A Fővárosi Ítélőtábla Pf.20332/2022/8. számú határozata felelősség megállapítása tárgyában. [2013. évi V. törvény (Ptk.) 6:78. § (2) bek., (3) bek.] Bírók: Csóka István, Istenes Attila, Lente Sándor

A határozat elvi tartalma:

A biztosítási szolgáltatás elévülésének kezdő időpontját a törvény rendelkezésétől eltérően meghatározó általános szerződés feltétel csak akkor válik a biztosítási szerződés részévé, ha a biztosító külön tájékoztatta a biztosítottat a törvényi rendelkezéstől való eltérésről, és a feltételt a biztosított a tájékoztatás ismeretében kifejezetten elfogadta.

***********

Fővárosi Ítélőtábla

6.Pf.20.332/2022/8.

A Fővárosi Ítélőtábla a Dr. Bacsa Judit Ügyvédi Iroda (Cím5, ügyintéző: dr. Bacsa Judit ügyvéd) által képviselt Felperes1 (Cím2) felperesnek a név1 kamarai jogtanácsos által képviselt Alperes1 (Cím1) alperes ellen felelősségbiztosítási fedezet fennállásának megállapítása iránt indult perében a Fővárosi Törvényszék 2022. március 24. napján meghozott 2.G.40.450/2021/23-I. számú ítélete ellen a felperes részéről 26. sorszámon előterjesztett fellebbezés folytán - tárgyaláson kívül - meghozta a következő

ítéletet:

A Fővárosi Ítélőtábla az elsőfokú bíróság ítéletét megváltoztatja, és megállapítja, hogy a felperes és az alperes között létrejött, szám1 kötvényszámú munkáltatói felelősségbiztosítási szerződés alapján a károkozás időpontjában fennállt a felperes felelősségbiztosítási fedezete tanú1-nek, a felperes munkavállalójának a 2017. január 29-én elszenvedett üzemi balesete miatt bekövetkezett kár tekintetében.

A felperest mentesíti az alperes javára az elsőfokú perköltség megfizetésének kötelezettsége alól, és kötelezi az alperest, hogy 15 napon belül fizessen meg a felperesnek 585.650 (ötszáznyolcvanötezer-hatszázötven) forint együttes első- és másodfokú perköltséget.

Az ítélet ellen fellebbezésnek nincs helye.

Indokolás

[1] A felperes 2019. július 3-án indított pert az alperessel szemben. A 2012. évi I. törvény (a továbbiakban: Mt.) 166. § (1) bekezdése, 167. § (1) bekezdése, az 2013. évi V. törvény (a továbbiakban: Ptk.) 6:470. § (1) bekezdése, 6:472. § (1) bekezdése, 6:473. § (1)-(2) bekezdése, illetve a 2016. évi CXXX. törvény (a továbbiakban: Pp.) 172. § (3) bekezdése alapján keresete szerint annak megállapítását kérte, hogy az alperessel kötött szám1 kötvényszámú munkáltatói felelősségbiztosítási szerződés alapján a felelősségbiztosítási fedezete tanú1 munkavállalójának a 2017. január 29-én elszenvedett üzemi balesete miatt bekövetkezett kár tekintetében a károkozás időpontjában fennállt.

[2] Keresetének ténybeli alapjaként előadta, hogy a 2012. augusztus 10-én megkötött, és 2016. június 18-án módosított felelősségbiztosítási szerződésben az alperes vállalta, hogy mentesíti a munkavállalói munkabalesete miatt vele szemben támasztott olyan kártérítés és sérelemdíj iránti követelések megfizetése alól, amelyekért a felperes a magyar jog szerint felelősséggel tartozik. Munkavállalója, tanú1 2017. január 29-én üzemi balesetet szenvedett, és 2019. április 5-én kérte ebből eredő kárának és sérelemdíjának a megtérítését. A 2019. április 16-án továbbított kárbejelentést az alperes 2019. április 18-án azzal az indokkal utasította el, hogy az Általános Felelősségbiztosítási Feltételgyűjtemény (ÁFF) VIII.1.1. és XII.1-2. pontjai szerint a felperes biztosítási szolgáltatás iránti követelése elévült.

