BH 2012.7.167 I. Aki a bűncselekmény elkövetése céljából az ehhez szükséges eszközöket biztosítja, nem előkészületi, hanem bűnsegédi magatartásért felel, ha a tettes a bűncselekmény elkövetését legalább megkísérli [Btk. 18. §].

Kapcsolódó határozatok:

Fővárosi Törvényszék B.205/2008/97., Pesti Központi Kerületi Bíróság B.24754/2010/63., Fővárosi Törvényszék Bf.9602/2010/41., Kúria Bfv.757/2011/6. (*BH 2012.7.167*)

***********

II. A cselekmény téves jogi minősítése nem önmagában, hanem csak akkor teszi lehetővé felülvizsgálat keretében a jogerős ügydöntő határozat megváltoztatását, ha a helyes minősítéshez képest a kiszabott büntetés, vagy alkalmazott intézkedés törvénysértő [Be. 16. § (1) bek. b) pont].

Az elsőfokú bíróság a 2010. június 18-án kihirdetett ítéletével a VII. rendű terheltet bűnösnek mondta ki felbujtóként elkövetett pénzhamisítás bűntettének kísérletében [Btk. 304. § (1) bekezdés b) pont]. Ezért őt 2 évi börtönbüntetésre ítélte azzal, hogy a kiszabott szabadságvesztés fele részének kitöltése után fennmaradó rész végrehajtását 2 évi próbaidőre felfüggesztette, valamint 3 évre eltiltotta a közügyektől.

A VII. rendű terhelt vonatkozásában védelmi fellebbezés alapján eljárva a másodfokú bíróság a 2011. március 3-án meghozott ítéletével az elsőfokú határozatot a VII. rendű terhelt tekintetében helybenhagyta.

Az elsőfokú ítélettel megállapított - és a másodfokú bíróság által helyesbített - tényállás, VII. rendű terhelt magatartására vonatkozó részének lényege a következő.

2009. március végén a III. rendű terhelt jelezte a II. rendű terheltnek, hogy szerezni tud hamis euró bankjegyeket.

A II. rendű terhelt felkereste az I. rendű terheltet azzal, hogy lehetőség lenne hamis eurót venni és ketten elhatározták, hogy a III. rendű terhelttől hamis euró bankjegyeket szereznek, amelyeket továbbértékesítenek a VI. rendű és a VII. rendű terhelt közreműködésével.

Ennek céljából a VII. rendű terhelt felvette a kapcsolatot a VI. rendű terhelttel, akinek felajánlotta, hogy az I. rendű terhelten keresztül tud hamis eurót szerezni, és megadta az I. rendű terhelt telefonszámát a VI. rendű terheltnek.

A VI. rendű terhelt felvette a kapcsolatot az I. rendű terhelttel és mintát kért tőle azzal, hogy volna rá vevője.

Az I. és II. rendű terhelt a hamis pénzt a valódi névérték 30-35%-áért kívánta megvenni, és haszonnal, 35-40%-os áron továbbértékesíteni.

2009. április 10-e körül egy gyorsétteremben a III. rendű terhelt 1 db hamis 200 eurós és 100 dolláros bankjegyet átadott az I. rendű és II. rendű terheltnek; akik felhívták a VI. rendű terheltet és találkozót beszéltek meg vele a minták bemutatása érdekében.

Az étteremben tartott találkozón a VI. rendű terhelt bemutatta az I. rendű és II. rendű terheltnek a VIII. rendű és IX. rendű terheltet, akiken keresztül, illetve akik részére kívánta továbbértékesíteni a hamis bankjegyeket. Az I. rendű és II. rendű terhelt pedig bemutatta a hamis bankjegyeket a VI. rendű, VIII. rendű és IX. rendű terheltnek.

A találkozó után pár nappal a VI. rendű terhelt telefonon rendelt az I. rendű és II. rendű terhelttől hamis euró bankjegyeket 20 000 euró értékben.

Az I. rendű és II. rendű terhelt pedig megrendelte a III. rendű terhelttől a hamis bankjegyeket annak tudatában, hogy a hamis 200 eurós bankjegyeket a VI. rendű és a VII. rendű terhelten keresztül értékesítik.

2009. április 26-án a IV. rendű és V. rendű terhelt a III. rendű terhelt lakására vitte a megrendelt hamis 200 eurós bankjegyeket, ahol találkoztak az I. rendű, a II. rendű és a III. rendű terhelttel.

