A Kúria Gfv.30381/2014/5. számú precedensképes határozata szerződési feltételek érvénytelenségének megállapítása (ÁLTALÁNOS szerződési feltételek érvénytelenségének megállapítása) tárgyában. [2014. évi XXXVIII. törvény (DH1. törvény) 6. §, 11. §] Bírók: Kollár Márta, Puskás Péter, Tamáné dr. Nagy Erzsébet

A határozat elvi tartalma:

A felperes által a vizsgált időszakban alkalmazott, az egyoldalú szerződésmódosítást szabályozó általános szerződési feltételek és az általános üzleti feltételek nem felelnek meg az átláthatóság és az egyértelmű és érthető megfogalmazás elvének, ezért a felperes azok tekintetében a tisztességtelenség törvényi vélelmét nem tudta megdönteni.

***********

A KÚRIA

mint felülvizsgálati bíróság

Gfv.VI.30.381/2014/5.szám

A Kúria a Gárdos, Füredi, Mosonyi, Tomori Ügyvédi Iroda által képviselt felperesnek a Dr. Rátky és Társa Ügyvédi Iroda által képviselt Magyar Állam alperes ellen Általános Szerződési Feltétekhez kapcsolódó törvényi vélelem megdöntése iránt a Fővárosi Törvényszéken 32.G.43.297/2014. szám alatt megindított és a Fővárosi Ítélőtábla 17.Pf.21.370/2014/7. számú ítéletével befejezett perében, a jogerős ítélet ellen a felperes által benyújtott felülvizsgálati kérelem folytán tárgyaláson kívül meghozta a következő

í t é l e t e t :

A Kúria a jogerős ítéletet hatályában fenntartja.

Kötelezi a felperest, hogy 15 napon belül fizessen meg az alperesnek 500.000 (ötszázezer) forint felülvizsgálati eljárási költséget.

Az ítélet ellen felülvizsgálatnak nincs helye.

I n d o k o l á s :

A pénzügyi intézmény felperes a 2004. május 1-től 2014. július 19-ig terjedő időszakban az általa devizában nyújtott és forintban fizetett vagy devizában nyilvántartott (deviza alapú) fogyasztói hitelek és kölcsönszerződések esetén szerződés blankettákat, Általános Szerződési Feltételeket (ÁSZF) valamint Általános Üzleti Feltételeket (ÁÜF) alkalmazott.

A felperes keresetében kérte a Kúriának a pénzügyi intézmények fogyasztói kölcsönszerződéseire vonatkozó jogegységi határozatával kapcsolatos egyes kérdések rendezéséről szóló 2014. évi XXXVIII. törvény (Törvény) 6. §-a, valamint 11. §-ának (3) bekezdése alapján annak a megállapítását, hogy a 2004. május 1-től 2014. július 19-ig terjedő időszakban általa kötött devizalapú fogyasztói kölcsön vagy hitelszerződésekben alkalmazott - a keresetlevélben A/1 - G/3-ig tételesen felsorolt és megjelölt - szerződéses kikötései tisztességesek és így érvényesek.

Másodlagosan, ha az érvényesség nem a teljes időtartamra lenne megállapítható, akkor a feltételek érvényességét ennek megfelelően kérte megállapítani. Harmadlagosan, ha valamelyik szerződési feltétel érvényessége a teljes terjedelmében vagy csak a kamat, díj, illetve költség vonatkozásában nem lenne megállapítható, akkor a feltétel érvényességét az érvénytelen rész figyelmen kívül hagyásával kérte megállapítani.

Indítványozta, hogy a bíróság kezdeményezze az Alkotmánybíróságnál a Törvény és a Kúria 2/2014. számú Polgári jogegységi határozata Alaptörvény ellenességének a megállapítását, és az Alkotmánybíróság döntésének meghozataláig a per tárgyalásának a felfüggesztését. Hivatkozott arra is, hogy a Törvény sérti az Emberi Jogok Európai Egyezményének 6. cikkét, az Európai Unió jogát, az Unió Alapjogi Chartáját (Charta) és a 93/13/EGK irányelvet (Irányelv). Indítványozta ezért előzetes döntéshozatali eljárás kezdeményezését.

Az alperes a kereset elutasítását kérte.

Az elsőfokú bíróság végzéssel elutasította a felperesnek az Európai Unió Bírósága előtti előzetes döntéshozatali eljárás, valamint az Alkotmánybírósági eljárás kezdeményezésére irányuló kérelmét, majd ítéletével a keresetet elutasította.

