A Zalaegerszegi Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság M.558/2009/54. számú határozata munkabér (ELMARADT munkabér) tárgyában. [1952. évi III. törvény (Pp.) 78. §, 141. §, 1992. évi XXII. törvény (Mt.) 13. §, 117. §, 126. §, 148. §] Bíró: Móritz Krisztián

Zalaegerszegi Munkaügyi Bíróság

3.M.558/2009/54. szám

A MAGYAR KÖZTÁRSASÁG NEVÉBEN!

Dr. Bihari Krisztina ügyvéd által képviselt I.rendű felperes neve (I.r.felperes címe) I. r. XVI.rendű felperes neve (XVI.r. felperes címe) XVI. r. CXLVII.rendű felperes neve (CXLVII. r. címe) CLXXVIII.rendű felperes neve (CLXXVIII. r. címe) felpereseknek, dr. Németh Tamás ügyvéd által képviselt alperes neve (alperes címe) alperessel szemben, elmaradt munkabér megfizetése iránt indított perében a bíróság meghozta az alábbi

í t é l e t é t :

A munkaügyi bíróság az I. r., XVI. r., CXLVII. r., CLXXVIII. r. felperesek keresetét elutasítja.

Kötelezi a bíróság I. r. felperest 120.500 (egyszázhúszezer-ötszáz) Ft + ÁFA, összesen 150.625 (százötvenezer-hatszázhuszonöt) Ft, XVI. r. felperest 110.500 (egyszáztízezer-ötszáz) Ft + ÁFA, összesen 138.125 (egyszázharmincnyolcezer-egyszázhuszonöt) Ft, CXLVII. r. felperest 112.700 (egyszáztizenkettőezer-hétszáz) Ft + ÁFA, összesen 140.875 (egyszáznegyvenezer-nyolcszázhetvenöt) Ft, míg CLXXVIII. r. felperest 111.100 (egyszáztizenegyezer-egyszáz) Ft + ÁFA, összesen 138.875 (egyszázharmincnyolcezer-nyolcszázhetvenöt) Ft perköltség 15 napon belüli megfizetésére alperes részére.

A feljegyzett kereseti illetéket és az Állam által előlegezett költséget az Állam viseli.

Az ítélet ellen a kézbesítést követő naptól számított 15 nap alatt a Zala Megyei Bírósághoz intézet, de a Zalaegerszegi Munkaügyi Bíróságnál írásban 3 példányban benyújtható fellebbezésnek van helye.

A felek a fellebbezési határidő lejárta előtt előterjesztett közös kérelemben kérhetik a fellebbezés tárgyaláson kívüli elbírálását, illetve ha a fellebbezés a Pp. 256/A (1) bekezdése b.), c.), d.) pontjában foglaltak szerintig a tárgyalás tartását.

I n d o k o l á s :

A munkaügyi bíróság a peres felek előadása, az általuk csatolt iratok tartalma, igazságügyi könyvszakértő szakértői véleménye és annak kiegészítései, T1-T6 tanúk vallomása alapján az alábbi tényállást állapította meg:

I.rendű felperes 1995. augusztus 15. napjától,

XVI.rendű felperes 1988. január 4. napjától, CXLVII.rendű felperes 1997. november 17. napjától, míg CLXXVIII.rendű felperes 2004. június 22. napjától kezdődően állt alperes alkalmazásában munkaviszonyban, mindannyian autóbuszvezető munkakörben kerültek foglalkoztatásra.

I.rendű felperes munkaviszonya 2007. november 28. napján, míg CXLVII.rendű felperes felperes munkaviszonya 2008. augusztus 28. napján megszűnt.

A 2005. február 1-től 2008. augusztus 31. napjáig, - illetve I. r. és CXLVII. r. felperesek a munkaviszony megszűnésének időpontjáig terjedő időszakban - I. r., XVI. r., CLXXVIII. r. felperesek 50 km-t meg nem haladó fordát, míg CXLVII. r. felperes 50 km-t meghaladó fordát teljesített kizárólagosan munkaköri feladatként.

