A Fővárosi Ítélőtábla Pf.21029/2016/6. számú határozata személyiségi jog megsértése tárgyában. Bírók: Hercsik Zita, Kincses Attila, Kovács Éva

Fővárosi Ítélőtábla

2.Pf.21.029/2016/6/II.

A Fővárosi Ítélőtábla a Dr. Herczeg Anikó Ügyvédi Iroda (címe; ügyintéző: dr. Herczeg Anikó ügyvéd) által képviselt felperes neve (felperes címe) felperesnek - a Dr. Soós Ádám Ügyvédi Iroda (címe; ügyintéző: dr. Soós Ádám ügyvéd) által képviselt alperes neve (alperes címe) alperes ellen személyiségi jogsértés miatt indult perében a Fővárosi Törvényszék 2016. április 29. napján kelt 70.P.20.477/2015/26. számú ítélete ellen az alperes részéről 27. so rszám alatt előterjesztett fellebbezés folytán meghozta a következő

í t é l e t e t:

A Fővárosi Ítélőtábla az elsőfokú bíróság ítéletének nem fellebbezett részét nem érinti, fellebbezett rendelkezését részben megváltoztatja, és azt állapítja meg, hogy az alperes a felperes kegyeleti jogát sértette meg az elsőfokú ítélet rendelkező részében foglaltak szerint.

Egyebekben az elsőfokú bíróság ítéletet helybenhagyja.

Kötelezi az alperest, hogy 15 napon belül fizessen meg az felperesnek 51.700 (ötvenegyezer-hétszáz) forint másodfokú perköltséget.

Az ítélet ellen nincs helye fellebbezésnek.

I n d o k o l á s

Az elsőfokú bíróság ítéletével megállapította, hogy az alperes azzal, hogy 2014. április 22-én a felperes fiának ravatalozásakor

- a holttestet a koporsóban nem megfelelő módon helyezte el,

- a ravatalozott holttest magából szagot árasztott,

- a holttestre a ruházatot nem megfelelő módon adták rá,

- a holttest kézfején kék folt, a csuklóján kötöző látszott,

- a ravatalozást az alperes dolgozói idő előtt be kívánták fejezni

megsértette a felperes elhunyt fiának emlékét.

Kötelezte az alperest, hogy 15 napon belül fizessen meg a felperes részére 2.068.213 forintot és ebből 68.213 forint után 2014. április 22-től a kifizetésig a késedelemmel érintett félév első napján érvényes jegybanki alapkamattal megegyező mértékű kamatot, valamint 103.410 forint perköltséget.

Ezt meghaladóan a felperes keresetét elutasította.

Kötelezte az alperest, hogy külön felhívásra fizessen meg az államnak 124.100 forint le nem rótt illetéket. Megállapította, hogy 60.00 forint illeték az állam terhén marad.

Az elsőfokú bíróság ítéletének indokolásában hivatkozott a Ptk. 6:38. §-ára, 6:272. §-ra, 6:137. §-ra, 2:50. §-ra, 6:62. § (1) bekezdésére, 6:273. § (3) bekezdésére, 6:159. § (1) és (2) bekezdésére, 2:50. § (1) bekezdésére, 2:51. § (1) bekezdés a) pontjára, 2:52. § (1)-(3) bekezdéseire, az egészségügyről szóló 1997. évi CLIV. törvény (Eütv.) 220. § (4) bekezdésére, 222/A. § (1) bekezdésére, a temetőkről és a temetkezésről szóló 1999. évi XLIII. törvény 25. § (1) bekezdésére, a köztemetőkről és a temetkezés rendjéről szóló 58/2000. (X. 26.) Főv. Kgy. rendelet 1. §-ra, annak a) és v) pontjára, a halottvizsgálatról és a halottakkal kapcsolatos eljárásról szóló 351/2013. (X. 4.) Korm.rendelet 38. § (1) bekezdésére.

Megállapította, hogy a felek között halottkezelési és temetkezési szolgáltatásra vonatkozó vegyes megbízási és vállalkozási típusú szerződés jött létre, ennek keretében - többek között - az alperes feladata azt volt, hogy a holttestet a temetkezési szokásoknak megfelelően, méltó módon elhelyezze a ravatalon.

Rögzítette, hogy a felek között vitás volt a szerződés pontos tartalma. A felperes előadása szerint az alperes a teljes körű halottkezelési és temetkezési szolgáltatás teljesítését vállalta, beleértve a halott nyílt ravatalozásra történő felkészítését, mosdatását, öltöztetését is. Az alperes álláspontja szerint ugyanakkor ezen szolgáltatásokat a felperes részére nem az alperes, hanem a ... nyújtotta, a szolgáltatásokat a felperes rendelte meg, az alperes pusztán a számla átvételére és kifizetésére hatalmazta fel. A szerződés tartalmának megállapítása érdekében a felek nyilatkozatait, az alperes alkalmazottja (tanú1), valamint (tanú2) tanúk vallomását, a megrendelő lap, az alperes honlapjának tartalmát, az alperes által 17/F/1. sorszám alatt csatolt ... által kiállított számla tartalmát, illetve a vonatkozó jogszabályokat vette figyelembe. Kiemelte, hogy a felek jogviszonya tartalmának meghatározása során a bizonyítékok között a számlára figyelemmel volt, ugyanakkor az a tény, hogy a ...-vel kizárólagosan kapcsolatban álló alperes kérésére a ... a felperes nevére állított ki számlát, önmagában nem döntő jelentőségű a jogviszony tartalmát illetően.