Az ítélet indokolása szerint az egyoldalú szerződésmódosítási jog tisztességtelenségének vizsgálati és szempontrendszere 2004. évben is ugyanaz volt mint 2014-ben, a tisztességtelenség ugyanis egy olyan polgári jogi fogalom, amelyet a régi és az új Ptk. is egyaránt szabályozott. Ahhoz, hogy a felperest megillető szerződésmódosítási jog, mint a fogyasztóval szerződő fél szerződést alakító egyoldalú hatalmassága megfeleljen a tisztesség követelményének, olyan magától értetődő, a józan ész diktálta elveket kell betartani, amelyek az adott időszakon belül nem változtak. A kikötés jogszabályi rendelkezés nélkül is tisztességes akkor, ha a szerződés e körben érthetően és egyértelműen fogalmaz, a fogyasztó abból felmérheti, hogy milyen feltételek bekövetkezte esetén, milyen mértékben kerül sor a további terhek reá történő áthárítására. A bank csak azokat a költségnövekedéseket és olyan mértékben háríthatja a fogyasztóra, amelyek őt is sújtják (ténylegesség és arányosság). A rossz üzletpolitika következményei nem fizettethetők meg a fogyasztóval (objektivitás). A lakáscélú hitel- és kölcsönszerződések tekintetében a 275/2010. (XII.15.) Korm. rendelet (Kormányrendelet) előírja, hogy konkrétan melyek lehetnek az egyoldalú módosítás, kamatemelés okai. Az e rendeletben meghatározott időszaktól kezdődően ezért már a tételes megfogalmazás elve teljesült, ami azonban nem jelentette azt, hogy a Polgári Törvénykönyvről szóló 1959. évi IV. törvény (régi Ptk.) 209. §-ának (6) bekezdése folytán az egyoldalú módosításra vonatkozó kikötést ne lehetne vizsgálni a többi elv érvényesülése szempontjából. Az ok-lista az egyoldalú szerződésmódosítási jog kikötésének csak egy része, de ahhoz hozzátartoznak mindazon rendelkezések, amelyek a módosítás mértékéről és gyakorolhatóságának egyéb feltételeiről rendelkeznek.

Kifejtette, hogy a törvényi vélelem megdöntése a Törvény 4. §-ának (1) bekezdése alapján csak akkor vezethet sikerre, ha a felperes valamennyi elv érvényesülését bizonyítja, ezért egy elv érvényesülésének bizonyítatlansága az igény megalapozatlanságához vezet, ennek megfelelően ilyenkor felesleges a többi elv érvényesülését vizsgálni. Az elsőfokú bíróság ezért elsődlegesen az átláthatóság elvének az érvényesülését vizsgálta azzal, hogy ha a kikötés annak nem felelt meg, akkor a többi elv kapcsán csak a legalapvetőbb hiányosságokra fog kitérni. Az átláthatóság elve a teljes érintett időszakban vizsgálható, mivel a hitelintézetekről és a pénzügyi vállalkozásokról szóló 1996. évi CXII. törvény (régi Hpt.) nem szabályozta teljes terjedelmében az egyoldalú szerződésmódosítás jogát. Az árazási elvek üzleti titkot képeznek, míg a fogyasztóval kötött szerződés egy magánjogi jogviszonyt hoz létre, ezért ebben kellett értékelni a kikötés tisztességes, vagy tisztességtelen voltát. Erre a jogviszonyra a fogyasztó által meg nem ismerhető árazási elvrendszer nem vonatkozik, az a magánjogi jogviszony átláthatóságát nem biztosítja.

Megállapította az elsőfokú bíróság, hogy valamennyi vizsgált szerződéses kikötés az átláthatóság elvébe ütközik. Ilyennek minősítette azokat a kikötéseket, amelyekben a módosításra okot adó feltételek ugyan rögzítve vannak, de nincs rendelkezés arról, hogy milyen mértékben kerülhet sor a további terhek fogyasztóra történő áthárítására, illetve amennyiben az egyes feltételek növekednek mások pedig csökkennek, akkor milyen módon kell a fogyasztónak számolni a szerződésből eredő terhekkel. Melyek azok a minimális mértékű módosulások, amelyek esetén már tényleges szerződésmódosítási jogosultsággal rendelkezik a pénzügyi intézmény és az egyes okok milyen súllyal esnek latba a szerződés módosítása során. Ezek az elvek nem részei az egyedi szerződéseknek és az Általános Szerződési Feltételeknek sem, ezért az átláthatóság elve ezeken keresztül nem valósulhatott meg.