A Szegedi Ítélőtábla Pf.20107/2011/5. számú határozata kártérítés tárgyában. [1952. évi III. törvény (Pp.) 78. §, 1959. évi IV. törvény (Ptk.) 318. §, 339. §] Bírók: Kissné dr. Koch Ágnes, Rakita Zsuzsanna, Simonné dr. Gombos Katalin

SZEGEDI ÍTÉLŐTÁBLA

Pf.III.20.107/2011/5. szám

A M A G Y A R K Ö Z T Á R S A S Á G N E V É B E N !

A Szegedi Ítélőtábla az Imre és Társai Ügyvédi Iroda (ügyintéző: dr. Hajász Bertalan ügyvéd) által képviselt I.rendű felperes neve (címe) I. rendű, az Imre és Társai Ügyvédi Iroda (ügyintéző: dr. Hajász Bertalan ügyvéd) által képviselt II.rendű felperes neve, II. rendű és az Imre és Társai Ügyvédi Iroda (ügyintéző: dr. Hajász Bertalan ügyvéd) által képviselt III.rendű felperes neve (címe) III. rendű felperesnek - a jogtanácsos neve (címe) jogtanácsos által képviselt alperes neve (címe) alperes ellen kártérítés megfizetése iránt indított perében, amely perbe az alperes pernyertességének előmozdítása érdekében a dr. Jakab Tamás ügyvéd által képviselt Alperesi beavatkozó (címe) beavatkozott, a Csongrád Megyei Bíróság 2010. december 14. napján kelt 2.P.22.357/2009/36. számú ítélete ellen a felperesek által 37. sorszám alatt előterjesztett fellebbezés folytán lefolytatott másodfokú eljárásban meghozta a következő

Í T É L E T E T :

Az elsőfokú bíróság ítéletét azzal hagyja helyben, hogy az elsőfokú bíróság által az alperesnek és a beavatkozónak megítélt perköltséget első- és másodfokú perköltségnek tekinti.

Kötelezi a felpereseket, hogy egyetemlegesen fizessenek meg az államnak külön felhívásra 335.600 (Háromszázharmincötezer-hatszáz) Ft le nem rótt fellebbezési eljárási illetéket.

Az ítélet ellen fellebbezésnek helye nincs.

I N D O K O L Á S :

Néhai (személy 1.), az I. és III. rendű felperesek édesanyja, a II. rendű felperes házastársa inzulinkezelésre szoruló cukorbetegségben, cukorbetegség

- 2 -

veseszövődményében, magasvérnyomás-betegségben, koszorúér-elmeszesedésben, szívelégtelenségben szenvedett. Részben a cukorbetegség veseszövődménye, részben a szívelégtelenség testszerte vizenyőképződéshez vezetett. Az alperesi intézménybe kerülését megelőzően is jelentős testsúlyfelesleggel rendelkezett (utolsó kórházi észleléskor 107 kg).

A néhait az alperesi intézmény belgyógyászati osztálya 2007. április 13. napján - sürgősségi háziorvosi beutalóval - ügyeleti időben vette fel. A beteg panaszait kikérdezték, a beteget megvizsgálták. Vérzés látható jelét nem észlelték, akut hasra utaló fizikális jelet sem észleltek. A vészes vérveszteség miatt sürgős laboratóriumi vizsgálatot kértek, mely igen nagyfokú vérszegénységet mutatott. A szívizomelhalást igazoló vagy kizáró laboratóriumi vizsgálatok is történtek ekkor, melyek nem utaltak heveny szívizomelhalásra. Az észlelt vérszegénység miatt a néhai 2 E vért kapott.

2007. április 14. napján a néhainál vérhányás, véres széklet nem volt, vérképvizsgálat történt és ismételten vérpótlást kapott. Másnap is hasonló vizsgálat történt, illetőleg ismét megállapították, hogy vérhányás, véres széklet nem volt. A vérszegénységet kielégítő módon korrigálták, a vörösvérsejtszám emelkedett. Ugyanakkor a fehérvérsejtszám fokozatosan, jelentősen növekedett.

2007. április 16. napján a néhainál vérhányást észleltek, ezért gyomortükrözést végeztek el. A délután elvégzett gyomorvizsgálat csak tájékoztató jellegű volt, miután a gyomorban talált ételmaradékok nehezítették a tájékozódást. Felmerült a fekély, esetleges daganat gyanúja. Heveny vérzésre utaló jelet nem találtak. A vizsgálat megismétlését tervezték másnapra, éhgyomri állapotban. 2007. április 17. napján a beteg vizsgálatra várakozva rosszul lett, majd a sürgősségi osztályra került, ahol is a néhainál rövid időn belül keringés összeomlás következett be, kamrafibrilláció alakult ki a szívében, majd a beteg 12 óra 35 perckor elhunyt.

