A Szolnoki Törvényszék Pf.21182/2013/4. számú határozata kártérítés tárgyában. [1959. évi IV. törvény (Ptk.) 339. §, 355. §] Bírók: Karácson Éva, Kun Erzsébet, Nánásiné dr. Szabó Róza

Szolnoki Törvényszék

7.Pf.21.182/2013/4. szám

A Szolnoki Törvényszék, mint másodfokú bíróság, a dr. Elter Tamás ügyvéd által képviselt felperesnek - a jogi előadó által képviselt alperes ellen - kártérítés iránti perében, - mely perbe az alperes oldalán beavatkozóként fellépett a dr. Papp Dezső ügyvéd által képviselt alperesi beavatkozó 1 és a dr. Osváth Ildikó ügyvéd által képviselt alpere resi beavatkozó 2 - a Szolnoki Járásbíróság 9.P.20.996/2011/47. számú ítélete ellen az alperes 48. sorszámú fellebbezése folytán meghozta a következő

í t é l e t e t :

A törvényszék az elsőfokú bíróság ítéletének nem fellebbezett részét nem érinti, fellebbezett részét részben és akként változtatja meg, hogy a felperes keresetét elutasítja.

Mellőzi az alperes kötelezését a felperes javára perköltség, az állam javára eljárási illeték megfizetésére.

A felperes által az államnak megtérítendő eljárási illeték összegét 500.682.- (Ötszázezer-hatszáznyolcvankettő) Ft-ra felemeli.

Egyebekben helybenhagyja azt.

Kötelezi a felperest, hogy az államnak felhívásra térítsen meg 346.750.- (Háromszáznegyvenhatezer-hétszázötven) Ft másodfokú perköltséget.

Az ítélet ellen nincs helye fellebbezésnek.

I n d o k o l á s :

Az elsőfokú bíróság fellebbezett ítéletében kötelezte az alperest, hogy 15 napon belül fizessen meg a felperesnek 4.344.700.- Ft-ot és annak 2008. február 5-től a kifizetésig járó törvényes mértékű késedelmi kamatát, továbbá összesen 529.110.- Ft perköltséget.

Ezt meghaladóan a keresetet elutasította.

Kötelezte a felperest a II. rendű beavatkozó javára 127.000.- Ft perköltség, az állam javára felhívásra 190.050.- Ft illeték megfizetésére.

Az alperest kötelezte az állam javára felhívásra 352.950.- Ft illeték megfizetésére.

Az ítélet indokolásában foglalt tényállás szerint a felperes 2008. január 24-én úgynevezett ESWL (lökéshullámmal végzett kőzúzás) kezelésen esett át az alperesi kórházban. Előzőleg komplex ultrahang vizsgálat igazolta, hogy a felperes mindkét oldali veséjében kő van, szakorvos javasolta az ESWL kezelést. A kezelést megelőzően a felperes megkapta a kezeléssel kapcsolatos, részletes és egyéniesített tájékoztatást, így megalapozottan dönthetett a beavatkozáshoz való hozzájárulásról.

Az eredményes és szakmai szabályoknak megfelelő ambuláns kezelés után hazatávozott. Az esti órákban jelentkező fájdalom miatt visszament a kórházba, ahol a veseállomány környezetének vérzését diagnosztizálták. Az állapotromlás megelőzése érdekében az alperes sürgős beavatkozásként a bal oldali vesetokot feltárta és az ESWL kezelés szövődményeként jelentkező vérömlenyt eltávolította. A második beavatkozás után a felperest befektették az alperesi kórház Urológiai Osztályára. Az invasiv beavatkozás ellenére, két nappal később, január 26-án az újból fellépő vérzés miatt el kellett távolítani a felperes bal veséjét.

Az eltávolított vese morphologiai szempontból ép volt, azért kellett eltávolítani, mert a körülötte lévő vesetokból származó vérzés a felperes életét veszélyeztette.

2008. január 24. és január 26. között az alperes részéről nem az elvárható gondosság elvének megfelelően történt a felperes megfigyelése. Az orvosi dokumentációból nem állapítható meg, hogy a második beavatkozást követően a felperes állapotát hogyan ellenőrizte az alperes. Nem rögzítették a dréncső vezetési adatait és egy ízben elmaradt a laborvizsgálat végzése is.

Az alperes orvosai előtt ismert volt, hogy a felperes több éve cukorbetegségben és magas vérnyomás megbetegedésben szenved. Emiatt fokozott kockázatú betegnek minősült az ESWL kezelés szempontjából.

Amennyiben az alperes a felperes megfigyelését az elvárható gondosságnak megfelelően végzi, a vese eltávolításának esélye jelentősen kisebb lett volna.

A felperes a műtétet megelőzően szerviz üzemi technikusként dolgozott, a 2007. évi havi nettó átlagkeresete 97.148.- Ft volt.

A műtét után, 2008. január 1-től egy évig táppénzes állományban volt. 2009. január 2-ától részére rokkantsági nyugdíjat állapítottak meg, havi 76.540.- Ft összegben.

Az OORSZI 2008. novemberében végzett vizsgálata alapján a felperesnél 62 %-os össz-szervezeti egészségkárosodást állapítottak meg, és III. csoportú rokkantnak minősítették. A leszázalékolásra több betegsége okán került sor, döntő volt azonban a perbeli műtét és cukorbetegség miatt kialakult veseelégtelenség. Egészségkárosodása végleges, abban javulás nem várható.

A felperes 2010. április 1-jétől ismételten dolgozik a rokkant nyugdíja mellett. 2009. január 2. és 2010. április 1. között mindösszesen 344.700.- Ft keresetveszteség érte.

58 éves volt a vese eltávolítását eredményező beavatkozások idején.

2012. január 1. napjától a felperes öregségi nyugdíjban részesül.

A felperes keresetében 8.000.000.- Ft nem vagyoni kár és 344.700.- Ft keresetveszteség címén előterjesztett vagyoni kár megtérítésére kérte kötelezni az alperest.

Álláspontja szerint az alperestől nem kapott kellő tájékoztatást, a bal veséjének eltávolítására az alperes mulasztásával, gondatlanságával okozati összefüggésben került sor.

Ennek körében az alperes megszegte az egészségügyi ellátásra irányadó szabályokat, és a kezelések dokumentálásának szabályait.

Az alperes és az alperesi beavatkozók a kereset elutasítását kérték, vitatták mind a kereset jogalapját, mind a kártérítés összegszerűségét.

Az elsőfokú bíróság nagyobbrészt alaposnak találta a keresetet.

Döntését dr. igazságügyi szakértő 2, aggálytalannak tartott szakvéleményére alapította.