BH 2004.4.149 Az ajándékozási szándék fennállása a szerződésnek - a szolgáltatás és ellenszolgáltatás feltűnő értékaránytalanságára alapított - megtámadását kizárja. [Ptk. 201. § (2) bek.]

I. rendű alperes jogelődje: 1997. június 2-án a felperes részére ajánlatot tett a k.-i ingatlan értékesítésére. Az igényelt vételárat 55 000 000 forintban jelölte meg. 1997. június 19-én újabb ajánlatot tett, melyben négy változatot jelölt meg, és az egy-egy változathoz kapcsolódó vételárat 40 000 000 forint és 93 000 000 forint közötti értéken határozta meg. 1997. július 31-én a felperes és az I. rendű alperes jogelődje adásvételi szerződést kötött. Az adásvétel tárgya a k.-i ingatlan volt, melyen egy felújítás alatt álló 500 m2-es L alakú irodaépület állt, melyhez csatlakozott egy építés alatt álló 230 m2 össz­alapterületű előcsarnokot, WC-t, kazánházat, nyitott légterű könyvtári olvasótermet és 12 lakást magába foglaló épületszárny és egy 300 m2-es iroda és intézményi célokat szolgáló földszintes épület.

Az ingatlanok vételárát a felek 91 250 000 forint + 8 750 000 forint áfa összegben határozták meg úgy, hogy a telek ára 56 250 000 forint, a felépítmények ára 35 000 000 forint volt. Megállapodtak abban, hogy ha a könyvtár újonnan építendő része a szerződésben megjelölt területnél nagyobb lesz, akkor a hasznos alapterület növekményre 60 000 forint + áfa m2-enkénti vételárat határoznak meg. A szerződés mellékletét képezte az 500 m2-es épület felújítási terve és műszaki leírása, az olvasóterem s kiszolgálóhelységek tanulmányterve és a 12 lakásos épület építési terve és műszaki leírása. A könyvtár újonnan építendő részére vonatkozó kiviteli terveket a felperes volt köteles szolgáltatni 1997. augusztus 31-éig.

Az I. rendű alperes a szerződésben vállalta, hogy a szerződésben megjelölt épületeket 1998. március 31-éig a felperes birtokába adja. Megállapodtak abban is, hogy amennyiben a vevő fizetési kötelezettségét késedelmesen teljesíti, úgy a mindenkori jegybanki alapkamatnak megfelelő mértékű kamatot fizet.

A szerződés megkötésekor a könyvtárépület újonnan létesítendő szárnyára vonatkozóan a B. A. tervezőmérnök készítette tanulmányterv állt a felek rendelkezésére. A szerződéskötést követően a felperes tervpályázatot írt ki, az elbírálásra hivatott zsűrinek az I. rendű alperes igazgatója is tagja volt. A pályázaton nyertes T. Kft. a korábbi tanulmánytervben szereplő épületnél nagyobb és igényesebb épületet tervezett, melynek alapterülete mintegy 100 m2-rel növekedett

Az I. rendű alperes 1998. február 28-án kezdeményezte a szerződés módosítását. 1998. április 23-án a felek az adásvételi szerződést módosították, a vételárat 97 250 000 forint + 10 250 000 forint áfa, összesen 107 500 000 forintra emelték fel. A lakások birtokbaadási határideje 1998. április 25-ére, a könyvtár birtokbaadási határideje 1998. június 15-ére változott. 1998. augusztus 31-én ismét módosították az adásvételi szerződést, de ez a módosítás kizárólag a fizetési határidőkre terjedt ki.

Az I. rendű alperes a lakásokat 1998. szeptember 15-én a felperes birtokába adta. 1998. november 1-jén írásban közölte a felperessel, hogy könyvtárépület használatbavételére a hatóság 1998. október 21-én engedélyt adott, azonban a birtokbaadást megtagadta, míg a felperes

30 880 000 forintot részére meg nem fizet. A könyvtárépület birtokbaadása végül a peres eljárás megindulása után 1999. április 28-án történt meg.

Az elsőfokú bíróság ítéletében megállapította, hogy az I. rendű alperes az adásvételi szerződést hibásan teljesítette, az épületekben meglévő hibák kijavítása 1 000 000 forint költséggel lehetséges. A felperes keresetében 1998. június 15-étől 1999. április 28-áig terjedő időszakra összesen 317 napra napi 30 000 forint, összesen 9 510 000 forint kötbér megfizetésére kérte az I. r. alperest kötelezni.

