BH 1997.6.269 I. A halálos közúti baleset gondatlan okozásának vétségében az elvárhatóság hiányában nem állapítható meg a gépjárművezető bűnössége, aki a fényvisszaverő prizma nélküli kerékpárjával ittasan haladó sértettet elüti, és az halálos kimenetelű sérülést szenved [Btk. 187. § (1) bek., (2) bek. b) pont, KRESZ 26. § (4) bek.].

II. Ha a gépjárművezető vétlen az ittasan haladó, kivilágítatlan kerékpáros halálos kimenetelű elütésében, de a sértettet segítség nélkül hagyja: cselekménye a segítségnyújtás elmulasztása alapesete és nem annak a bűntetti alakzata szerint minősül [Btk. 172. § (1) és (3) bek.].*

A városi bíróság a vádlottat halálos közúti baleset gondatlan okozásának vétsége és a segítségnyújtás veszélyhelyzetet előidéző által elkövetett elmulasztásának bűntette miatt 2 évi - végrehajtásában 3 évi próbaidőre felfüggesztett - szabadságvesztésre, továbbá 3 évre a közúti járművezetéstől eltiltásra ítélte. A városi bíróság ítéletében a következőket állapította meg:

A vádlott 1992. március 2-án 18 óra 5 perckor a közúton 88-98 km/óra sebességgel vezette tompított fényszóró használata mellett a személygépkocsiját, s mivel a féktávolságát be nem látva közlekedett, hátulról elütötte a vele azonos irányban, az út jobb szélén a kivilágítatlan kerékpárján ittas állapotban közlekedő sértettet. A baleset következtében a sértett olyan súlyos agyzúzódást szenvedett, hogy az életét vesztette.

A személygépkocsi utasa 8 napon belül gyógyuló sérülést szenvedett. A balesetet követően a vádlott a járművével megállt, abból kiszállt, a sértettet pár méterre megközelítette, majd visszaült a gépkocsijába, és a tőle elvárható segítségnyújtás nélkül a baleset helyszínéről elhajtott, majd otthon nagyobb mennyiségű szeszes italt fogyasztott.

Az ítélet ellen az ügyész a főbüntetés végrehajtásának a felfüggesztése miatt; a vádlott és védője pedig enyhítésért jelentett be fellebbezést.

A megyei bíróság a felülbírálat során megállapította, hogy az elsőfokú bíróság ítélete részben megalapozatlan, mert a tényállás teljeskörűen nincs felderítve, illetve a megállapított tényállás hiányos. Felderítetlen a tényállás a baleset okára és annak a mechanizmusára vonatkozóan, és hiányos a tényállás a vádlott személyi körülményei körében, az egészségi állapotát illetően is.

A fenti megalapozatlansághoz vezető okok kiküszöbölésére a megyei bíróság bizonyítás felvételét rendelte el, amelynek keretében igazságügyi orvos szakértői véleményt szerzett be, és felhívta a véleményének kiegészítésére az eljárt igazságügyi műszaki szakértőt.

Az igazságügyi orvos szakértő az iratoknál elfekvő kórházi zárójelentésből megállapította, hogy a vádlott depressziós neurózisban, sokízületi elfajulásban és a máj kötőszöveteinek elfajulásában szenved. Ezek olyan krónikus betegségek, amelyek a rendszeres orvosi ellenőrzését teszik szükségessé. A vádlott állandó gyógyszerszedésre szorul, és időszakosan a kórházi osztályon való elhelyezése válhat szükségessé. A szakértő a véleményében előadta, hogy a sértett az alkoholos befolyásoltság állapotában az egyensúlyát a kerékpározás közben nem tudta határozottan tartani, mozgásban az egyenes iránytól való eltérés, csellengés előfordulhatott. Az orvos szakértő egyetértett a műszaki szakértői véleménynek azzal a megállapításával, hogy a sértett sérüléseit a kerékpáron ülve szenvedte el úgy, hogy elsődlegesen a járművek ütköztek.

