BH 2002.12.475 I. Az 1945. és 1963. közötti törvénysértő elítélések semmissé nyilvánításáról szóló 1990. évi XXVI. törvény rendelkezései az elítélés semmisségének méltányosságból történő igazolását nem teszik lehetővé; csak a törvényben taxatíve felsorolt bűncselekmények miatti elítélések tekinthetőek semmisnek [1990. évi XXVI. tv 1. §].

II. Ha a semmissé nyilvánítás megtagadása törvénysértően történt, az nem zárja ki a kérelmező javára az újabb - helyes - döntés meghozatalát, mert az igazolás kiadásának téves megtagadása újabb eljárás során orvosolható, és ez nem ütközik a többszöri eljárás tilalmába; a többszöri eljárás tilalma csak az ügydöntő határozatokkal jogerősen befejezett eljárásokra vonatkozik [Be. 13. §, 1990. évi XXVI. tv 1. §].

A kérelmező ismételten kérelmet terjesztett elő az elsőfokú katonai bíróság, illetve a katonai felsőbíróság 1953. szeptember 9-én jogerőre emelkedett ítéleteivel szökés bűntette miatt történt elítélése semmisségének igazolása végett.

A kérelmező korábban előterjesztett igazolás iránti kérelmét a katonai tanács megvizsgálta, és mivel azt kizártnak találta, az igazolás kiadását az 1995. július 18- án jogerőre emelkedett végzésével elutasította.

E korábbi döntésére figyelemmel tagadta meg jelen ügyben a katonai tanács végzésével az igazolás kiadását.

A végzés ellen a kérelmező fellebbezett a semmisség méltányosságból igazolása érdekében, arra hivatkozva, hogy a kérdéses elítélés miatt szabadulása után további súlyos hátrányok érték.