BH 1999.11.487 I. Ha a vádlott az ellene folyamatban levő büntetőügyben az irattanulmányozás során az összefűzött nyomozati iratokból kitépve különböző szakértői véleményeket, tanúk kihallgatásáról szóló és házkutatási jegyzőkönyveket, valamint ez utóbbiakhoz kapcsolódó fényképfelvételeket magához veszi: annyi rendbeli közokirattal visszaélés vétsége valósul meg, ahány okiratot jogtalanul megszerzett [Btk. 12. § (1)bek., 277. § (1) bek., Pp. 195. § (1) bek.].

II. Nem valósítja meg a szolgálati titoksértés vétségét, ha a vádlott a tanúk zártan kezelt adatait tartalmazó borítékokat feltépi azért, hogy a tanúk személyi adatait megszerezze [Btk. 222. § (1) bek. a) pont, 1995. évi LXV. tv. 4. § (1) és (2) bek.].

A megyei bíróság az 1998. április 30-án meghozott ítéletével a vádlottat bűnösnek mondta ki 1 rb. közokirattal visszaélés vétségében, és ezért 1 év 6 hónapi börtönbüntetésre és 1 évre a közügyektől eltiltásra ítélte. A megállapított tényállás lényege a következő.

Az emberölés bűntette miatt indított bűnügyben az előzetes letartóztatásban levő vádlott 1997. október 23-tól kezdődően a büntetés-végrehajtási intézetben több napig tanulmányozta az ügy iratait. Az irattanulmányozás közben a saját poligráfos vizsgálatának az anyagát, az igazságügyi elmeorvos szakértői vizsgálatának anyagát, valamint három tanú kihallgatásáról készült jegyzőkönyveket az ügy nyomozati iratai közül kitépte, ezenkívül kivett egy házkutatási jegyzőkönyv mellékletéből 5 db, egy jegyzőkönyvmellékletéből 1 db, egy másik házkutatási jegyzőkönyv mellékletéből 2 db, egy személygépkocsi átkutatásáról készült fényképmellékletből 2 db és a fegyverszakértői vélemény mellékletéből 1 db fényképet, továbbá elvette a sértettnek a fényképét, és az elvett iratokat és fényképeket a cellájában elrejtette. A vádlott ezenkívül 13 tanú zártan kezelt adatait tartalmazó borítékát feltépve a tanúk személyi adatait megszerezte.

Az ítélet ellen az ügyész a cselekmények téves minősítése miatt, a vádlott és a védő a büntetés enyhítése végett fellebbezést jelentett be.

A legfőbb ügyész az ügyész fellebbezését fenntartotta, és azt indítványozta, hogy a Legfelsőbb Bíróság a vádlott cselekményeit 11 rb. közokirattal visszaélés vétségének, valamint 1 rb. szolgálatititok-sértés vétségének minősítse.

Az elsőfokú bíróság a ténymegállapítás szempontjából egyébként egyszerű ügyet kellően felderítette, megállapított minden lényeges tényt, és ezek összhangban állnak az elfogadott bizonyítékokkal. A Legfelsőbb Bíróság az iratok alapján csupán azzal az utóbb bekövetkezett ténnyel egészíti ki a tényállást, hogy a vádlottat a megyei bíróság, illetve a Legfelsőbb Bíróság 1998. október 13-án lőfegyverrel és lőszerrel visszaélés bűntette miatt 4 évi börtönbüntetésre és 4 évre a közügyektől eltiltásra jogerősen ítélte.

Ezzel a kiegészítéssel az ítélet teljes mértékben megalapozott, az irányadó tényállás jogi értékelése azonban jelentős részben téves.

Téves a bűnösség körének a megállapítása.

A sértettnek az iratok között elhelyezett fényképe nem okirat, különösen nem közokirat, a közokirattal visszaélésnek a tárgya nem lehet, annak megszerzése nem bűncselekmény.

Az ítélet indokolásából, valamint abból a tényből, hogy a szolgálatititok sértés vétségének a vádja alól a bíróság nem mentette fel a vádlottat, arra kell következtetni, hogy a bíróság a tanúk adatainak a megszerzését az 1 rb. közokirattal visszaélés vétségének a részeként, bűncselekményként értékelte. Ez az értékelés téves.

A szolgálati titoksértés akkor valósul meg, ha a jogtalanul megszerzett adat szolgálati titoknak minősül. Az 1995. évi LXV. törvénynek a szolgálati titok fogalmát meghatározó 4. §-ának (1) és (2) bekezdése szerint egy adat egyéb feltételek mellett akkor minősül szolgálati titoknak, ha beletartozik a törvényben erre felhatalmazott személy által meghatározott valamely szolgálati titok körébe. A felhatalmazottak által meghatározott és a Magyar Közlönyben közzétett szolgálatititok-körök között nincs olyan, amelybe a büntetőeljárásban kihallgatott tanú zártan kezelt személyi adatai beletartoznának, következésképpen a törvényben írt feltétel hiánya miatt ezek az adatok nem minősülnek szolgálati titoknak, és a megszerzésük nem szolgálatititok-sértés. Tekintettel arra, hogy a vádlott a személyi adatokat tartalmazó okiratokra az okirattal visszaélés egyik elkövetési magatartását sem valósította meg, ezt a bűncselekményt nem lehet megállapítani. A kifejtettek miatt a vádlottat a szolgálatititok sértés vétsége, és mivel a vádirat a közokirattal való visszaélés vétségét 11 rendbelinek minősítette, 1 rb. közokirattal visszaélés vétsége miatt emelt vád alól a Be. 214. §-a (3) bekezdése a) pontjának első fordulata alapján fel kellett menteni.

Megállapítható azonban a vádlott bűnössége a 10 db irat elvétele miatt. Ezek közül a tartalmukat írott formába rögzítő iratok nyilvánvalóan okiratok, de annak minősülnek a kiemelt fényképek is, mivel azok egy-egy okirat mellékleteként az okirat lényeges részei voltak, és olyan jelentést is hordoztak, amellyel az okirat a fénykép nélkül nem rendelkezett; a fénykép és az irat szöveges része tehát egységet alkot.