A Fővárosi Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság K.31457/2014/31457. számú határozata közigazgatási határozat bírósági felülvizsgálata (ADÓÜGYBEN hozott közigazgatási határozat bírósági felülvizsgálata) tárgyában. [2003. évi XCII. törvény (Art.) 1. §, 43. §, 164. §] Bíró: Kopinja Mária

éáíööéáíááóíÉőÉőáááéöáíéíFővárosi Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság

11.K.31.457/2014/4.

A Fővárosi Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság a Dr. Varga István Ügyvédi Iroda (eljáró ügyvéd: dr. Varga István; cím.) által képviselt felperes (felperes címe) , dr. Ovárdics János jogtanácsos által képviselt Nemzeti Adó- és Vámhivatal Kiemelt Adó és Vám Főigazgatósága (cím.) alperes ellen, adóügyben hozott - 2511392106 - közigazgatási határozat bírósági felülvizsgálata iránt indított peres eljárásában meghozta az alábbi

Í T É L E T E T:

A bíróság a felperes keresetét elutasítja.

Kötelezi a bíróság a felperest, hogy a tárgyi illetékfeljegyzési jog folytán le nem rótt 1.500.000,- (egymillió-ötszázezer) forint illetéket az illetékügyben eljáró hatóság külön felhívására a Magyar Állam javára fizessen meg.

Kötelezi a bíróság a felperest, hogy 15 napon belül fizessen meg az alperes részére 300.000,- (háromszázezer) forint perköltséget.

Az ítélet ellen fellebbezésnek nincs helye.

I N D O K O L Á S

A felperes 2013. június 11. napján "Átvezetési és kiutalási kérelem a folyószámlán mutatkozó túlfizetéshez" elnevezésű bizonylatot nyújtott be a Nemzeti Adó- és Vámhivatal Kiemelt Adózók Adóigazgatóságához (a továbbiakban: elsőfokú hatóság). Az elsőfokú adóhatóság a folyószámlát felülvizsgálta és megállapította, hogy a 101 Társasági adószámláról kiutalni kért 86.524.000,- Ft a folyószámlán többletként nem áll rendelkezésre.

A fentiek alapján az elsőfokú hatóság a 2013. július 8. napján kelt 2469409905 számú határozatával a felperes kérelmét elutasította. Az adózás rendjéről szóló 2003. évi XCII. törvény (a továbbiakban: Art.) 43. § (5) bekezdésére hivatkozással kifejtette, hogy az adóhatóság kérelemre a túlfizetés összegét az adózó által megjelölt adószámlára számolja el. A túlfizetés visszaigényléséhez való jog elévülését követően az adóhatóság a túlfizetés összegét hivatalból vagy kérelemre az adózót terhelő más adótartozásra számolja el, vagy adótartozás hiányában törli. Figyelemmel arra, hogy a kiutalni kért összeg a számlán nem áll rendelkezésre, ezért az elsőfokú hatóság álláspontja szerint a kiutalás nem teljesíthető.

A felperes fellebbezése alapján eljárt alperes a 2014. január 31. napján kelt 2511392106 számú határozatával az elsőfokú határozatot helybenhagyta. Megállapította, hogy az elsőfokú adóhatóság 2012. március hónapban elévülés okán 2011. január 1. napjára visszakönyvelve törölte a felperesnél társasági adónemben korábban keletkezett 86.524.000,- Ft túlfizetést. Mindezek alapján megállapította, hogy az átvezetési kérelem időpontjában, azaz 2013. június hónapban nem volt túlfizetés az adózó társasági adó folyószámláján. Hivatkozott arra, hogy az adójogi elévülés szemben a polgári jogi elévüléssel nem csak a követelés bírói úton való érvényesíthetőségének lehetőségét szünteti meg, hanem magát a követelést is. Ebből következően az elévült követelés beszámítás útján sem érvényesíthető, hiszen az elévüléssel maga a követelés szűnik meg.

A felperes a határozat ellen keresetet nyújtott be, melyben a határozat hatályon kívül helyezését és az alperes új eljárásra kötelezését, valamint az alperes perköltségben marasztalását kérte. Az Art. 182. § (1) bekezdésére hivatkozással az Art. 2012 márciusában hatályos 43. § (5) bekezdését idézte, és kifejtette, hogy az Art. 43. § (5) bekezdésének értelmezése alapján arra a következtetésre lehet jutni, hogy az átvezetési és kiutalási kérelem beadására a visszaigényléshez való jog elévülését követően van lehetőség, amely kérelem benyújtására külön időkorlátot nem állított a jogalkotó. Az előzőek alapján jogszerűen jártak el akkor, amikor 2013 júniusában nyújtották be a kérelmüket a 86.524.000,- Ft túlfizetés tekintetében. Álláspontja szerint amennyiben az elévülést követően kifejezés a jogalkotó szándéka szerint az elévülést követő napot jelentené, abban az esetben a túlfizetés törlésének automatikusan az elévülést követő munkanapon meg kellett volna történnie, nem pedig hónapokkal később. Az Art. 164. § (1) bekezdésére hivatkozással kifejtette továbbá, hogy a túlfizetés adószámláról való törlésével csak annak a számlán való nyilvántartása szűnik meg, de maga a követelést megtestesítő pénzösszeg megtalálható az adóhatóság számláján. Álláspontja szerint az alperesi értelmezés elfogadása azt jelentené, hogy az elévülés időpontjában a túlfizetésnek már a fennálló adótartozásra való elszámolása sem lenne lehetséges. Hangsúlyozta, hogy minden felmerült adókötelezettségét határidőben teljesítette, a keletkezett túlfizetést a folyószámláján hagyta, így a költségvetést kár nem érte, sőt az a költségvetés számára kedvező hatással bírt.

Az alperes az ellenkérelmében a kereset elutasítását, és a felperes perköltségben marasztalását kérte, fenntartva a határozatában foglaltakat.

A felperes észrevételében az Art. 1. § (5) bekezdésére, 2. § (1) bekezdésére, és az Alaptörvény XIII. cikkére hivatkozással kifejtette, hogy a túlfizetés törlése nem jelenti azt, hogy a tulajdonjoga megszűnt az adott pénzösszeg felett, ilyenkor pusztán egy technikai jellegű intézkedés történik, melyet követően a befizetett összeget a részére vissza kell fizetni. A túlfizetés törlése álláspontja szerint nem jelentheti a tulajdonjog megszüntetését. Kifejtette, hogy az adóhatósági álláspont ellentétes a Polgári Törvénykönyv rendelkezéseivel a beszámítás elvi lehetőségének kizárása miatt. Arra is hivatkozott, hogy a tárgyi szabályozás az uniós jog alkalmazási körébe esik, és mint ilyen az EU Alapjogi Chartájában szabályozott alapjogokat is érvényesíteni kell. Álláspontja szerint az Alapjogi Chartában foglalt megfelelő ügyintézéshez való joggal, és a tulajdonhoz való joggal ellentétes, hogy az adóhatóság az adózót a tulajdonától előzetes figyelmeztetés nélkül, végérvényesen megfosztja. Arra is hivatkozott, hogy amennyiben a bíróság az uniós jog értelmezése szempontjából szükségesnek tartja, kezdeményezzen az Európai Bíróságnál előzetes döntéshozatali eljárást.

A felperes keresete nem alapos.