1999. november 1-jétől járó 20% kamatát hagyatéki hitelezői igény címén. Ezt meghaladóan a keresetet és viszontkeresetet elutasította, és rendelkezett a perköltség viseléséről.

Az elsőfokú bíróság a felperes és testvére kötelesrészét a felperes részére természetben rendelte el kiadni. Ezt azzal indokolta, hogy az ingatlanok forgalmi értéke az utóbbi időben jelentősen emelkedett, a felperes nem pénzben kérte annak kiadását és az értéknövekedés miatt a pénzben való kiadás a felperesre méltánytalan lenne. Mivel a kötelesrész kiadása folytán a felperes az ingatlan tulajdonosa lett és az ingatlant használni nem tudta, a használati díj iránti igényt is megalapozottnak találta. Az alperes által az örökhagyónak nyújtott ápolással kapcsolatos hagyatéki hitelezői igényt 30 000 forintban, eltemettetésének költségét 36 000 forintban határozta meg, és annak fele összege és kamatai megfizetésére kötelezte a felperest, ezt meghaladóan a lakásrezsi megtérítése iránti viszontkeresetet elutasította. Elutasította továbbá a felperesnek az 560 000 forint vételár és annak kamatai megtérítése iránti keresetét is. Ezt azzal indokolta, hogy az összeg halálakor a hagyatékban nem volt meg. A bizonyítékokat mérlegelve azt állapította meg, hogy az örökhagyó azt a gondnokolt tartására fordította, ezért azt az örökhagyó tartozásaként figyelembe venni nem lehet.

Az ítélet ellen mindkét fél fellebbezett. A felperes 560 000 forint és kamatai megfizetésére kérte az alperes kötelezését, az alperes a kötelesrész pénzben, a hagyaték megnyíltakori értéken való kiadását és a használati díj iránti kereset elutasítását kérte.

A másodfokú bíróság ítéletével az elsőfokú bíróság ítéletét megváltoztatta, a lakásingatlanra vonatkozó rendelkezéseket mellőzte. Kötelezte az alperest, hogy kötelesrész címén 659 000 forintot fizessen meg a felperesnek. Ennek alapján a felperes által bírói letétbe helyezett 188 380 forintot a felperes részére kiutalni rendelte és további 470 620 forintnak 30 napon belüli megfizetésére kötelezte az alperest. A használati díj iránti igényt elutasította, az 560 000 forint hagyatéki hitelezői igényre vonatkozó ítéleti rendelkezést helybenhagyta. Mellőzte a felperes temetési költség és ápolási költség, valamint perköltség megfizetésére kötelezését és a felperest első- és másodfokú részperköltség megfizetésére kötelezte.

Az ítéleti indokolása szerint a másodfokú bíróság abból indult ki, hogy a kötelesrész iránti igény kötelmi igény, mert a kötelesrészre jogosult öröklésjogi szempontból nem örökös. Úgy foglalt állást, hogy a felperes csak az őt megillető kötelesrészt igényelheti, ez az igény nem örökölhető, ilyen igényt testvére nevében nem is érvényesíthetett volna, ezért tévedett az elsőfokú bíróság, amikor ezt vizsgálta és ebben a vonatkozásban is marasztaló ítéletet hozott. A kötelesrész kötelmi jogi jellegével kapcsolatban kifejtette azt az álláspontját, hogy az a jogosultnak pénzben jár, és ettől a bíróság csak kivételesen, a Ptk. 672. § (1) és (3) bekezdésben meghatározott feltételek esetében térhet el.

A kötelesrész alapját a másodfokú bíróság akként állapította meg, hogy az ingatlanárakban bekövetkezett változásokra tekintettel az ingatlan jelenlegi beköltözhető értékét (2 820 000 forint) csökkentette az ideiglenes hagyatékátadás során felvett hagyatéki terhekből 88 000 forint temetési költség, 20 000 forint közjegyzői és 75 000 forint tartási, ápolási költség összegével. A kötelesrész alapját 2 636 120 forintban, a felperes kötelesrészét ennek

1/4-ében 659 000 forintban határozta meg.

A másodfokú bíróság egyetértett az elsőfokú bírósággal a felperes hagyatéki hitelezői követelése elutasításával. Az indokolást kiegészítette azzal, hogy az örökhagyónak a gyámhatósággal szemben volt elszámolási kötelezettsége, nem a felperessel. A vagyonkezelést a gyámhatóság ellenőrzi, ez azonban nem jelenti azt, hogy a vagyon nem fordítható a gondnokolt tartására, életkörülményei javítására. A felperes tényállításait a Pp. 164. § (1) bekezdése alapján az eljárásban nem bizonyította.