A Fővárosi Ítélőtábla Pf.20067/2017/5. számú határozata sérelemdíj tárgyában. [1952. évi III. törvény (Pp.) 2. §] Bírók: Benedek Szabolcs, Czukorné dr. Farsang Judit, Magosi Szilvia

Fővárosi Ítélőtábla

5.Pf.20.067/2017/5/II.

A Fővárosi Ítélőtábla a Dr. Palotás Csongor Ügyvédi Iroda (ügyintéző: dr. Palotás Csongor ügyvéd) által képviselt felperes neve (felperes címe) felperesnek - az Országos Bírósági Hivatal Jogi Képviseleti Osztálya (1363 Budapest, Pf. 24., ügyintéző: dr. Érsek Emese) által képviselt Budapest Környéki Törvényszék (Budapest, Thököly út 97-101.) II. rendű alperes ellen sérelemdíj megfizetése iránt indult perében a Székesfehérvári Törvényszék 2016. szeptember 8. napján meghozott 10.P.20.769/2015/26. számú ítélete ellen a felperes részéről 27. sorszámon előterjesztett fellebbezés folytán meghozta a következő

í t é l e t e t :

A Fővárosi Ítélőtábla az elsőfokú bíróság ítéletét a per főtárgya tekintetében helybenhagyja.

A felperes által az államnak külön felhívásra fizetendő kereseti illeték összegét 210.000 (kétszáztízezer) forintra leszállítja.

Kötelezi a felperest, hogy fizessen meg az államnak külön felhívásra 280.000 (kétszáznyolcvanezer) forint feljegyzett fellebbezési illetéket.

Az ítélet ellen fellebbezésnek nincs helye.

I n d o k o l á s

A felperes módosított keresetében a Pp. 2. § (1) és (3) bekezdése alapján kérte az alperes kötelezését 3.500.000 forint sérelemdíj és járulékai megfizetésére. Előadta, hogy a Monori Járásbíróság a 3.P.20.424/2011. számon folyamatban volt peres eljárásban megsértette a per tisztességes lefolytatásához és ésszerű időn belül történő befejezéséhez fűződő jogát. A Monori Járásbíróság a 2013. május 16-án kelt 38. sorszámú végzésével indokolás és az alkalmazandó jogszabályok megjelölése nélkül állapította meg az eljárás szünetelését. A felperes a Monori Járásbíróság elnökének a 2014. május 30. napján megküldött beadványában eljárási kifogást terjesztett elő, amelyben kérte a szünetelést megállapító végzés hatályon kívül helyezését és az alapper folytatását. A Monori Járásbíróság az eljárási kifogást nem bírálta el, saját eljárási hibáit nem orvosolta, majd megállapította a per megszűnését. A megszüntető végzéssel szemben előterjesztett felperesi fellebbezést hivatalból elutasító végzéssel szemben a felperes újabb fellebbezést terjesztett elő, amely folytán a Budapest Környéki Törvényszék a 3.Pkf.52.244/2014/2. számú, 2015. március 19. napján kelt határozatával az elsőfokú bíróság végzését helybenhagyta. A felperes hivatkozott arra is, hogy a másodfokú bíróság indokolatlanul késve bírálta el a fellebbezését, amely az eljárás elhúzódását eredményezte. A felperes kifejtette, hogy keresete elbírálására az új Ptk. rendelkezéseit kell alkalmazni, vagyis a sérelem bekövetkeztét a felperesnek nem kell bizonyítania.

Az alperes kérte a felperes keresetének elutasítását. Előadta, hogy a felperes keresetének elbírálása során nem az új, hanem a régi Ptk. rendelkezéseit kell alkalmazni, illetve az akkor hatályos Pp. 2. §-át, amely szerint a fél a perek tisztességes lefolytatásának megsértése esetén utólagos elégtételt biztosító kártérítésre tarthat igényt. Az alapperben eljáró bíróságok azonban a rájuk vonatkozó eljárási szabályokat betartották, az időszerűséget biztosították, ezért a felperes keresete alaptalan. Előadta, hogy a felperes által hivatkozott, a Monori Járásbíróság elnökéhez címzett, az eljárás szabálytalansága miatti kifogást tartalmazó levél a járásbíróságon nem lelhető fel. Hivatkozott arra is, hogy a felperes nem volt elzárva attól, hogy jogai érvényesítése érdekében újabb peres eljárást indítson.

