A Kúria Pfv.21393/2016/5. számú precedensképes határozata kártérítés tárgyában. [1959. évi IV. törvény (Ptk.) 339. §, 348. §] Bírók: Madarász Anna, Magosi Szilvia, Molnár Ambrus

A határozat elvi tartalma:

Az 1959. évi IV. tv. 348. §-a szerinti felelősségi alakzat esetén is a jogellenesnek minősített magatartás és a kár között az okozati összefüggésnek fenn kell állnia. 1959. IV. Tv. 339. § (1), 1959. IV. Tv. 348. § (1)

***********

A Kúria

mint felülvizsgálati bíróság

ítélete

Az ügy száma: Pfv.V.21.393/2016/5.

A tanács tagjai: Dr. Molnár Ambrus a tanács elnöke, Dr. Madarász Anna előadó bíró, Dr. Magosi Szilvia bíró

A felperes: felperes neve

A felperes képviselője: D r. Duda Attila Ügyvédi Iroda ., ügyintéző: Dr. Duda Attila ügyvéd és Dr. Mihály Noémi Klára ügyvéd

Az alperes:

Az alperes képviselője: Berke & Molnár Ügyvédi Iroda., ügyintéző: Dr. Molnár István ügyvéd

A per tárgya: kártérítés

A felülvizsgálati kérelmet benyújtó fél: alperes (46. sorszám)

A másodfokú bíróság neve és a jogerős határozat száma: Fővárosi Ítélőtábla 28.Pf.20.995/2015/11.

Az elsőfokú bíróság neve és a határozat száma: Fővárosi Törvényszék 10.P.24.286/2013/36.

Rendelkező rész

- A Kúria a jogerős ítéletet hatályon kívül helyezi, az elsőfokú bíróság ítéletének fellebbezett részét megváltoztatja, és a keresetet teljes egészében elutasítja.

- Az alperest mentesíti a felperesnek fizetendő első- és másodfokú perköltség, az államnak fizetendő kereseti illeték megtérítése alól.

- A le nem rótt kereseti illetéket a felperes költségmentessége folytán az állam viseli.

- Kötelezi a felperest, hogy 15 napon belül fizessen meg az alperesnek 6.000.000 (hatmillió) forint fellebbezési és felülvizsgálati eljárási illetékből és 700.000 (hétszázezer) forint együttes első- és másodfokú, továbbá felülvizsgálati ügyvédi munkadíjból álló perköltséget.

Az ítélet ellen felülvizsgálatnak nincs helye.

Indokolás

A kereseti kérelem és az alperes védekezése

[1] A felperes 2013. szeptember 6. napján előterjesztett, utóbb módosított keresetében 316.816 euró, ennek 2011. január 1. napjától számított a régi Ptk. 301. §-a szerinti késedelmi kamata megfizetésére kérte kötelezni az alperest. Előadta, hogy az alperes munkavállalója (a továbbiakban üzletkötő) ügynöki tevékenysége keretében átvett a felperestől több részletben 360.000 eurót módozatú biztosításra. 2012-ben az alperestől tájékoztatást kért a befizetett összegekről, és ekkor szerzett tudomást arról, hogy az alperes feljelentést tett a munkavállalója tevékenysége kapcsán. Az alperessel folytatott egyeztetés során teljes körű tájékoztatást adott az általa ismert körülményekről, bemutatta az alperes nyugtáit, és kérte a kára megtérítését. Nyomozást megindító feljelentésből derült ki számára, hogy az üzletkötő több személytől vett át különböző összegeket, amelyekkel az alperes felé nem számolt el. Az üzletkötő - mint gyanúsított - elismerte a felperes által megjelölt pénzösszeg átvételét. A függő biztosítási ügynökként tevékenykedő személy által okozott kárt az alperes köteles megtéríteni. Keresete jogszabályi hivatkozása a régi Ptk. 339., 348. §-a és a biztosítókról és a biztosítási tevékenységről szóló 2003. évi LX. törvény (régi Bit.) 48. § (2) bekezdése volt. Az alperes ellenkérelme ismeretében akként nyilatkozott, hogy 2008-ban 3.000.000 forint, 2009-ben 6.000.000 forint, 2010. január-április hónapban összesen 2.000.000 forint, 2010. május-július hónapokban 2.340.000 forint, 2010. augusztus és november hónapokban 600.000-600-000 forint, 2010 decemberében 1.300.000 forint hozamot kapott. Ezen összegekkel euróban számolva és az Európai Központi Bank kamatát alapul véve 2010. december 31. napján a tőketartozás 316.816 euró. Állította: alaptalanul vitatja az alperes, hogy a munkavállalója munkaviszony keretében, ezen belül biztosításközvetítői minőségben járt el, a pénzt az alperes nevében vette át. Az üzletkötő az alperes jó hírnevére alapozva bírta rá a felperest és más károsultakat a szolgáltatás megrendelésére. Ennél nagyobb körültekintés nem várható el egy átlagos fogyasztótól. Az alperes maga teremtette meg a lehetőséget a nagyfokú kár bekövetkezésére, mert nem követte nyomon az alkalmazottja ügyleteit, a szigorú számadású okiratainak sorsát, és hogy az azokkal igazolt pénzeszközök hozzá beérkeztek-e. A felperes biztonságérzetét és az ügylet iránti bizalmát erősítette, hogy az üzletkötő volt férje (a felperes testvére) és saját gyermeke is a vélt életbiztosításba fizette megtakarított pénzét.

