BH 1988.11.391 Pénzhamisítás megállapítása megtévesztésre alig alkalmas 500 forintos bankjegy használata esetén [Btk. 304. § (1) bek. c) pont (3) bek.].

Az elsőfokú bíróság a vádlottat nem jelentős mennyiségre elkövetett pénzhamisítás bűntette miatt ítélte el.

A megállapított tényállás lényege szerint a vádlott a piacon egy lengyel férfitől egy pár sportcipőt kívánt vásárolni 450 forint vételár ellenében. A vádlott elővette az előző napokban a férjétől kapott hamis 500 forintos bankjegyet, s azt adta át az eladónak. A lengyel férfi megkérdezte a társától, hogy a bankjegy valódi-e, s amikor nemleges választ kapott, rendőrért kiáltott. A vádlott kitépte a lengyel férfi kezéből a hamis bankjegyet, elfutott vele, és összetépte.

A lefoglalt bankjegydarabok fénymásológépen, offset papíron készült 500 forintos bankjegyutánzatok voltak, a valódi bankjegytől színben eltértek, a fekete-fehér fénymásolatok a megtévesztésre alig voltak alkalmasak.

Észlelte a Legfelsőbb Bíróság, hogy az elsőfokú bíróság nem adta indokát annak, hogy a vádlotti védekezést miért találta alaptalannak. A vádlott és védője ugyanis a fellebbezési eljárás keretében is ugyanarra a vádlotti védekezésre hivatkozott, nevezetesen azt adta elő, hogy csak tréfából adta át a hamis bankjegyet a lengyel állampolgárnak, továbbá hogy a hamis 500 forintos bankjegy alkalmatlan volt a megtévesztésre, mert a megtévesztés lehetőségének még a valószínűsége sem merült fel, annyira nyilvánvaló volt a hamis jellege.