BH 2002.6.223 Önmagában az a tény, hogy az alperes a felperest bűncselekmény elkövetésével gyanúsította, és ellene feljelentést tett, személyiségvédelmi igényt nem alapoz meg, és kártérítő felelősség alapjául attól függetlenül nem szolgálhat, hogy a büntetőeljárás nem vezetett a felperes bűnösségének a megállapításához [Ptk. 76. §, 78. §, 84. § (1) bek. a) pont, 339. § (1) bek., 1973. évi I. tv. 122. § (1) bek.].

A másodfokú bíróság - megváltoztatva az elsőfokú bíróság ítéletét, amelyben megállapította, hogy az alperes az S-i Rendőrkapitányság előtt 1997. augusztus 30-án a felperes ellen különösen nagy értékre elkövetett lopás bűntette miatt tett feljelentéssel a felperes személyiségi jogát megsértette, és amelyben az alperest 200 000 forint nem vagyoni kártérítés és járulékai megfizetésére kötelezte - a felperes keresetét teljes egészében elutasította.

A megállapítható tényállás lényege szerint az alperes 1997. augusztus 30-án az S.-i Rendőrkapitányság előtt feljelentést tett a felperes ellen, azzal gyanúsítva a felperest, hogy ugyanazon a napon a Z.-n, K. utcában lévő vízi csúszda irodájából jogtalanul eltulajdonított mintegy 10-11 000 000 forint készpénzt. Kérte a büntetőeljárás megindítását, az elkövető felelősségre vonását, kára megtérítését, kijelentve, meg van győződve arról, hogy a pénzt a felperes tulajdonította el. A fentieken túlmenően az alperes a feljelentést tartalmazó jegyzőkönyvbe foglaltan részletes tényelőadást tett arra vonatkozóan, mi történt azon a napon, amikor sérelmére a bűncselekményt elkövették. A felperessel szemben a büntetőeljárás megindult, vele szemben a rendőrhatóság különböző eljárási cselekményeket foganatosított, majd 1997. október 30-án kelt határozatával a Megyei Rendőr-főkapitányság a nyomozást megszüntette, mert az elkövető kilétét nem volt lehetséges megállapítani, illetve nem lehetett megállapítani, hogy a gyanúsított felperes követte-e el a bűncselekményt, és az eljárás folytatásától sem volt várható további eredmény.

A jogerős ítélet álláspontja szerint az alperes azzal a magatartásával, hogy a felperessel szemben megfogalmazott gyanúja alapján büntetőfeljelentést tett, nem sértette meg a felperesnek a Ptk. 78. §-ában szabályozott jó hírnevét, mert az alperes nem állított a felperes személyére vonatkozó, azt sértő, valótlan tényt. A gyanú megfogalmazása nem minősül valótlan tényállításnak, és önmagában nem jelenti a Ptk. 76. §-ában védett jogok sérelmét sem. Ezért nem lehetett megállapítani azt, hogy az alperes megsértette a felperes személyhez fűződő jogát, és ez kizárta a felperes kártérítés megfizetésére irányuló keresetének jogalapját is. A jogerős ítélet utalt arra is, hogy a felperes (a törvényi feltételek fennállta esetén) legfeljebb a Be. szabályai szerint igényelhet kártalanítást a büntetőeljárás, illetve a vele szemben alkalmazott kényszerítő intézkedések miatt.

A jogerős ítélet ellen a felperes nyújtott be felülvizsgálati kérelmet, kérve az ítélet hatályon kívül helyezése mellett a kereseti kérelmének megfelelő döntés meghozatalát. A felperes álláspontja szerint a jogerős ítélet a Ptk. 78. §-át, illetve a Pp. 206. §-át sérti. Személyiségvédelmet alapoz meg ugyanis az alperesnek az a magatartása, hogy róla minden alapot nélkülözően, tehát valótlanul állította, hogy a sérelmére a bűncselekményt elkövette. Ez az értékítélet egyben tényállítás is volt, amely sértette a személyhez fűződő jogát és kárt okozott.

Az alperes a jogerős ítélet hatályban való fenntartását kérte, lényegében annak helyes indokai alapján.

A jogerős ítélet nem jogszabálysértő.