[2] Az alperes a kereset elutasítását kérte. Tagadta, hogy egykori üzletkötője esetleges károkozó magatartásáért mögöttes kártérítési felelőssége fennállna. A felperes keresete az általa csatolt nyugták szerinti összegek megtérítésére irányult, és ebből azt a következtetést vonta le, miszerint a felperes maga is osztja azt az alperesi álláspontot, hogy a felek között biztosítási szerződés nem jött létre. Mivel érvényes és fennálló biztosítási szerződés a felek között nincs, a felperes maga is kártérítésre alapozott keresetet (és nem szerződés teljesítésére irányulót) terjesztett elő. Ezért a felperesnek kell bizonyítani, hogy a biztosításközvetítői minőségben eljáró üzletkötővel, életbiztosítási szerződést kívánt kötni, ennek érdekében ténylegesen átadott a részére 360.000 eurót, és ezt az üzletkötő sem részben, sem egészben nem fizette vissza, és ezzel okozati összefüggésben a felperest kár érte. A felperes ügyleti akarata biztosítási szerződés hiányában megtakarításainak kiemelkedően magas hozam melletti befektetésére irányult, ezért vitatta, hogy a keresetben állított pénz átvételekor az üzletkötő biztosításközvetítői minőségben járt volna el, ami megalapozná az alperes régi Bit. 48. § (2) bekezdése szerinti mögöttes felelősségét. A felperes ügyleti akarata nem irányult életbiztosítási szerződés megkötésére, ilyen tárgyú jognyilatkozatot nem is tett, a felek között nem jött létre biztosítási jogviszony, azaz az üzletkötő nem közvetített szerződéskötés céljából, így ha kárt okozott, ezt nem biztosításközvetítői minőségében ilyen jellegű tevékenység során tette. Mivel biztosítási szerződés a felek között nem jött létre, azt kell vizsgálni, mi a jogi minősítése annak az ügyletnek, amely befektetési célú pénzátadás révén a felperes és az üzletkötő között létrejött. Az üzletkötő nem biztosításközvetítői minőségben, nem munkaviszonyával, illetve megbízási jogviszonyával összefüggésben, hanem kizárólag a saját kockázatára kötött befektetési ügyletet, és a nem teljesítésért, az ezzel okozott kárért ő felel. A Legfelsőbb Bíróság ítélkezési gyakorlata szerint nem állapítható meg a munkáltató kártérítési felelőssége az alkalmazottja által okozott kárért, ha a károkozó tevékenység az alkalmazott munkaviszonyával nincs összefüggésben. Hivatkozott arra, hogy a felperes által csatolt nyugták szerinti nyugtatömbök esetében nincs olyan nyilvántartási bejegyzés - ami egyébként kötelező lenne -, miszerint azt az üzletkötő részére kiadták volna. Ebből következően csak szabálytalanul kerülhettek hozzá. Abban az esetben, ha a bíróság az alperes mögöttes felelősségét mégis megállapítaná, hivatkozott a felperes közrehatására (régi Ptk. 340. § (1) bekezdés, PK 36. állásfoglalás). A felperes maga okozta a kárát, mert a tőle elvárható gondosság, körültekintés elmulasztásával, az üzletkötő kiemelkedően magas hozamígéretében bízva anélkül adott át jelentős összeget, hogy nyomon követte volna annak a sorsát, így hogy a befizetései egyáltalán beérkeztek-e az alpereshez. A nyugtán hivatkozott életbiztosítási módozat nem rendszeres díjfizetésű, éves hozama 2007-2008-ban 7%, így az üzletkötő által ígért 10% életszerűtlen és a biztosítási tevékenység keretei között teljesíthetetlen. Az módozat ún. egyszeri díjas életbiztosítási termék, egyszeri biztosítási díjon felüli befizetésre nincs lehetőség, a felperes azonban keresete szerint rendszeres díjként fizetett be összegeket. Fel kellett volna tűnnie, hogy az alperes nem küldött neki sem biztosítási kötvényt, sem egyetlen iratot az évek során, hiányzott tehát mindaz a dokumentáció, ami az életbiztosítási szerződések létrejöttét, hatályban tartását igazolják (régi Bit. 166. § (9) bekezdés). A felperes semmilyen intézkedést nem tett azért, hogy a befizetései beérkezéséről meggyőződjön. Az alperes a kifizetéseket nem üzletkötőn keresztül készpénzben, hanem átutalással, vagy postai úton teljesíti, a felperes előadása szerint az üzletkötő a hozamot készpénzben adta át. Állította, hogy a felperes kárelhárítási kötelezettség körében tanúsított mulasztása olyan súlyú, hogy arra a megállapításra enged, a felperes maga okozta a kárát. Vitatta a 360.000 euró tényleges átadását, ennek igazolására a nyugták alkalmatlanok (Pp. 196. § (1) bekezdés). A nyugták tartalma fiktív, nem létező biztosítás kötvényszámára utalnak, így az azokon feltüntetett összegeket sem lehet a pénzátadás tényének igazolására elfogadni. A kereset alapjául a felperes állítása szerint négy részletben átadott összeg szolgál, de nem tartalmazza azt az összeget, amit a felperes - a büntetőeljárás során tett tanúvallomása szerint - az üzletkötőtől megkapott (15.840.000 forint). Utalt viszont arra, hogy az üzletkötő gyanúsítotti vallomása szerint ez az összeg 22.910.000 forint volt. Az elszámolásra a régi Ptk. 293. §-a irányadó.