Az I. rendű alperes 1999. március 9-én a szerződést feltűnő aránytalanság miatt megtámadta, de hivatkozott

a vételárral kapcsolatban a közös tévedésre is. Viszont­kere­seté­ben kérte, hogy a bíróság a feltűnő aránytalan­ságot küszöbölje ki úgy, hogy a felperest további

55 000 000 forint és ennek kamatai megfizetésére kötelezze. A kereset elutasítását kérte arra hivatkozva, hogy késedelembe nem esett, mert az 1998. augusztus 31-i szerződésmódosító nyilatkozatban a felek teljesítési határidőről nem rendelkeztek, és a felperes a tervet késedelmesen szolgáltatta, késedelme az I. rendű alperes egyidejű késedelmét kizárja.

Az elsőfokú bíróság a keresetet teljes egészében megalapozottnak találta, megállapította, hogy az I. rendű alperes késedelembe esett és késedelmét kimenteni nem tudta.

A viszontkeresettel kapcsolatban az elsőfokú bíróság azt vizsgálta, hogy a szerződéskötés időpontjában fennállt-e a szolgáltatás és az ellenszolgáltatás között a feltűnő aránytalanság, vezette-e valamelyik felet az ajándékozás szándéka, és a szerződés megtámadására a Ptk. 236. § (1) bekezdésében illetve a (2) bekezdés c) pontjában írt határidőben került-e sor. Megállapította, hogy a megtámadással érintett szolgáltatás és ellenszolgáltatás tárgyában a felek között 1998. április 23-án jött létre az a jognyilatkozat, melyet az I. rendű alperes 1999. március 9-én a törvényben rögzített határidőn belül támadott meg.

A perben kirendelt igazságügyi ingatlanforgalmi szakértő véleménye alapján az elsőfokú bíróság megállapította, hogy a két ingatlan forgalmi értéke a szerződéskötés időpontjában 168 500 000 forint volt, figyelemmel az al-peres hibás teljesítésére és az ennek folytán előállott 1 000 000 forintos értékcsökkenésre is. A kikötött vételár 107 500 000 forint volt. A két összeg közötti különbség 61 000 000 forint, amely az eredeti vételár mintegy 55%-a. Az elsőfokú bíróság álláspontja szerint a felek szolgáltatásai közt feltűnő aránytalanság volt, és a Ptk. 237. § (2) bekezdése alapján a feltűnő aránytalanság kiküszöbölésének van helye. Az elsőfokú bíróság erre a célra 30 000 000 forintot ítélt reálisnak, figyelembe véve az I. rendű alperes igazgatója által 1999. március 9-én a tárgyaláson tett nyilatkozatot, mely szerint a szerződés megkötésekor tisztában volt azzal, hogy a 60 000 forint m2­enkénti ár, melyet a többlet-terület után kikötöttek, alacsony, azonban ezt mégis elfogadta, miután cége mecenatúrát akart gyakorolni a felperes irányába. E nyilatkozatból az elsőfokú bíróság azt a következtetést vonta le, hogy az I. rendű alperes ingyenes juttatást kívánt a felperes irányába gyakorolni, a módosított szerződést annak tudatában kötötte meg, hogy a kikötött vételár a reális vételár alatt marad.

Mindezekre figyelemmel az elsőfokú bíróság a felperes javára járó 9 500 000 forint kötbér összegét levonta az alperes javára járó 30 000 000 forintból, és így a felperest kötelezte 20 490 000 forint megfizetésére. Az összeg meghatározásánál figyelemmel volt a felperes szavatossági igényére is, elfogadva K. I. igazságügyi műszaki szakértő véleményét és megállapította, hogy a nem javítható, illetve ki nem javított hibák okozta értékcsökkenés 1 000 000

forint.

Az elsőfokú ítélet ellen a felperes és az I. rendű alperes jelentett be fellebbezést. A felperes kérte, hogy a másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság ítéletét részben változtassa meg, a viszontkeresetet utasítsa el, és az alperest perköltség megfizetésére kötelezze. Álláspontja szerint a Ptk. 201. § (2) bekezdése nem alkalmazható, mert a perbeli szerződés 1997. július 31-én jött létre, így a nyitva álló határidő az alperesi viszontkereset benyújtása előtt eltelt. A szerződéskötés időpontjában a perbeli ingatlanok piaci értéke csak részben volt meghatározható, téves az elsőfokú bíróság álláspontja, amikor a szerződéskötési időpontra vezeti vissza az akkor még nem létező épületek értékét. Az I. rendű alperes azt vállalta, hogy előre meghatározott fix összegért hoz létre egy építményt. A kivitelezés során teljes szabadságot élvezett, saját belátásából használt a tervtől eltérő anyagokat. A felek kifejezetten megállapodtak abban, hogy a szerződéses ár milyen okból, és hogyan emelhető. Az építmény korlátozottan fogalomképes, ezzel az I. rendű alperes már az ajánlatok megtételekor tisztában volt.