BH 2004.6.249 I. Az átalányáron kötött vállalkozási szerződés jellegzetessége, hogy a vállalkozó az esetleg felmerülő többletmunkák kockázatát magára vállalja, így a többletmunkák ellenértékére utóbb sem tarthat igényt. Az átalányáron felül csak a pótmunkák ellenértéke követelhető [Ptk. 389. §, 390. § (3) bekezdés, 403. § (4) bekezdés].

II. A szerződésben kikötött átalányártól eltérésnek egyebekben csak a szerződés eredményes megtámadása vagy semmissége esetén nyílik lehetőség [Ptk. 200. § (1) bek.].

Peres felek között 2000. június 6. napján átalányáras (al)vállalkozási szerződés jött létre a D., Kálvin tér 11. szám alatti irodaház elektromos munkáinak kivitelezésére. A szerződést közös megegyezéssel 2000. október 10. napján módosították. Az ajánlati tervdokumentációban szereplő irodaház rendeltetésszerű használatához további munkák elvégzése vált szükségessé, ezen előzetesen egyeztetett és jóváhagyott költségvetésben felsorolt munkákat rendelte meg alperes felperestől a szerződésmódosítás keretében az átadott tervdokumentáció alapján. A módosított szerződés szerinti kikötött vállalkozói díj 29 684 261 Ft + 25% áfa volt. A szerződésmódosítással egyidejűleg peres felek "alvállalkozási szerződést módosító közös nyilatkozatot" is aláírtak, melyben rögzítették, hogy a szerződésmódosításra az irodaház elektromos munkáinak megvalósítása és rendeltetésszerű üzemeltethetősége érdekében műszaki szükségességből, valamint a kibővített műszaki tartalom miatt került sor. A módosított szerződésben teljesítési határidőül 2000. november 15. napját tűzték ki. A műszaki átadás-átvétel 2000. december 7. napján megtörtént. Az alperes a felperes által benyújtott részszámlákat és végszámlát kiegyenlítette.

Felperes módosított keresetében elsődlegesen kérte, hogy a bíróság állapítsa meg, hogy a peres felek közötti szerződés és szerződésmódosítás semmis, az a jóerkölcsbe ütközik és valójában a felperesnek járó hátralékos vállalkozói díj 9 773 237 Ft. Másodlagosan arra hivatkozott, hogy alperes jogellenes fenyegetéssel vette rá a visszadátumozott szerződésmódosítás aláírására, a jogellenes fenyegetést és a kényszerhelyzetet fizetési nehézségeivel indokolta. Az érvénytelenség jogkövetkezményeként kérte a szerződés hatályossá nyilvánítását és annak megállapítását, hogy hátralékos vállalkozói díj címén felperest további 9 773 237 Ft illeti meg. Harmadlagosan arra hivatkozott, hogy összesen 47 435 143 Ft összegű munkát végzett, ugyanakkor alperes csak 37 661 906 Ft-ot fizetett meg számára, így tételes elszámolás szerint alperes köteles még 9 773 237 Ft hátralékos vállalkozói díj és késedelmi kamatai megfizetésére.

Alperes érdemi ellenkérelmében előadta, hogy a szerződés és a szerződésmódosítás is átalányáron jött létre és szerződésszerűen teljesítette valamennyi fizetési kötelezettségét. Az eredeti műszaki tartalomhoz képest a "pótmunkának" számító munkákat a szerződésmódosítással beemelték a szerződésbe, ezért felperes további pótmunka, vagy többletmunka ellenértékének megfizetését a módosított szerződésben kikötött átalányárra is tekintettel nem követelhet. Hivatkozott arra is, hogy az átadás-átvételi eljárás során felperes jogfenntartó nyilatkozatot nem tett.

Az elsőfokú bíróság ítéletével felperes keresetét elutasította. Megállapította, hogy a peres felek közötti vállalkozási szerződés írásban módosításra került, az az eredeti műszaki tartalomhoz képest további munkák elvégzését is felperes kötelezettségévé tette, az átalányáras eredeti díjkikötés felemelése és a teljesítési határidő módosítása mellett. Ezen túlmenően szerződő felek jogviszonyában nyoma nincs pótmunkának, vagy többletmunkának, így miután alperes valamennyi felperes által kibocsátott számlát megfizetett, további díjkövetelés érvényesítésére lehetőség nincsen. Az érvénytelenségre történő felperesi hivatkozást megalapozatlannak találta, megállapította, hogy a szerződés érvénytelenségét eredményező kényszernek, vagy jogellenes fenyegetésnek akaratalakítónak kell lennie, önmagában az nem elegendő, hogy felperesnek fizetési gondjai voltak, saját vállalkozása csődhelyzetbe került. E körben értékelte, hogy felperes a műszaki átadás-átvételkor jogfenntartó nyilatkozatot nem tett, valamennyi számlája kiegyenlítését követően csak 8 hónap múltán állt elő perbeli követelésével.

Az ítélettel szemben felperes terjesztett elő fellebbezést.

A fellebbezés alaptalan.