BH 2002.2.52 A magántitokkal, üzemi vagy üzleti titokkal kapcsolatos visszaélés miatt - az objektív és szubjektív szankciók alkalmazása érdekében - csak az léphet fel, aki a titok jogosultja [Ptk. 81. §, 84. §, 85. § (1) bek.].

Az elsőfokú bíróság - részben helyt adva a felperes keresetének - ítéletében megállapította, hogy az ORFK II. r. alperes megsértette a felperesnek a magántitokhoz való jogát azzal, hogy 1991. december 30-án kelt iratában a felperes magántitkai közé tartozó adatokat hozott jogosulatlanul a Düsseldorfi Adó-büntetőügyi és Adóügyi Nyomozóhatóság tudomására. A II. r. alperest a további jogsértéstől eltiltotta, és kötelezte, hogy 15 napon belül öt országos napilapban tegye közzé az ítéletnek a jogsértést megállapító rendelkezését. A felperes ezt meghaladó keresetét elutasította.

Az elsőfokú bíróság ítélete ellen kizárólag a II. r. alperes fellebbezett, amelynek eredményeként a másodfokú bíróság ítéletével az elsőfokú bíróság ítéletének fellebbezett rendelkezését megváltoztatta, és a felperes keresetét a II. r. alperessel szemben is elutasította.

A jogerős ítélet által megállapított tényállás szerint a felperes ellen 1991-ben büntetőeljárás indult, amelyet a II. r. alperes folytatott le. Ennek során az I. r. alperes mint a vizsgálati osztály vezetője 1991. december 30-án írásbeli megkeresést intézett a Düsseldorfi Adó-büntetőügyi és Adóügyi Nyomozó Hivatalhoz. Ebben a felperes személyi adatain és a felperessel szemben Magyarországon megindított büntetőeljárás tényén túlmenően arra vonatkozóan nyújtott tájékoztatást, hogy a büntetőeljárás a felperes érdekeltségi körébe tartozó cégekkel összefüggésben indult. E büntetőeljárás adatainak ismertetésén túlmenően a tájékoztatás kiterjedt a felperes "érdekeltségi körébe tartozó" 17 magyarországi cég adataira, továbbá a K. GmbH. és a C. cég nevére nyitott devizaszámlák számára, a pénzintézetek megjelölésére, illetve ezen bankszámlák 1988-tól 1991-ig terjedő időszakra vonatkozó forgalmi adataira, a devizaszámlák forgalmáról készült táblázatokra, a bankbizonylatok másolataira.

Az elsőfokú bíróság álláspontja szerint a fenti tájékoztatásnak a felperes mint ügyvezető által irányított K. GmbH. részére nyitott devizaszámláival, illetve a K. GmbH. részvételével alakított 17 gazdasági társaság nevével, alapításának évével, az apport értékével, illetve az apport emelésének idejével és mértékével, továbbá a software- és szabadalmi ügyletekről készített kimutatásaival kapcsolatos adatai olyan magántitkot képeztek, amelynek közlésére, a II. r. alperes a Ptk. 81. §-a alapján nem volt jogosult, ezért a Ptk. 84. §-a szerint állapította meg a jogsértés elkövetését.

A másodfokú bíróság azonban megállapította, hogy a felperes sem a németországi illetőségű K. GmbH.-nak, sem a C. cégnek nem volt tulajdonosa, továbbá a felperes - személyében - egyetlen magyarországi cégnek sem volt tulajdonosa. Ebből a másodfokú bíróság arra a következtetésre jutott, hogy a cégekkel, illetve a cégek gazdálkodásával, ezen belül a cégek pénzintézeteknél fennálló bankbetétjeivel kapcsolatos titkoknak (magántitok, üzleti titok) a felperes saját személyében attól függetlenül nem volt jogosultja, hogy mindezen cégek tekintetében a részbeni érdekeltsége mint ügyvezetőnek megállapítható. A magántitok vagy üzleti titok megsértése miatt ugyanis csak a titok jogosultja léphet fel a Ptk. 81. §-a értelmében. Az alpereseknek pedig az a tájékoztatása, amely a felperessel szemben indított magyarországi büntetőeljárással volt kapcsolatos, nem minősült a Ptk. 81. §-ában meghatározott titoknak. Mindezekre tekintettel a másodfokú bíróság nem tulajdonított annak jelentőséget, hogy az alperesek a büntetőeljárás törvényben és egyéb jogszabályokban meghatározott szabályainak betartásával jártak-e el, amikor a felperes által kifogásolt megkeresést intézték a német hatósághoz.

A jogerős ítélet ellen a felperes nyújtott be felülvizsgálati kérelmet, kérve annak hatályon kívül helyezése mellett az elsőfokú bíróság ítéletének a helybenhagyását, és a II. r. alperes teljes perköltségben marasztalását. A felperes álláspontja szerint a jogerős ítélet a Ptk. 81. §-át, illetve a Pp. 3. §-ának (1) bekezdését sérti. Tévesnek tartotta a jogerős ítéletnek azt az álláspontját, amely az igen terjedelmes megkeresés egyetlen kitételét sem tartotta a magántitok körébe tartozónak, így pl. azt sem, hogy a felperes fizetett-e adót Magyarországon. Állította, hogy a közlés tartalma szerint a megkeresésben foglaltak a felperes magántitkát képezték. Vitatta azt, hogy a perben nem lehetett megállapítani, hogyan került a megkeresés a címzett német hatósághoz. Végül azt is tévesnek tartotta, hogy a jogerős ítélet szerint a megkeresés tartalma - az, hogy az feljelentésnek vagy felvilágosítás adásnak minősült-e - közömbös lenne.

Mindkét alperes a jogerős ítélet hatályban való fenntartását kérte.

A felülvizsgálati kérelem az alábbiak szerint alaptalan.