BH 1996.8.450 Ha a munkavállaló a munkáltató tudta és ezáltal engedélye nélkül olyan gazdasági társaságot alapít, amelynek részben tulajdonosává is válik, és a gazdasági társaság tevékenysége sérti a munkáltató gazdasági érdekeit, a munkáltató jogszerűen él a rendkívüli felmondás jogával [1992. évi XXII. tv. (Mt.) 3. § (3) bek., 96. § (1) bek. a) és b) pont, 108. §, 188. § (3) bek., 191. § (2) és (4) bek.].

Pertörténet:

Kúria Mfv.10980/1995. (*BH 1996.8.450*), 14/2017. (VI. 30.) AB határozat

***********

A felperes 1978-tól állt alkalmazásban a H. K.-nál, illetve a H. K. Kft.-nél, amely az említett gazdálkodó szervezet jogutóda.

Az alperes kft. a felperes munkaviszonyát 1994. június 24-én rendkívüli felmondással, az 1992. évi XXII. törvény (Mt.) 96. §-a (1) bekezdésének a) és b) pontjaira történt hivatkozással megszüntette. Arra hivatkozott, hogy szerződést kötött az F. C. H.-val, amelynek következtében a klub tulajdonába átadott 4,2 millió forint eszközt, továbbá vállalta az átadott 35 munkavállaló részére a végkielégítés megfizetését. Az alperes és a klub a szerződést két év határozott időre kötötte meg. A felperes és tulajdonostársa a tulajdonukban lévő F. C. H. Kft. nevében a szerződést módosították, ezáltal az alperes nem találta biztosítottnak az eredeti szerződésben foglaltak teljesítését, illetve annak lehetőségét. Mindezekből kiindulva kötelezettségszegésként rótta a felperes terhére, hogy a munkaviszonya alapján fennálló jogosultsága következtében a tulajdonában lévő kft. által elvégzett munkákat igazolta, ezáltal a saját részére bevételt keletkeztetett. Emiatt az alperes - figyelemmel a felperes műszaki vezető munkakörére - a fennálló helyzetet összeférhetetlennek is találta a hivatkozott "munkafegyelem-sértés" mellett.

Az egyeztetés eredménytelenségét követően a felperes keresetlevelet nyújtott be a munkaügyi bírósághoz. Kérelme a rendkívüli felmondás jogellenességének megállapítására, a munkaviszonyának helyreállítására és az elmaradt munkabér megfizetésére irányult. A keresetét utóbb módosította, a munkaviszony helyreállításának mellőzését és az Mt. 100. §-ában lévő jogkövetkezmények alkalmazását kérte.

A munkaügyi bíróság ítéletével megállapította; az alperes rendkívüli felmondása jogellenes, és kötelezte az alperest, hogy fizessen meg a felperesnek 1 040 000 forintot elmaradt munkabérként, 1 040 000 forintot végkielégítésként, 260 000 forintot a felmondási időre járó munkabérként, összesen 2 340 000 forintot és ennek 1994. július 1-jétől a kifizetésig járó évi 20 százalékos kamatát. A munkaügyi bíróság a perben feltárt adatokat értékelve megállapította, hogy a rendkívüli felmondásnak a jogszabályban foglalt feltételei nem álltak fenn. A bíróság álláspontja szerint, amikor a felperes a gazdasági társaság tagja lett, ahhoz a munkáltató hozzájárulására nem volt szükség, és nincs olyan jogszabályi rendelkezés, amely előírja, hogy ezt a munkáltatónak be kell jelenteni. A felperes nem töltött be magasabb vezető beosztást az alperesnél, és a saját tulajdonában álló kft. részére munkák elvégzését a felperes nem igazolhatta önállóan.

Az elsőfokú bíróság azt is kifejtette, hogy az alperes a kialakult helyzet feloldására többféle megoldást kezdeményezhetett volna. A rendkívüli felmondás nem tekinthető ilyen jogszerű megoldásnak, az nem felel meg a jogszabályoknak, ezért a bíróság a jogellenesség következményeit alkalmazta.

Az alperes fellebbezése az első fokú ítélet megváltoztatására és a kereset elutasítására irányult. A felperes ellenkérelmében az első fokú ítélet helybenhagyását kérte.

A megyei bíróság ítéletével megváltoztatta az első fokú ítéletet, és a felperes keresetét elutasította. Rendelkezett továbbá a perköltségről, és kimondta, hogy az előlegezett eljárási illetéket az állam viseli. A megyei bíróság által megállapított pontosított tényállás szerint az alperes kft.-t az 1992. március 1-jén kelt társasági szerződéssel alapították. Az egyik alapító a D. volt. A felperes 1978. július 21-től dolgozott a H. K.-nál, majd a D.-nél, 1992. március 1-jétől pedig a H. K. Kft.-nél (az alperesnél). Az alperes kollektív szerződésének 10. §-a szerint "folyamatosnak kell tekinteni azon munkavállalók munkaviszonyát, akik megszakítás nélkül a H. K., a D. H. K., a D. Rt. konzervgyára és a jelenlegi H. K. Kft. állományában vannak. A fentieket a végkielégítés és a felmondási idő számításánál is figyelembe kell venni."

Korábban felperes a főállású munkaviszonya mellett vezette a D. Vgmk-t. 1989 májusában a Vgmk tagságát az alperes kérésére megszüntette, mert a munkáltató szerint a tevékenység és a főállású munkaviszonya, elsősorban a kilátásba helyezett vezetői munkakör, összeférhetetlen. A Vgmk tagság megszüntetése után a felperest kinevezték műszaki vezető helyettesnek, majd 1990. március 1-jétől műszaki vezetőnek.

A h.-i sportélet, a labdarúgás támogatására alakult a H. F. C. mint egyesület. A felperes a klubban sport tisztségviselő volt. A munkáltatójától erre azzal kapott engedélyt, hogy ellenszolgáltatásban a klub részéről nem részesülhet, és munkaidő-kedvezményt sem kaphat.

Az alperes a futballklubot jelentős mértékben támogatta. Ennek egyik formájaként 1993. február 1-jén az alperes és a futballklub megállapodást kötöttek, amely szerint a klub átvette az alperes tulajdonát képező garázsüzemet és az ott dolgozó 35 fő létszámot üzemeltetés céljából, és vállalta, hogy ennek fejében üzemeltetést mint szolgáltatást nyújt az alperes kft.-nek.