A Legfelsőbb Bíróság Gfv.30345/2010/6. számú határozata kölcsöntartozás megfizetése tárgyában. [1959. évi IV. törvény (Ptk.) 214. §, 79/2004. (IV. 19.) Korm. rendelet 19. §] Bírók: Gyöngyösiné dr. Gyügyei Klára, Lőrincz Györgyné, Vezekényi Ursula

A MAGYAR KÖZTÁRSASÁG LEGFELSŐBB BÍRÓSÁGA

mint felülvizsgálati bíróság

Gfv.IX.30.345/2010/6.szám

A Magyar Köztársaság nevében!

A Legfelsőbb Bíróság mint felülvizsgálati bíróság a Dapsy Roberta ügyvéd által képviselt felperesnek, dr. Sipos Ferenc ügyvéd által képviselt alperes ellen kölcsöntartozás visszafizetése iránt a Tapolcai Városi Bíróságnál 5.P.20.402/2009. szám alatt indult és a Veszprém Megyei Bíróság 2.Pf.20.404/2010/4. számú ítéletével befejezett perében az említett számú másodfokú határozat ellen a felperes által benyújtott felülvizsgálati kérelem folytán - tárgyaláson kívül - meghozta a következő

í t é l e t e t :

A Legfelsőbb Bíróság mint felülvizsgálati bíróság a Veszprém Megyei Bíróság 2.Pf.20.404/2010/4. számú ítéletét hatályában fenntartja.

Kötelezi a felperest, hogy fizessen meg az alperesnek 15 nap alatt 50.000 (Ötvenötezer) forint felülvizsgálati perköltséget.

Ez ellen az ítélet ellen további jogorvoslatnak nincs helye.

I n d o k o l á s :

A felülvizsgálati kérelem szempontjából irányadó tényállás szerint a felperes jogelődje a 2002. december 16-án kötött kölcsönszerződéssel személygépkocsi vásárlása céljából 2,203.200 Ft CHF alapú kölcsönt nyújtott az alperesnek, amelyet az alperes a szerződésben meghatározott részletekben volt köteles visszafizetni. A szerződést az alperes által megvásárolt gépkocsira a felperes javára alapított vételi jog biztosította. A felperes jogelődje a kölcsönszerződést a fizetés elmulasztása miatt 2003. május 27-én azonnali hatállyal felmondta, az alperest a vételi jog gyakorlásáról értesítette, ez alapján az alperes a gépkocsit 2003. augusztus 14-én a felperesi jogelődnek átadta.

A felperes a 2003. szeptember 19-én kelt és az alperes részére 2003. december 13-án kézbesített levelében az alperest 2,652.015 Ft tartozás megfizetésére szólította fel. A gépkocsi értékesítését követően a vételár kiszámítása után az alperes tartozása 1,624.250 Ft-ra csökkent, az ennek megfizetésére vonatkozó későbbi felhívások az alperes részére kézbesítésre nem kerültek, azokat az állandó lakcímként megjelölt szám alól "ismeretlen helyre költözött", illetőleg "ismeretlen helyen tartózkodik" jelzéssel kézbesítette vissza a posta. "Ismeretlen helyre költözött" postai jelzéssel kézbesítette vissza a posta azt a felperesi jogelődtől származó értesítést is, amelyben a felperes jogelődje a követelésnek a felperesre történő engedményezéséről értesítette az alperest, és "Ismeretlen helyen tartózkodik" postai jelzéssel érkeztek vissza az engedményezésről szóló értesítést és fizetési felszólítást tartalmazó további iratok is.

A 2009. június 15-én benyújtott fizetési meghagyás kibocsátása iránti kérelemmel indul, majd az alperes ellentmondása folytán perré alakult eljárásban a felperes 1,624.250 Ft kölcsöntőke, ennek 2004. március 5-étől járó késedelmi kamata és a perköltségek megfizetésére kérte az alperest kötelezni. A keresetét a Ptk. 523. §-ának (1) bekezdésére, valamint az engedményezésre vonatkozó 328-329. §-ára alapította.

Az alperes elévülési kifogást terjesztett elő, erre hivatkozással a kereset elutasítását kérte.

Az elsőfokon eljárt Tapolcai Városi Bíróság az 5.P.20.402/2009/9. számú ítéletében a keresetet a követelés elévülése miatt elutasította.

A Veszprém Megyei Bíróság a felperes fellebbezése folytán hozott 2.Pf.20.404/2010/4. számú ítéletével az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyta.

Elfogadta az elsőfokú bíróság jogi álláspontját, miszerint a fizetési felszólítás és az engedményezésről szóló értesítés postára adásának nem volt az elévülést megszakító joghatása. A másodfokú bíróság által kifejtett, a Ptk. 214. §-a (1) bekezdésének értelmezése szerint az írásban közölt nyilatkozat hatályosságához az is szükséges, hogy az a másik félhez megérkezzék, és ez irányadó a Ptk. 328. §-ának (3) bekezdésében írt, az engedményezésről szóló értesítésre is. Az a felszólítás, illetőleg értesítés, amelyről a kötelezett nem szerez tudomást, az elévülést nem szakítja meg." Öt év elteltével a Ptk. 324. §-ának (1) bekezdése szerint a felperes követelése elévült, így a követelés a Ptk. 325. §-ának (1) bekezdése értelmében bírósági úton nem érvényesíthető.

A felperesnek a fellebbezésben a szerződés mellékletét képező Általános Szerződési Feltételekre mint új tényre vonatkozó előadását érdemben nem vizsgálta, mert álláspontja szerint annak a fellebbezési eljárásban való figyelembe vételét a Pp. 235. §-ának (1) bekezdése kizárja.

Végezetül megállapította, hogy az elsőfokú bíróság eljárási szabálysértést nem követett el, a Pp. 3. §-ának (3) bekezdésében írt tájékoztatási kötelezettségét az elsőfokú bíróság teljesítette.