Az igazságügyi műszaki szakértő előadta, hogy a baleset helyszínén féknyom nem maradt vissza, az érdesített útfelületre tekintettel 6-7 m/s2 lassulást vett alapul, ami álláspontja szerint maximális érték, valamint számításainál 49 méter fékutat alapul véve összesen 62,7 méter féktávolságra végezte számításait. Véleménye szerint ezzel összhangban áll a kerékpár hátsó lámpabura darabjainak a repülési távolsága alapján végzett számítás is. A kerékpártól származó fémes felkenődés valamivel később keletkezett, mint ahogy az ütközés bekövetkezett, mégpedig a kerékpárabroncs berogyási idejével ez megnövekedett. Ettől a nyomtól visszafelé 35 cm-re tette az ütközés helyét, amikor a kerékpáros a burkolat jobb szélétől 1-1,2 méter távolságra volt, hegyes szögben, jobbra tartó helyzetben. A gépkocsi párhuzamos haladási helyzetét a rongálódások alapján valószínűsítette. A sebesség számításánál 1 mp reakció idővel számolt.

A megyei bíróság ezt követően - a műszaki szakértői vélemény aggályos volta miatt - ellenőrző szakértői vélemény benyújtására rendelte ki a műszaki és közlekedési igazságügyi szakértőt A megyei bíróság a szakértő feladatává tette, hogy adjon véleményt a nyomozás során kirendelt szakértőnek feltett kérdésekre, térjen ki a bevilágítás és a látás kérdéskörében tett korábbi szakértői megállapításra, ugyancsak véleményt kért az eddigi szakértői számítások helyességéről és a kiinduló adatokról. Véleményt kért a gépkocsi ütközési sebességéről és az ütközés helyéről. A kirendelő határozat választ várt a kerékpáros sebességére, és az ütközés előtti mozgásának a valószínű vonalára. A bíróság felhatalmazta a szakértőt, hogy a teljes iratanyag műszaki tartalmat hordozó részletei alapján térjen ki minden további olyan kérdésre is, amelyet szakszempontból fontosnak ítél.

Ezek alapján a szakértő rögzítette a járművek adatait és azok sérüléseit. A kerékpár szovjet gyártmányú, sebességváltós férfikerékpár, az ütközéstől hátsó kereke ékalakban deformált, a küllők kiszakadtak, a hátsó sárvédő, a váz, a csomagtartó deformálódott, és a hátsó lámpa törött. A helyszín adataiból - a korábban is leírtak közül - kiemelte azt, hogy a kerékpáros ruházata fekete bőrdzsekiből, kékesszürke munkásnadrágból és kékszínű munkáscipőből állt. A szakértő szerkesztés és számítás alapján azt a megállapítást tette, hogy a személygépkocsi legvalószínűbb elütési sebessége 70-100 km/óra között volt. A láthatóság vizsgálatát az iratok alapján elvégezhetetlennek ítélte amiatt, hogy nem ismertek a kerékpár hátsó részének fényvisszaverési viszonyai, és ugyancsak ismeretlenek a személygépkocsi tompított fényszórójának a világítási értékei is. A megállapított sebességhez 1 mp összkésedelmi idő alapulvételével 6-7 s/m2 valószínű lassulást figyelembe véve 51-83 méter féktávolság tartozik. A szakértő véleményében leírta, hogy az adott baleset körülményei folytán a reakció idő akár 50-100%-kal is megnövekedhetett. A korábban eljárt szakértő sebességmeghatározási módszerét csak ideális körülmények között tartotta alkalmazhatónak.

A szakértő a véleményében megállapította, hogy az iratokból nem ismert, és ezért nem állapítható meg a bevilágított és a belátott útszakasz hossza, emiatt a biztonságosnak nevezhető haladási sebesség kérdésében nem tud állást foglalni, ilyen kérdés megválaszolásához egyébként is szükséges annak meghatározása, hogy jogilag az adott akadály felbukkanására a gépjárművezetőnek számítania kell-e vagy sem.

A szakértő a tárgyaláson az írásos véleményét kiegészítette azzal, hogy a reakció idő 50%-os megnövekedésekor a reakcióidő alatt megtett út 3-42 méter, ezek alapulvételével a féktávolság 61-97 méterre, illetve 70-111 méterre adódik. A kerékpár észlelhetőségének megállapítása vagy számítógépes szimulálása a már részletezett adatok hiánya miatt nem lehetséges.