BH 2002.5.175 I. A kábítószer forgalomba hozatala több résztevékenységből tevődhet össze, mely magában foglalja az eladók és a vevők felkutatását, a közvetítők igénybevételét, az előzetes megbeszéléseket, az áru megtekintését, megvizsgálását, a megállapodás megkötését, az áru tárolását, az átadás helyének előzetes felderítését, a szállítóeszköz és a kísérők biztosítását stb., vagyis felölel minden olyan mozzanatot, amely azt célozza, hogy a kábítószer - akár további közbeékelődő személyek révén is - bekerüljön a kereskedelmi forgalomba [Btk. 282. § (2) bek. 3. ford.].

II. Ha a kábítószerrel visszaélés bűntettét az elkövetők a forgalomba hozatal céljából és jelentős mennyiségű kábítószerre nézve valósították meg, még a cselekmény kísérleti szakban maradása esetén, az enyhítő rendelkezés kimerítő alkalmazásával sem szabható ki 7 év 6 hónapi szabadságvesztésnél enyhébb büntetés [Btk. 87. § (1) és (2) bek. a) pont, 87/A. § (1) bek. d) pont és (2) bek., 282. § (2) bek. 3. ford., (5) bek. a) pont, 16. §].

A megyei bíróság a 2000. május 11. napján kelt ítéletével az I. r., a II. r. és a III. r. vádlottakat társtettesként, jelentős mennyiségű kábítószerrel visszaélés bűntettének kísérletében mondta ki bűnösnek; ezért az I. r. vádlottat 4 évi fegyházbüntetésre és 5 évre a közügyektől eltiltásra; a II. r. és a III. r. vádlottat pedig 5 évi fegyházbüntetésre és 6 évre a közügyektől eltiltásra ítélte.

A megállapított tényállás lényege a következő.

Az I. r. vádlott 23 éves, az általános iskola 8 osztályát végezte el, szakképzettsége nincs, vagyontalan, nőtlen, büntetlen előéletű. Letartóztatása előtt alkalmi felszolgáló volt egy sörözőben.

A II. r. vádlott 27 éves, az általános iskola 8 osztályát, valamint az építőgépész szakközépiskolát végezte el. Szakképzettségét tekintve gépjárműtechnikai szerelő. Letartóztatása előtt biztonsági őr volt. Büntetlen előéletű. A vádlott 1998. novemberétől 1999. májusáig eseti jelleggel marihuánát fogyasztott, nem tekinthető azonban kábítószerfüggőnek, mert ennek testi, lelki tünetei nem tapasztalhatóak, és nincsenek megvonási tünetek sem. Beszámítási képességét érintő korlátozó tényező nem forgott fenn.

A III. r. vádlott 42 éves, az általános iskola 8 osztályát végezte el, szakképzettsége nincs, letartóztatása előtt magángazdálkodó volt 9 és fél hektár földön. Házastársával közösen nevelik egy kiskorú leánygyermeküket.

A vádlott öt esetben volt büntetve közlekedési vétség, lopás, garázdaság, jármű önkényes elvétele és orgazdaság miatt, jelenleg az utóbbi bűncselekmény miatt kiszabott 1 évi börtönbüntetését tölti.

A vádlottak már több év óta állnak baráti kapcsolatban.

1999. május 14-én a reggeli órákban az I. r. vádlott a III. r. vádlott által vezetett személygépkocsival a városba utazott. Itt felvették a lakásán a II. r. vádlottat, és a parkolóba mentek. Az I. r. és a II. r. vádlott a személygépkocsiban arról beszélgettek, hogy az előző napi sikertelen ügyletet most le tudják bonyolítani. Beszélgetésükből félreérthetetlenül kitűnt, hogy "füvet" (kábítószert) hoznak forgalomba.

Rövid várakozás után megérkezett S. D. személygépkocsival, aki a vevőt vitte a parkolóba. A kábítószer eladásánál mind a három vádlott jelen volt. Az egyik vádlott a marihuánát tartalmazó nylon tasakot áttette az első ülésre, ahol egy digitális mérleggel történt a mérlegelés. Ezt a II. r. vádlott és a vevő végezték. Az ülésről a csomagot a III. r. vádlott tette le a jobb oldali első lábtartóhoz, mert az ülés lejtése miatt pontosan nem tudtak mérni. Ez után a vevőként jelentkező személy és S. D. eltávoztak azzal, hogy hamarosan visszatérnek a vételárral. A III. r. vádlott felszólítására a II. r. vádlott kivette a kábítószert a kocsiból, és az út másik oldalára vitte át. Ezzel szinte egyidőben megérkeztek a rendőrök, a marihuánát és a mérleget lefoglalták, a vádlottakat pedig őrizetbe vették.

