A Budapest Környéki Törvényszék K.27886/2010/3. számú határozata panasz tárgyában. [1952. évi III. törvény (Pp.) 78. §, 164. §, 215. §, 339. §, 340. §, 1990. évi XCIII. törvény (Itv.) 38. §, 43. §, 1997. évi CLV. törvény (Fgy. tv.) 47. §, 2003. évi C. törvény (Eht.) 138. §, 2004. évi CXL. törvény (Ket.) 4. §, 29. §, 33. §, 50. §, 102. §, 109. §, 111. §] Bíró: Minya Krisztián

A PEST MEGYEI BÍRÓSÁG

2.K.27.886/2010/3. szám

A MAGYAR KÖZTÁRSASÁG NEVÉBEN!

A Pest Megyei Bíróság dr. Vitári Jenő Béla ügyvéd (1089 Budapest, Gaál Mózes u. 5-7.) által képviselt felperesnek, dr. Baranyai András jogt. helyett eljáró dr. Galambos Stella jogi ea. által képviselt Nemzeti Fogyasztóvédelmi Hatóság (1088 Budapest, József krt. 6.) alperes ellen,

fogyasztóvédelmi ügyben hozott közigazgatási határozat bírósági felülvizsgálata iránt indított perében meghozta a következő

í t é l e t e t:

A bíróság a felperes keresetét elutasítja.

Kötelezi a bíróság a felperest, hogy 15 napon belül fizessen meg az alperesnek 30.000,- (Harmincezer) Ft perköltséget.

Kötelezi a bíróság a felperest, hogy a Magyar Államnak - külön felhívásra - fizessen meg 20.000,- (Húszezer) Ft eljárási illetéket.

Az ítélet ellen nincs helye fellebbezésnek.

I n d o k o l á s:

A bíróság a felperes keresete, az alperes nyilatkozata, a közigazgatási és a peres iratok alapján a következőket állapította meg:

A Nemzeti Fogyasztóvédelmi Hatóság Nyugat-dunántúli Regionális Felügyelőségének Kirendeltsége - kérelem kivizsgálása miatt - 2009. szeptember 10-én tartott helyszíni szemlét a M. S. Kft. telekommunikációs cikkek üzletében az ügyvezető jelenlétében. Jelen üzlet, mely P. P. üzlet, tekintetében az ügyvezető megerősítette a kérelmező, K. A. kérelmében foglaltakat is, melyben kijelentették, hogy a felperesi jogelőd helyi ügyfélszolgálatán nem reklamálhat, mert az ügyfélszolgálatait már rég felszámolta, csupán viszonteladói vannak. A hivatkozott tényállást az elsőfokú hatóság jegyzőkönyve tartalmazza.

Erre tekintettel az elsőfokú hatóság felszólítással élt a felperes felé, nyilatkozzon arról, hogy Sz.-en a csak mobiltelefon előfizetők száma mennyi, a csak mobil internet előfizetők száma mennyi, és a mobiltelefon és mobil internet előfizetők száma mennyi.

A felperes jogelődjének válaszlevele alapján az elsőfokú hatóság hivatalból eljárást indított, a Ket. 33. § és 68. §-ban foglaltakról tájékoztatta a felperest, rögzítette a Ket. 88. § (1) bekezdésében és a Ket. 29. § (3) bekezdésében foglaltakat.