Az elsőfokú bíróság ítéletében a felperes keresetét elutasította és kötelezte a perköltség viselésére. A 2013. évi CLXXVII. törvény (Ptké.) 8. §-ára utalással kifejtette, hogy a perben mind az eljárás tisztességtelenségére, mind a felperes személyiségi jogai megsértésére alapított kereseti kérelmek tekintetében a régi Ptk. rendelkezéseit kell alkalmazni. Az elsőfokú bíróság megállapította, hogy az alapperben eljárt Monori Járásbíróság jogszerűen állapította meg az eljárás szünetelését, mivel a felperes felhívás ellenére nem csatolta a KEKKH-tól kapott igazolást arra nézve, hogy az alapper III. rendű alperesének nem volt más idézhető címe. A felperes hirdetményi idézés iránti kérelme tehát nem felelt meg a jogszabályi feltételeknek, ezért a szünetelés megállapítása indokolt volt. Amennyiben az alapperben eljárt bíróság jogszerűtlenül intézkedett volna a szünetelés megállapításáról, a jogi képviselővel eljáró felperes elháríthatta volna a szünetelés jogkövetkezményeit azzal, hogy az eljárás folytatását kéri. E körben a felperes nem vitatta, hogy a szünetelést megállapító végzést kézhez vette, de arra hivatkozott, hogy azzal szemben eljárási kifogást terjesztett elő, amelynek igazolására ajánlott feladóvevényt csatolt. A perben a Pp. 164. § (1) bekezdése alapján a felperest terhelte annak bizonyítása, hogy a Monori Járásbíróságra 2013. május 30. napján eljuttatott beadványban az eljárási kifogás elutasítása esetére az eljárás folytatását kérte. A Monori Járásbíróság elnöke előtt azonban a felperesi beadvány nem volt ismert és az ezzel kapcsolatos megkeresések is eredménytelennek bizonyultak, tehát a felperes az általa postára adott küldemény tartalmát nem tudta igazolni. Az elsőfokú bíróság álláspontja szerint nem állapítható meg az sem, hogy a felperes a Pp. 2. § (1) bekezdése szerinti, a perek tisztességes lefolytatásához való jogának esetleges megsértése esetén a rendelkezésre álló jogorvoslatot igénybe vette volna. A Pp. 137. § (1) bekezdése szerinti szünetelés megállapítása esetén azzal szemben a jogorvoslat akként biztosított, hogy bármelyik fél egyoldalú kérelmével kezdeményezheti az eljárás folytatását. A felperesnek tehát az eljárás folytatása iránti kérelem előterjesztésére lehetősége lett volna, ezzel azonban nem élt. Nem állapítható meg az sem, hogy az alperes megsértette volna a felperesnek a Pp. 2. § (1) bekezdése szerinti, a per ésszerű időn belül történő befejezéséhez való jogát. A peradatok ugyanis nem támasztják alá azt a felperesi előadást, amely szerint a Monori Járásbíróság elsőfokú végzése elleni felperesi fellebbezést indokolatlanul hosszú idő alatt terjesztették volna fel és bírálták volna el. Az elsőfokú bíróság a fellebbezés beérkezését követően azt az alpereseknek észrevételezésre kiadta, ezt követően került sor az iratok felterjesztésére és másodfokú elbírálására, amely az időközbeni törvénykezési szünetre is tekintettel nem tekinthető olyan hosszú időtartamnak, amely az ésszerű határidő követelményét sértené. Az elsőfokú bíróság megjegyezte továbbá, hogy a felperes által hivatkozott személyiségi jogok, így a birtokláshoz fűződő jogának érvényesítése, a lakhatás, a megközelíthetőség, gazdálkodás, valamint a személy- és vagyonvédelem terén megillető jogai nem az alperes magatartása következtében sérültek. Maga a felperes sem hivatkozott olyan alperesi jogsértésre, amely kifejezetten a felperes személye ellen irányult volna, és a felperes személyiségi jogait érintette volna. Az alperes részéről sem első-, sem másodfokon eljárási szabálysértés nem történt, egyébként az eljárási szabálysértés ténye önmagában, többlettényállás hiányában egyébként sem alapozná meg a felperes személyiségi jogsértésre alapított igényét.