BH 1991.8.313 A szerződés megtámadásának jogáról váló lemondásnak ki kell fejeznie, hogy a jogosult a megtámadási jogáról tud, és ennék ellenére a szerződés fenntartását választja. A szerződés módosítása ezért önmagában nem minősül a megtámadási jogról való lemondásnak [Ptk. 201. § (2) bek., 207. § (2) bek., 236. § (4) bek., 240. § (1)-(2) bek.].

A felperesek feltalálói "Polipropilén vagy keménygumi ragasztott kivitelű vitelű akkumulátor és eljárás annak előállítására" című szolgálati találmánynak. A szabadalom jogosultja az "U" Ipari Szövetkezet volt, átszervezése folytán a szabadalom az alperes szövetkezetre szállt át. Az átszállást az Országos Találmányi Hivatal határozatával a közzétételi nyilvántartásba bejegyezte.

A felperesek az alperes jogelődjével 1972. decemberében díjszerződést kötöttek. A díjszerződés szerint a feltalálók a kikötött egyszeri díjazáson felül találmányi díj címén jogosultak a találmány felhasználásával előállított akkumulátorok termelői árának a 2 %-ára, a más részére adott hasznosítási engedély után pedig a költséggel csökkentett árbevétel 50 %-ára. A szerződésben a felek egyebek között kötelezettséget vállaltak arra, hogy a szerződést két év múlva felülvizsgálják, és szükség esetén egyetértésben módosítják.

Ezt a szerződést a felek 1982. július 13-án kiegészítették, de a díjkulcsokat nem változtatták meg. A szabadalom átszállását követően az alperes a hasznosításból eredő bevétel után 1987. december 31-ig megfizette a szerződés alapján járó találmányi díjat. A felperesek és az alperes 1987. áprilisában módosították a díj szerződést úgy, hogy a találmány hasznosításával kapcsolatos díjkulcsot csökkentették, degresszív díjkulcs alkalmazását írták elő. Az alperes azonban az 1988. éviben és az 1989. évben történt hasznosítás után találmányi díjat nem fizetett a felpereseknek. Más részére egy alkalommal engedélyezte a hasznosítást, ennek díjazását teljesítette.

A felperesek keresetükben az 1988. évi és az 1989. első félévi hasznosítás után kérték kötelezni az alperest 3 327 927 forint találmányi díj és késedelmi kamat megfizetésére.

Az alperes a kereset elutasítását kérte. Azzal védekezett, hogy a díj-szerződés érvénytelen (semmis), mert szerinte a díjazás mértékét jogszabályba ütköző módón határozták meg. Feltűnő értékaránytalanság címén is támadta a szerződést.

Az elsőfokú bíróság ítéletével kötelezte az alperest, hogy 15 napon belül fizessen meg a felpereseknek összesen 3 327 927 forintot, ennek az összegnek kamatait és perköltséget.

ítéletének indokolásában kifejtette, hogy a díjszerződés érvényes.

Az ítélet ellen az alperes fellebbezett. Kérte az elsőfokú ítélet hatályon kívül helyezését, az elsőfokú bíróságnak új eljárásra és új határozat hozatalára utasítását.