A boncolás nagy kiterjedésű, nem teljesen friss szívizomelhalást talált. A nyelőcsőben, a gyomorban fekélyképződés jeleit látták, az egyik gyomorfekély perforált és ez hashártyagyulladást okozott. A gyomorban emésztett vért találtak, a bélrendszerben vért nem észleltek. A halál elsődleges oka a hashártya-gyulladás okán kialakult keringés összeomlás következtében bekövetkezett szívizominfarktus volt. A bal szívfél elégtelenségének kialakulásában az említett gyomorperforáció, illetőleg hashártya-gyulladás mellett a már meglévő súlyos alapbetegségei is szerepet játszottak.

Az alperesnek a néhai felvételekor vagy azt követően rövid időn belül a vészes vérszegénység okával összefüggésben több vizsgálatot kellett volna elvégezni, a vészes vérszegénység okát kellett volna kutatni. Ez azonban nem történt meg.

A felperesek módosított keresetükben kérték, hogy a bíróság kötelezze az alperest 5.000.001 Ft nem vagyoni, illetve 592.600 Ft vagyoni kártérítés és járulékai megfizetésére. Álláspontjuk szerint az alperes nem kellő gondossággal járt el a felperesek néhai közeli hozzátartozójának ellátása során. Rendelkezésére álltak a felvételkor készített rutin laboreredmények, melyek vérveszteségre és gyulladásra

- 3 -

Pf.III.20.107/2011/5. szám

utaltak. Ezen eltérések nem következtek a néhai ismert alapbetegségeiből, így eredetük tisztázása függetlenül a beteg általános állapotától további vizsgálatokat igényelt volna, melyek nem vitásan nem történtek meg. A megfigyelés folyamán mind a vérvesztés, mind pedig a gyulladásos folyamat progresszióját mutatták a naponta elvégzett laborvizsgálatok, emellett a beteg hasi fájdalomra panaszkodott, ám ennek ellenére nemcsak vizsgálatokat nem végeztek, de a beteg tüneti kezelést sem kapott.

A csökkent haemoglobin érték külső sérülés hiányában egyértelműen belső vérzést jelez, mely az esetek többségében emésztőrendszeri eredetű. Megállapítható, hogy a gyomorfekély, illetőleg annak szövődményei, így a hashártyagyulladás és a gyomorvérzés tekintetében a kezelőorvosok rendelkezésére álltak a korrekt diagnózis felállításához szükséges adatok, amelyek alapján a gastroscopia már a felvételt követően indokolt lett volna. A néhai már a kórházba kerülés előtt súlyos gyomorfekélyben, gyomorvérzésben szenvedett, melyre már a panaszai és a laborvizsgálatok eredményei is utaltak. Az alperesnél eltöltött öt nap alatt azonban folyamatosan rosszabbodó állapota és egyre erősebb fájdalmai ellenére sem vizsgálták ki a nyilvánvalóan fennálló gyulladás és a vérzés okát, és akkor, amikor a betegsége egyre súlyosbodó tünetek mellett ismertté vált, a korábban megállapított keringési rendellenességek ellenére sem előzték meg az életveszély kialakulását és végső soron a halál beálltát, így az alkalmazottak az 1997. évi CLIV. törvény 6. §, 7. §, 75. §-ában, illetőleg 77. §-ában írtakkal ellentétesen jártak el, mely eljárás, mulasztás sértette a törvény 126. § /1/, /2/ illetőleg /3/ bekezdését is. A mulasztás az alperes kártérítési felelősségét megalapozza a Ptk. 339. § /1/ bekezdésére, a Ptk. 348. § /1/ bekezdésére, továbbá a Ptk. 359. § /1/ bekezdésében foglaltak alapján. Előadták, hogy a közeli hozzátartozó halála jóvátehetetlen, mely megbontja a családi kapcsolatok rendjét, hirtelen és erőszakos módon megváltoztatja a felperesek életvitelét. A néhai a családban az irányító, összetartó erő volt, aki féltve óvta valamennyi felperest, az állandóság, a biztonság és a stabilitás jelképeként. A halál ténye a felperesek pszichés állapotát is lényegesen befolyásolta, a hozzátartozó elvesztése miatti gyászreakciót meghaladó mértékű pszichés hátrányokat okozott. Hivatkoztak arra is, hogy azzal, hogy az alperes a szükséges vizsgálatok elvégzését elmulasztotta, ezzel a beteg életben maradási esélyeit csökkentette.