Itt a III. rendű terhelt átvett a IV. rendű és V. rendű terhelttől 97 db 200-as címletű hamis euró bankjegyet, és 5000 eurót fizetett érte, amit az I. rendű és II. rendű terhelttől kapott. Az I. rendű és II. rendű terhelt az üzletért 1000 eurót adott a III. rendű terheltnek.

Ezután az I. rendű és a II. rendű terhelt találkozót beszélt meg a VII. rendű terhelttel, ahová magukkal vitték a hamis 200 eurós bankjegyeket, és azokat át kívánták adni VII. rendű terheltnek.

A találkozóra az I. rendű és a II. rendű terhelt az I. rendű terhelt Audi típusú gépkocsijával érkezett, és azt éppen át kívánták adni a gépkocsival érkező VII. rendű terheltnek, amikor velük szemben rendőri intézkedés történt.

Ennek során az Audi típusú gépkocsi ajtajának oldalzsebéből 95 db, I. rendű terhelt ruházatából pedig 2 db hamis 200 eurós bankjegy került elő, amit lefoglaltak.

A lefoglalt hamis 200 eurós bankjegyek újak, nyomtatással utánzott teljes hamisítványok voltak.

Az elsőfokú bíróság jogi értékelése szerint a tényállás 1. pontja szerinti magatartásával az I. rendű és II. rendű terhelt társtettesként a Btk. 304. § (1) bekezdés b) pont­jába ütköző, megszerzéssel, a III. rendű, IV. rendű és V. rendű terhelt pedig társtettesként a Btk. 304. § (1) bekezdés c) pontjába ütköző, forgalomba-hozatallal elkövetett pénzhamisítás bűntettét valósította meg.

Az elsőfokú bíróság szerint a hamis pénzt megrendelő személyek magatartása indukálta a megszerző személyek elkövetési magatartását arra az euróra, ami ilyen előzmény után került a birtokukba.

A megszerzés befejezett azáltal, hogy a hamis euró ténylegesen átkerült a másik személy birtokába. A cselekmény azonban csupán kísérlet azokban az esetekben, amikor a minta bemutatása után megrendelték a hamis eurót, de annak átvételére, tényleges megszerzésére nem került sor.

Ehhez képest pedig a VII. rendű terhelt (valamint a VI. rendű terhelt) a Btk. 304. § (1) bekezdés b) pontjába ütköző, megszerzéssel elkövetett pénzhamisítás bűntettének kísérletét felbujtóként valósította meg.

A másodfokú bíróság a VII. rendű terhelt esetében ezzel a jogi értékeléssel maradéktalanul egyetértett.

Kifejtette, hogy a VII. rendű és a VI. rendű terhelt rábírására határozta el az I. rendű és a II. rendű terhelt a hamis eurók megvásárlását és értékesítését.

A másodfokú bíróság jogi indokolása szerint a VII. rendű terhelt a szabadságvesztésük végrehajtandó részéből, a Btk. 90. § (3) bekezdése alapján feltételes szabadságra nem bocsátható.

A bíróság jogerős ügydöntő határozata ellen a VII. rendű terhelt, védője útján terjesztett elő - a Be. 416. § (1) bekezdés a) és b) pontját megjelölve - felülvizsgálati indítványt elsődlegesen a bűnösség megállapítása miatt felmentés, másodlagosan törvénysértő minősítés miatt enyhébb büntetés kiszabása érdekében.

Indokai szerint az irányadó tényállásból nem állapítható meg a VII. rendű terhelt esetében a felbujtás, mivel az I. rendű és II. rendű terheltnek már megvolt a hamis bankjegy megszerzésére vonatkozó alapelhatározása, amire a VII. rendű terhelt nem bírt szándékkiváltó hatással; a hamis bankjegyminták beszerzése nem forgalomba hozatal, hanem bemutatás céljából történt, nincs benne a tényállásban, hogy a VI. rendű terhelt tudta volna, hogy harmadik személytől kell azokat megszerezni, továbbá a mintákat a VI. rendű és nem a VII. rendű terhelt kérte; a VII. rendű terheltnek nincs olyan magatartása a tényállásban, ami - döntő motívumként - kiválthatta az I. rendű és II. rendű terhelt 2009. április 26-i megszerzői magatartásának szándékát; egyedül a VI. rendű terhelttel való kapcsolatra van adat, ami azonban a VI. rendű terhelt szándékára sem jelentett kihatást; az I. rendű és II. rendű terhelt magatartására döntő motívumként a VI. rendű terhelt általi megrendelés hatott; az I. rendű és II. rendű terhelt magatartásai alapján pedig csupán az ő szándékukra lehet következtetést vonni.