A Kúria Mfv.10423/2013/30. számú precedensképes határozata munkaviszony megszüntetése (munkaviszony JOGELLENES megszüntetése) tárgyában. [1952. évi III. törvény (Pp.) 3. §, 164. §, 206. §, 272. §] Bírók: Mészárosné dr. Szabó Zsuzsanna, Sztojkoné dr. Hajdu Edit, Tallián Blanka

Kapcsolódó határozatok:

Székesfehérvári Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság M.455/2010/73., Székesfehérvári Törvényszék Mf.20549/2012/28., *Kúria Mfv.10423/2013/30.*

***********

Mfv.I.10.423/2013/30.

A Kúria a dr. Gach Tímea pártfogó ügyvéd által képviselt felperesnek a dr. Mezővári Balázs elnök által képviselt alperes ellen munkaviszony megszüntetése jogellenességének megállapítása és jogkövetkezményei, valamint elmaradt munkabér iránt a Székesfehérvári Munkaügyi Bíróságnál 5.M.455/2010. szám alatt megindított és másodfokon a Székesfehérvári Törvényszék 3.Mf.20.549/2012/28. számú ítéletével jogerősen befejezett perében az említett másodfokú határozat ellen a felperes által benyújtott felülvizsgálati kérelem folytán - tárgyaláson kívül - meghozta a következő

í t é l e t e t :

A Kúria a Székesfehérvári Törvényszék 3.Mf.20.549/2012/28. számú ítéletét hatályában fenntartja.

Megállapítja, hogy a felperes munkaviszonya az alperesnél 2012. november 21-én szűnt meg.A le nem rótt felülvizsgálati eljárási illetéket, és az állam által előlegezett költséget - valamint a teljes mértékben pervesztes felperes pártfogó ügyvédjének a felülvizsgálati eljárásban felmerült díját - állam viseli.

I n d o k o l á s

A felperes a keresetében annak megállapítását kérte, hogy munkaviszonyban állt az alperesnél 2002. február 1-jétől előbb nettó 60.000 forint, majd 2006. január 1-jétől nettó 75.000 forint havi munkabérért, és az alperes a munkaviszonyát 2007. július 24-én jogellenesen szüntette meg. Kérte 2007. július 24-éig elmaradt munkabérként 1.300.000 forint és kamatai, 2007. július 25-étől a jogellenesség jogkövetkezményeként nettó 75.000 forinttal az elmaradt munkabére és kamatai, az általa teljesített egészségügyi szolgáltatási járulék befizetéséből eredő 425.000 forint vagyoni és 10.000.000 forint nem vagyoni kára kamatokkal történő megfizetésére, a munkaviszonyhoz kapcsolódó igazolások kiadására kötelezni az alperest. A perben felmerült fordítási díjra tekintettel 3.000.000 forint perköltségben is kérte az alperes marasztalását.

A Székesfehérvári Munkaügyi Bíróság 5.M.455/2010/73. számú ítéletében megállapította, hogy a felperes 2002. február 1-jétől munkaviszonyban állt az alperessel. A munkaviszonyt az alperes jogellenesen szüntette meg, ezért az az ítélet jogerőre emelkedésének napján szűnik meg. Kötelezte az alperest a felperes javára 4.110.860 forint és ennek kamatai, valamint 2011. november 9-étől az ítélet jogerőre emelkedésének napjáig munkanaponként 3.480 forint megfizetésére. Kötelezte az alperest, hogy adja ki a felperesnek tizenöt nap alatt az ítéletnek megfelelő tartalmú igazolásokat. Ezt meghaladóan a keresetet elutasította. Megállapította, hogy a felmerült 757.500 forint illetéket és az 1.244.543 forint költséget az állam viseli.

A munkaügyi bíróság megállapította, hogy a felek között munkaviszony állt fenn a peresített időszakban, de a felperes többszöri kérése ellenére a munkaszerződést az alperes nem foglalta írásba, munkaidő nyilvántartást és bérjegyzéket nem vezetett, az adóhatóság és a társadalombiztosítási szervek felé a felperest nem jelentette be. A munkáltató a munkaviszonyt szóban, azonnali hatállyal 2007. július 24-én jogellenesen szüntette meg.