Megállapítása szerint az egészségügyi törvény 220. § (4) bekezdéséből, 222/A. § (1) bekezdéséből, a temetőkről és a temetkezésről szóló 1999. évi XLIII. törvény 25. § (1) bekezdéséből az következik, hogy a boncolás utáni helyreállítás még a társadalombiztosítási jogviszony alapján kötelezően végzendő egészségügyi szolgáltatásnak minősül, ezt követően azonban az egészségügyi szolgáltató a további halottkezelési tevékenységet csak végezheti, de erre nem köteles. Ezt elvileg elvégezheti az egészségügyi szolgáltató intézmény, a temetkezési szolgáltató, vagy egyéb szervezet is. Jelen esetben ezt egyéb szervezet, azaz a ... végezte a ... kialakult szokásrendszer szerint. Ezen szabályokról és szokásrendszerről az ilyen ügyekben jártas alperesnek nyilvánvalóan tudomása volt, míg a felperesnek nem.

Tanúként hallgatta meg a ... beltagját és vezetőjét (tanú2)t, akinek az előadása alapján megállapította, hogy a ...-t a ... alkalmazottai azért hozták létre, hogy a boncmesterek megfelelő szervezeti keretek között végezzék ellenérték fejében ezen egészségügyi szolgáltatásnak már nem minősülő, de az egészségügyi intézet által végezhető halottkezelési tevékenységet. Ezen feladat ellátható közvetlenül a hozzátartozó, eltemettető megrendelése alapján, illetve azt végezheti a temetkezési szolgáltató teljesítési segédjeként is, amennyiben a temetkezési szolgáltató az ügyfél részére teljes körű ügyintézést vállal és ennek körében vállalja, hogy a holttest hűtéséről, illetve a ravatalra történő felkészítéséről gondoskodik.

Az elsőfokú bíróság rögzítette, hogy ebben a körben meg kellett állapítani a felek szerződésének tartalmát, ugyanis a felperes és az alperes közötti szerződés írásbeli része nem részletes, a felek megegyezését írásban mindössze a megrendelőlap tartalmazta. A megrendelőlapon előnyomtatva valóban nem szerepelt a hűtés, illetve a halottkezelés díja. Kifejtette, hogy az ezekről az utóbb a felperes nevére kiállított számlákkal egyező összeg, azaz összesen 29.000 forint külön tételként, mint hűtési díj kézírással van rávezetve a lapra a temetkezési költséget követően.

Megállapította, hogy a felperes igen nagy valószínűséggel adott meghatalmazást az alperes részére a holttest átvételére, lévén, hogy az ..., illetve a ... ennek hiányában a holttestet az alperes, illetőleg az általa megbízott ... alkalmazottainak nem adhatta volna ki. A meghatalmazás azonban csatolásra nem került, így nem volt megállapítható, hogy a halott átvételére történő feljogosításon kívül egyéb információkat az tartalmazott-e. A ... nevére kiállított számlát a felperes nem vitásan utólag kapta meg. Mivel a felperes a halottkezelési és temetkezési ügyekben nyilvánvalóan járatlan, arról, hogy a halottkezelési tevékenységet a ... kerülő holttestek kapcsán szükségképpen mindig a ... végzi, csak akkor szerezhetett tudomást, ha erről az alperes tájékoztatta. Ilyen tájékoztatás az alperes honlapján nem található, a meghatalmazások tartalma pedig nem rekonstruálható, így az elsőfokú bíróság nem tudta azt vélelmezni, hogy a felperes a halott átvételén túl a ...-vel kapcsolatos eljárásra, szerződéskötésre is meghatalmazta volna az alperest. Az alperesnek a felperessel tárgyaló alkalmazottja, (tanú1) tanúként azt mondta el, hogy az alperes a hozzátartozó nevében megrendeli és kifizeti a hűtést és az öltöztetést, a számlát ezen tevékenységet végző cég a hozzátartozó nevére állítja ki és a megrendelő által aláírt meghatalmazás ennek átvételére kiterjed. Az ügyfeleknek azt a tájékoztatást adják, hogy teljes körű szolgáltatást nyújtanak, így ezeket a feladatokat meghatalmazás alapján az ügyfél helyett elintézik. A felperesnek a halott öltözetét is az alperes irodájában kellett leadnia.