[3] A felperes állította, hogy a szerződés nem a biztosítóval szembeni követelése esedékességéhez (a munkabalesetből eredő kárigény munkáltatónak való bejelentése), hanem az esedékességet megelőző időponthoz (a munkabaleset bekövetkezése) köti az elévülés kezdetét. Ennek következtében az ÁFF XII.1.2. pontjának első francia bekezdésébe foglalt szerződési feltétel a Ptk. 6:22. § (2) bekezdésének kógens szabályába ütközik, és a Ptk. 6:95. §-a alapján semmis. A törvénytől való eltérés miatt, valamint azért is, mert a felek között 2012-ben megkötött szerződés nem tartalmazott az elévülés kezdő időpontjára vonatkozó, a jogszabálytól eltérő feltételt, az ÁFF-nek ez a rendelkezése a biztosító külön figyelemfelhívó tájékoztatása és a feltétel figyelemfelhívó tájékoztatást követő kifejezett elfogadása hiányában a Ptk. 6:78. §-a értelmében nem vált a szerződés részévé. E feltétel hiányában a biztosítási szolgáltatás elévülése a Ptk. 6:22. § (2) bekezdése alapján nem a káresemény időpontjában kezdődött, hanem akkor, amikor a munkavállaló bejelentette a kártérítés iránti követelését a felperesnek. Másodlagosan arra hivatkozott, hogy a munkavállaló kárigényének bejelentéséig az elévülés nyugodott, és a Ptk. 6:24. § (2) bekezdésének megfelelően a nyugvás megszűnésétől számított 3 hónapon belül pert indított az alperessel szemben.

[4] Az alperes az ellenkérelmében a kereset elutasítását kérte. Arra hivatkozott, hogy a felperes biztosítási szolgáltatás teljesítése iránti igénye a Ptk. 6:22. § (3)-(4) bekezdése, 6:23. §-a, 6:24. § (1) bekezdése alapján elévült. A biztosítási szerződés feltételei a bejelentésre nyitva álló határidő elmulasztása esetén kizárják a helytállási kötelezettségét. Az alperes állította, hogy biztosítási szolgáltatása a biztosítási esemény - munkahelyi baleset - bekövetkezésekor esedékessé vált. A felperes a vele szembeni kárigényre okot adó balesetről legkésőbb a munkabaleseti jegyzőkönyv 2017. február 7-én történt kiállítása idején, a munkavállaló kárigényéről pedig a balesettől számított pár héten belül értesült, ehhez képest igényének bejelentéséig eltelt az ÁFF-ben meghatározott 1 éves elévülési idő. Állította, hogy a Ptk. 6:439. § (1) bekezdése és 462. §-a alapján a felperesnek mindenképpen az elévülési időn belül kellett volna bejelentenie az igényét. Helytállási kötelezettsége a biztosított által okozott kárra vonatkozik, ennélfogva az esedékesség a biztosított és a biztosító vonatkozásában nem következhet be különböző időpontokban.

[5] Az elsőfokú bíróság az ítéletével a keresetet elutasította, és a felperest az alperes javára 111.700 forint perköltség megfizetésére kötelezte.

[6] Ítéletének indokolásában úgy foglalt állást, hogy a megállapítási kereset előfeltétele - az alperes által sem vitatottan - a Ptk. 6:473. § (2) bekezdése alapján fennáll. Megállapította, hogy a Ptk. a biztosítási esemény meghatározását a felekre bízza. A 2003. évi LX. törvény (Bit.) 96. § (8) bekezdése a biztosító kötelezettségévé teszi, hogy a biztosítási feltételekben meghatározza a biztosítási szolgáltatása teljesítésének feltételeit. Utalt arra, hogy a felelősségbiztosítási szerződés egy biztosítási és egy kártérítési jogviszonyt kapcsol össze, úgy, hogy a biztosító teljesítése szerződéses kötelmen alapul. A Ptk. 6:471. §-a nem a károkozáshoz, hanem a kárigény jelentkezéséhez köti a biztosítási eseményt. Megállapította, hogy az ÁFF XII.2.10. pontjának az elévülési időszak időtartama feltétel elévülésre vonatkozó előírása a Ptk. 6:22. § (1) bekezdésében meghatározott általános 5 éves elévülési időtől eltér, azzal, hogy rögzíti, hogy a szerződésből eredő igények - a XII.1.1. pont szerint - 1 év elteltével elévülnek.