Ugyanakkor a felperes az Mt. 164. § (1) bekezdés alapján reá háruló kötelezettség ellenére nem tudta bizonyítani, hogy az alperessel abban állapodott meg, hogy labdarúgó-edzői munkakörben előbb nettó 60.000 forint, majd 2006. január 1-jétől nettó 70.000 forint munkabérben fog részesülni. Ezért az Mt. 144. § (1) és (5) bekezdés alapján a felperes részére a mindenkor érvényes minimálbérrel számítottan ítélte meg az elmaradt munkabért, és az Mt. 159. § és az 1959. évi IV. törvény (régi Ptk.) 301. § alapján a késedelmi kamatot.

A munkaviszony megszüntetése jogellenességének jogkövetkezményeként - a kereseti kérelem korlátai között - az Mt. 100. § (6) bekezdése alapján rendelkezett a lejárt és az ítélet jogerőre emelkedéséig járó elmaradt munkabér minimálbérrel számolt összegének megfizetéséről.

Az alperest az Mt. 97. § (2) bekezdésben foglalt igazolások kiadására is kötelezte a felperes kereseti kérelmének megfelelően.

Az Mt. 100. § (6) bekezdés alapján vizsgálta, hogy megalapozott-e a felperes vagyoni és nem vagyoni kár iránti követelése. Megállapította, hogy a felperes az Mt. 174. § (4) bekezdés alapján nem bizonyította, hogy az általa hivatkozott kára keletkezett. Nem igazolta ugyanis, hogy az egészségbiztosítási ellátási költség címén előterjesztett kár ténylegesen az ő oldalán merült fel. A becsatolt feladóvevények a volt házastársa, M.O. nevére szóltak, tehát nem bizonyított, hogy a felperes volt a befizető. A NAV jogelődjének tájékoztatása szerint a felperes csak 2007. április 1-jétől jelentkezett be egészségügyi szolgáltatási járulékfizetési kötelezettség alá. Addig fizetési kötelezettsége nem volt, azonban ezen időpontot követően sem történt az ő nevére szóló befizetés.

Nem vagyoni kárként a felperes karrierjének tönkretételére, az igazolások kiadásának elmulasztása miatt edzői munka lehetőségének elvesztésére hivatkozott, de nem adott elő semmi konkrét tényt arra vonatkozóan, hogy mikor, milyen felkínált lehetőség volt, amelyet az alperes magatartására visszavezethető okból nem tudott igénybe venni. Ezért a nem vagyoni kárigényt bizonyítottság hiányában utasította el. A felperesnek vagyoni és nem vagyoni kárigényének alátámasztására többszöri felhívás ellenére sem volt bizonyítási indítványa.

Az elmaradt munkabér körében a felperes által bizonyítékként csatolt, volt házastársa írásbeli nyilatkozatát, valamint tanúvallomását a bizonyítékok köréből kizárta, mert a tanúmeghallgatása előtt több tárgyaláson is részt vett, és a felperes elmondása szerint a bíróság kezelő irodájában az iratokat a felperessel együtt rendszeresen tanulmányozta, mindezért vallomása elfogulatlannak nem tekinthető.

Az alperes és a felperes fellebbezése folytán eljárt Székesfehérvári Törvényszék 3.Mf.20.549/2012/28. számú ítéletével az elsőfokú bíróság ítéletét részben megváltoztatta és az alperest kötelezte 335.700 forint állam által előlegezett költség megfizetésére. Egyebekben az elsőfokú ítéletet helybenhagyta. Megállapította, hogy a meg nem térült állam által előlegezett költséget és a le nem rótt fellebbezési illetéket az állam viseli.

A munkaviszony fennállta vonatkozásában elfogadta M.O. vallomását, mert e körben nyilatkozatát az alperes korábbi törvényes képviselőjével, M.J.-vel egyező tartalomban tette. Az alperes nem vitatta, hogy fizetett a felperesnek, de nem bizonyította, hogy ez költségtérítés vagy jutalom címén történt volna.

A törvényszék hivatkozása szerint az elsőfokú bíróság okszerű mérlegelés eredményeként jutott arra a megállapításra, hogy a felperes munkabére a minimálbér volt. A felperes nem bizonyította sikerrel, hogy az általa hivatkozott magasabb munkabérben állapodtak volna meg az alperessel. Az elsőfokú bíróság helyesen állapította meg az elmaradt munkabér összegét, és helytállóan vette figyelembe a munkaügyi központ által folyósított rendelkezésre állási támogatás összegét, amelyet a perben okiratok támasztottak alá. Az elmaradt munkabér iránti igénye a felperesnek nem évült el az Mt. 11. § (4) bekezdés alapján az írásbeli felszólításai miatt.