A kábítószer-eladással kapcsolatos előzetes tárgyalásokat a II. r. vádlott bonyolította a közvetítőként szereplő S. D.-vel.

A lefoglalt 1287,20 gramm kannabisz (marihuána) hatóanyagtartalma 22,41 + - 0,87 gramm Delta 9 THC.

A kannabisz a módosított 1/1968. (V. 12.) BM-EüM rendelet I. sz. melléklete szerint kábítószernek, míg a Delta 9 THC a módosított 4/1980. (VI. 24.) EüM-BM rendelet II. jegyzéke szerint pszichotrop anyagnak minősül.

Az ítélet ellen az ügyész az I. r., a II. r. és a III. r. vádlottak terhére az enyhítő rendelkezés mellőzése és a büntetésük súlyosítása, a III. r. vádlott esetében pénzmellékbüntetés kiszabása érdekében jelentett be fellebbezést.

Az I. r. vádlott és a védője felmentés; a II. r. és a III. r. vádlott és a védője enyhítés végett éltek a perorvoslati jogukkal.

A legfőbb ügyész a tényállásnak az 1999. május 13-i eseményekkel történő kiegészítését; befejezett bűntett megállapítását, az enyhítő rendelkezés mellőzésével a vádlottak főbüntetésének a súlyosítását indítványozta.

Az I. r. vádlott védője azt fejtette ki, hogy az I. r. vádlott mindkét nap csak passzív résztvevője volt az eseményeknek, márpedig "a forgalomba hozatal" aktív magatartást feltételez. A tényállást alátámasztó bizonyítékok értékelése, különösen az érdekellentétben álló III. r. vádlott terhelő vallomásának az elfogadása az elsőfokú bíróság nyilvánvaló tévedése. Miután pedig az I. r. vádlottnak a társaival való együttműködése nem volt bizonyított, a felmentésének van helye.

A II. r. vádlott védőjének álláspontja szerint a megállapított tényállás téves, és ekként az abból levont jogi következtetés is az. A bíróság egyoldalúan mérlegelte a bizonyítékokat. Így nem vette figyelembe az elfogulatlan tanúk vallomását, amely szerint a II. r. vádlott csomagot nem vitt magával. Így a kábítószer nemhogy e vádlott tulajdonát nem képezhette, de az a birtokában sem lehetett. A II. r. vádlott szándéka autóüzlet közvetítésére, illetve saját használatára történő kisebb mennyiségű "fű" vásárlására terjedt ki. Ugyanekkor az ellentmondó szakvélemények alapján nem volt tisztázott a lefoglalt kábítószernek a bűncselekmény napján fennálló hatóanyag-tartalma sem, de a szabad hatóanyag-tartalom már az első szakvélemény idején sem érhette el a jelentős mennyiség alsó határát. A II. r. védő mindezekre figyelemmel a szakvélemény felülvizsgálatát, a II. r. vádlottnak a minősített eset alóli felmentését, a Btk. 282. §-ának (1) bekezdése szerinti bűntett kísérletének a megállapítását és próbaidőre felfüggesztett szabadságvesztés kiszabását kérte.

A III. r. vádlott védője az I. r. és a II. r. vádlottak szavahihetetlenségének a hangsúlyozása mellett bűnsegédi minőség megállapítását, és erre figyelemmel a büntetés mérséklését, a védő pedig még eggyel enyhébb büntetés-végrehajtási fokozat kijelölését is kérte.

A bejelentett kétirányú perorvoslat alapján felülbírálva a megyei bíróság ítéletét, a Legfelsőbb Bíróság észlelte, hogy az ügyben az elsőfokú bíróság - a perrendi szabályok megtartásával - széleskörű bizonyítást folytatott le.

A feltárt bizonyítékok mindegyikét mérlegelési körébe vonva alapvetően helyesen állapította meg a tényállást. Az a rendelkezésre álló iratok tartalma alapján - a Be. 258. §-a (1) bekezdése a) pontjának alkalmazásával - mindössze az alábbi kiegészítést igényelte: