A Szegedi Ítélőtábla Pf.20521/2015/16. számú határozata kártérítés tárgyában. [1952. évi III. törvény (Pp.) 3. §, 6/1996. (VII. 12.) IM rendelet (Bv. Szabályzat) 12. §, 39. §, 86. §, 137. §] Bírók: Bálind Attila, Bánfalvi-Bottyán Csilla, Kiss Gabriella

SZEGEDI ÍTÉLŐTÁBLA

Pf.I.20.521/2015/16. szám

A Szegedi Ítélőtábla a pártfogó ügyvéd neve (címe) által képviselt felperes neve (címe) felperesnek - a (jogtanácsos neve) által képviselt alperes neve (címe) szám alatti székhelyű alperes ellen kártérítés megfizetése iránt indított perében a Kecskeméti Törvényszék 2015. év március hó 20. napján kelt 15.P.21.754/2014/26. számú ítélete ellen a felperes által 38. sorszám alatt benyújtott fellebbezés folytán lefolyatott másodfokú eljárásban meghozta a következő

Í T É L E T E T :

Az elsőfokú bíróság ítéletét részben megváltoztatja és az állam terhén maradó elsőfokú eljárási illeték összegét 360.000,- (Háromszázhatvanezer) forintra felemeli.

Egyebekben az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyja.

Kötelezi a felperest, 15 nap alatt fizessen meg az alperesnek 50.000,- (Ötvenezer) forint másodfokú eljárási költséget.

A pártfogó ügyvéd másodfokú eljárásban felmerült díját az állam viseli.

A le nem rótt 480.000,- (Négyszáznyolcvanezer) forint fellebbezési eljárási illeték az állam terhén marad.

Az ítélet ellen fellebbezésnek helye nincs.

I N D O K O L Á S :

A felperes 2014. február 12-től október 20-ig tartózkodott az alperesi bv intézetben.

Ez alatt július 1. és 2. napján a 64-es, augusztus 16-ig a 22-es, majd augusztus 26-ig az 54-es, ezt követően pedig - átszállítása napjáig - a 13-as zárkában került elhelyezésre. A 22-es cella alapterülete 17,3 m2, ahol a felperes fogvatartásának idején 16-an tartózkodtak, az 54-es zárka 8 m2-es, oda 3-an kerültek elhelyezésre, míg a 13-as cella 17,6 m2-es, ott 20 fő volt az adott időszakban. Átszállítása napján, 2014. október 20-án a 3. számú nem dohányzók számára rendelt zárkába helyezték, itt reggel 8 órától este 8 óráig várakozott. A felperes az alperesi bv intézetben tartózkodása alatt kitöltetlen nyomtatványokat tartalmazó hivatalos iratot kapott az Európai Emberi Jogi Bíróságtól, mely a számítógépes nyilvántartás szerint bontatlanul került átdásra a számára.

A felperes módosított keresetében 6 millió forint, sérelemdíj megfizetésére kérte az alperes kötelezését. Keresetét a Ptk. 2:43. §-ában nevesített személyiségi jogok megsértésére alapította. Követelése a 2014. július 1. és október 20-a közötti időre vonatkozóan a zsúfolt elhelyezési körülményeken alapult. Kifogásolta, hogy amikor átszállítására várt, a zárkában dohányzó fogvatartottak is tartózkodtak, ezzel sérült egészséghez fűződő joga. Állította, a cella megfelelő szellőztetése sem volt megoldott, és mozgásra, egészségügyi szükségleteinek elvégzésére sem volt módja. Végül levéltitok megsértésére is utalt azzal, hogy az alperes felbontotta a neki az Európai Emberi Jogi Bíróságtól érkezett, kitöltetlen nyomtatványokat tartalmazó küldeményt.

Az alperes ellenkérelme a kereset elutasítására irányult. Hivatkozása szerint alaptalan a levéltitok megsértése körében előterjesztett igény, hiszen egyrészt a nemzetközi szervezetektől érkező levelek felbontására nincs lehetősége, és így azt nem is tette meg, másrészt a felperes érdemi bizonyítékot a sérelmezett magatartásra nem szolgáltatott.

A túlzsúfoltsággal összefüggésben hangsúlyozta, az nem róható a terhére, mert őt - ahogy minden más bv-intézetet - a fogvatartottak tekintetében befogadási kötelezettség terheli.

Vitatta a szándékos egészségkárosítás tényét is. Kifejtette, 2014. október 20-i átszállításakor gondoskodott a felperes ideiglenes elhelyezéséről és a várakozás időszakában olyan zárkában helyezte el, amely a nem dohányzó fogvatartottak részére volt kijelölve. Ha esetleg mégis volt ott olyan, aki dohányzott, annak szabályszegő magatartása az alperesnek nem felróható. Ugyanakkor kiemelte, a fogvatartottnak lehetősége van az egészségkárosító helyzet megszüntetését kérni az adott időpontban elérhető bv őrtől, ilyen igényt azonban a felperes nem jelzett.

Az elsőfokú bíróság ítéletével a keresetet elutasította. Határozatát egyrészt a régi, másrészt az új Ptk. rendelkezéseivel indokolta, mivel úgy értékelte, hogy az állított jogsértő magatartások 2014. február 12. - október 20. közti időszakra estek. A dohányzó fogvatartottakkal egy zárkában történt elhelyezés kapcsán kifejtette, az alperes igazolta, hogy abban a zárkában, ahol a felperest elhelyezték, a dohányzás nem volt megengedett, a fogvatartottak esetleges szabályszegése pedig nem megakadályozható. Az alperes a 6/1996. (VII.12.) IM rendelet 32. §-ában foglalt törvényes rendet kialakította akkor, amikor a nem dohányzók és dohányzók elkülönítéséről rendelkezett, a rend fenntartásáról viszont akkor tudott volna gondoskodni, ha a felperes jelzi a bv őr felé a rendbontást. Egyebekben megjegyezte, még a dohányzás ténye sem érhette volna el a felperes személyiségi jogsérelmének azon szintjét, mely megalapozná akár a a sérelemdíj, akár a nem vagyoni kártérítés iránti igényét, ha az adott rövid idő alatt bárki dohányzott volna.

Az elhelyezés körülményeinek vizsgálata körében utalt az Alkotmánybíróság 32/2014. (XI.3.) AB határozatában foglaltakra és rámutatott, az alperes nem sértett jogszabályt akkor, amikor a felperest a létszámhoz képest kis méretű zárkában helyezte el más fogvatartottakkal együtt, mert az Alkotmánybíróság által a jogszabály Alaptörvényhez igazítására megszabott határidő még nem telt el. Jogellenesség hiányában pedig az erre alapított egészség, illetőleg emberi méltóság sérelme kapcsán előterjesztett igény alaptalan.

A levéltitok megsértésével összefüggésben kifejtette, az alperesi feljegyzés szerint a levél bontatlanul került átadásra, emiatt nem állapítható meg, hogy megsértette volna a felperes magán-, illetve levéltitokhoz fűződő személyiségi jogát, ennek folytán sérelemdíjban történő marasztalásra nem kerülhet sor. Megjegyezte továbbá, a felperes maga állította, a levél kizárólag nyomtatványokat tartalmazott kitöltés céljából, így a titoksértés ténylegesen nem is valósulhatott volna meg. Szükségtelennek tartotta, ezért mellőzte a felperes által előterjesztett bizonyítás lefolytatását.

Az ítélet ellen a felperes terjesztett elő fellebbezést annak megváltoztatása és a módosított keresetnek megfelelő döntés meghozatala érdekében. Sérelmezte a levéltitok megsértése körében a bizonyítás mellőzését és kifogásolta, hogy az eljárásban számára több előkészítő irat nem került kézbesítésre.

Az alperes fellebbezési ellenkérelme az elsőfokú bíróság ítéletének helyes indokai szerinti helybenhagyására irányult.

A fellebbezés alaptalan.