Az elsőfokú hatóság elsőfokú határozatában a felperest 15.000.000,- Ft fogyasztóvédelmi bírság megfizetésére kötelezte. Az elsőfokú határozat indokolási részében hivatkozott a jegyzőkönyvben foglaltakra. Kiemelte, hogy a tájékoztató táblák alapján rögzítést nyert, hogy az értékesítési partnerei nem ügyfélszolgálati pontok. A panaszkezelés a hatályos jogszabály, az elektronikus hírközlésről szóló, 2003. évi C. törvény alapján történik. Az ügyfélszolgálati pontjainak felsorolása alapján kiemelte, hogy a fogyasztó panasszal a Nemzeti Fogyasztóvédelmi Hatóság Sz.-i Kirendeltségéhez fordulhat, illetőleg megteheti panaszát szóban vagy írásban az üzletben. Kiemelte, hogy az ügyvezető a nyilatkozatban elmondta - jegyzőkönyvbe foglaltan -, hogy a felperesnek Sz.-en ügyfélszolgálata nincsen. A helyszíni szemléről jegyzőkönyv és fényképek kerültek felvételre. Az eljárás során tett észrevételében a felperes hangsúlyozta, hogy a fogyasztóvédelmi törvény 17/A. § (1) bekezdése alapján a felperes biztosítja a panaszok felvételét, azonban ügyfélszolgálati tevékenységet az értékesítési partnerek nem végeznek, az itt felvett panasz egy-egy kompetens osztályhoz kerül továbbításra. Hivatkozott az Fgytv. 17/A. és 17/C. §-ban foglaltakra. Hivatkozott az elektronikus hírközlési törvény, a 2003. évi C. törvény 138. § (1) bekezdésében foglaltakra, amennyiben a szolgáltatók előfizetőinek száma meghaladja az 1000-et, úgy személyes ügyfélszolgálati pont létesítése kötelező. Álláspontjuk szerint azonban nincs erre jogszabályi kötelezettség, hogy milyen sűrűséggel kell a felperesnek ügyfélszolgálati tevékenységet ellátó pontokat létesítenie. Kiemelte, hogy az elektronikus hírközlésről szóló törvény 138. § (8) bekezdése alapján az elektronikus hírközlési szolgáltatókra kizárólag az Fgytv. 17/A. as 17/C. § alkalmazandó,az Fgytv. 17/B. § alkalmazása kizárt. Az elsőfokú határozat hivatkozott az Eht.138. §-ában foglaltakra. Kiemelte, hogy az Fgytv., mint általános érvényű jogszabály, 17/B. § (2) bekezdésében előírja, hogy az ügyfélszolgálat működési rendjét, félfogadási idejét a vállalkozás úgy köteles megállapítani, hogy az ügyfélszolgálat megközelítése, az ahhoz való hozzáférés az ellátott fogyasztók számára és földrajzi elosztására figyelemmel ne járjon aránytalan nehézségekkel a fogyasztóra nézve. Kiemelte, hogy a jogszabályhelyet a felperes megsértette, mert Sz.-en nem gondoskodott személyes ügyfélszolgálat működtetéséről. A legközelebbi ügyfélszolgálati pontot Győrben alakította ki, így a fogyasztók számára aránytalan nehézségekkel jár a több mint 100 km-es távolság megtétele. A bírság kiszabása tekintetében az Fgytv. 45/A. § (1) bekezdésére, 47. § (1) bekezdésére hivatkozott. Kiemelte, hogy a bírság meghatározásánál valamennyi körülményt értékelte, a jogsértés súlyára tekintettel azon fogyasztói érdeksérelmet, hogy a felperes fogyasztói számára Sz. területén ügyfélszolgálati helyiséget nem biztosított. Figyelembe vette a magatartás kiterjedtségét, az érintett fogyasztók számát, melyek csak Sz.-re vonatkozóan 15376 fogyasztót érintettek.

Az elsőfokú határozattal szemben a felperes fellebbezéssel élt. Alperes másodfokú határozatában az elsőfokú határozatot helybenhagyta. Indokolási részében hivatkozott a tényállásban és a fellebbezésben foglaltakra. Kiemelte, hogy a fellebbező előadta, hogy a társaság nem tartozik a fogyasztóvédelmi törvény 17/B. §-ában meghatározott személyi hatály alá, hiszen külön törvény - az Eht. - sem erre vonatkozó rendelkezést, sem pedig utalást nem tartalmaz. A fellebbező vitatta a bírság összegszerűségét is, hiszen az elsőfokú hatóság határozata indokolása szerint nem tartalmaz pontos érvelést a bírság összegének meghatározása tekintetében. A másodfokú hatóság hivatkozott az Fgytv. 17/B. §-ára, az Eht. 138. § (1) bekezdésében foglaltakra. Kiemelte, hogy a fogyasztóvédelmi törvény lex generalis-ként fogalmaz meg rendelkezéseket. Speciális szabálynak minősülő Eht. ugyan tartalmaz e körben körülményeket, de ettől függetlenül az Fgytv. előírásainak minden olyan esetben érvényesülni kell, amikor külön jogszabály nem írja felül az általános szabályt. Kiemelte, hogy az elsőfokú hatóság helytállóan állapította meg, hogy a felperes elkövette a jogsértést, Sz.-en ügyfélszolgálatról nem gondoskodott, a legközelebbi ügyfélszolgálati pontot Győrben alakította ki, annak megközelítése a Sz.-en ellátott fogyasztók számára aránytalan nehézséggel jár, nem várható el senkitől, hogy ahhoz, hogy panaszát bejelenteni, orvosoltatni tudja, több mint 100 km-es távolságot tegyen meg. Eljárásjogi jogsértések vonatkozásában a másodfokú határozat a Ket. 111. §-ban foglaltakra hivatkozott. Kiemelte, hogy az eljárási határidő túllépése nem minősül hatályon kívül helyezést eredményező oknak. A bírság kiszabása tekintetében előadta, hogy az elsőfokú hatóság mérlegelési jogkörét megalapozottan gyakorolta, a döntést kellően alátámasztotta, hivatkozott az Fgy.tv. 45/A. §, 47. § (1) bekezdés, 47. § (1) bekezdés, 47. § (4) bekezdés, 47/C. § (1) bekezdés a) és b) pontban foglaltakra. A fogyasztók érdekének sérelme tekintetében megjelölte az elkövetett jogsértés súlyát, azt, hogy Sz. területén nem biztosít az ügyfelei részére ügyfélszolgálatot a felperes, az utazandó távolság 100 km, aránytalan. A magatartás kiterjedtsége tekintetében hivatkozott a fogyasztók számára, mely csak Sz.-re vonatkozóan 15376 fogyasztót érintett.