A fenti időszakban a felperesek részére alperes a munkára való jelentkezés időpontjától a munkahelyről való távozás időpontjáig terjedő időszakra, annak minden részére számolt el munkabért. A munkaidőkeretben foglalkoztatott felperesek a túlmunkavégzésként minősülő időtartam esetében túlmunkadíjban részesültek, emellett a vezetéssel töltött munkaidőre teljes munkabérük, a vezetéshez kapcsolódó egyéb kiegészítő tevékenységek ellátásának idejére a kollektív szerződés által meghatározott átalányidőkre szintén teljes munkabérük került elszámolásra, és ezen gyakorlat vonatkozott a 20 percet meg nem haladó egyéb munkahelyen töltött munkaközi szünetek vonatkozásában is. A járatok közötti, átalánymunkaidővel nem fedett 20 percet meghaladó időtartamok esetére a felperesek részére besorolási alapbérük 40 %-a került elszámolásra, és ezen összeg részükre megfizetésre is került. Ezen időtartamokat a felek a perben különböző megnevezésekkel illették, így rendelkezésre állási időnek, illetve kiállási időnek nevezték.

Ezen rendelkezésre állási idő tartama alatt a felpereseknek lehetőségük volt a munkaeszközökül szolgáló autóbusz, illetve a munkahely elhagyására, munkavégzési kötelezettségük nem volt, idejükkel gyakorlatilag szabadon rendelkeztek, csupán annyi kötelezettségük volt, hogy munkára képes állapotban készen kellett állniuk arra, hogy a következő járat teljesítéséhez szükséges munkavégzést megkezdhessék, illetve szükség esetén a munkáltató utasítása alapján egyéb munkát végezzenek. Kötelezettségük volt továbbá, hogy ezen időszakban elérhetőek legyenek, ez telefonos úton volt rendszerint megoldható, illetve távozásukkor közölniük kellett, hogy a rendelkezésre állási idő alatt hol fognak tartózkodni.

Az alperesi munkáltatónál a szabadságkiadás rendje akként zajlott, hogy a naptári év végén a következő évre vonatkozó szabadságolási ütemterv készült, amelyben a felpereseknek meg kellett jelölni, hogy várhatóan mely időpontban, illetve mely időszakban kívánják kivenni a rendelkezésükre álló szabadságnapok egynegyedét, bár a későbbiekben lehetőségük volt az év során ezen körben módosításra. A felperesek nyilatkoztak írásban a körben, hogy a fenti mértéket meghaladóan szabadságnapjaik kiadásához kettőnél több részletben is hozzájárulnak. Ezen fennmaradó szabadságnapok kiadása rendszerint havonta néhány szabadságnap ütemezésben történt, ugyanakkor ezen szabadságnapok esetében is lehetőségük volt felpereseknek kérni azoknak az általuk meghatározott időpontban való kiadását.

A felperesek részére a fenti időszakban a nekik járó szabadságnapok ténylegesen kiadásra kerültek.

***

Felperesek kereseti kérelmükben elmaradt munkabér, illetve túlmunkadíj, valamint nemvagyoni kártérítés megfizetése iránti kérelmet terjesztettek elő. Arra hivatkoztak, hogy részükre a rendelkezésre állási idő teljes tartamára teljes munkabérük, illetve annak alapján számítottan túlmunkadíj jár, továbbá álláspontjuk szerint a szabadság kiadásának módjával, és ütemezésével részükre az alperes hátrányt okozott, amely nem vagyoni kártérítéssel kompenzálható. Követelésüket a 2005. február 1. napjától 2008. augusztus 31. napjáig, illetve I. és CXLVII. r. felperes esetében a munkaviszony megszűnésének időpontjáig terjesztették elő. Végleges kereseti kérelmük összegszerűen: I. r. felperes esetében 1.983.030 Ft elmaradt munkabér és 75.698 Ft pótlékkülönbözet, valamint 523.938 Ft nemvagyoni kártérítés, XVI. r. felperes esetében 2.499.666 Ft elmaradt munkabér, valamint 80.608 Ft pótlékkülönbözet, továbbá 435.079 Ft nemvagyoni kártérítés, CXLVII. r. felperes esetében 1.418.007 Ft elmaradt munkabér, valamint 113.095 Ft pótlékkülönbözet, továbbá 495.873 Ft nemvagyoni kártérítés, míg CLXXVIII. r. felperes esetében 2.075.654 Ft elmaradt munkabér, valamint 198.683 Ft pótlékkülönbözet, továbbá 448.764 Ft nemvagyoni kártérítés.

Alperes a kereseti kérelem elutasítását kérte, álláspontja szerint a rendelkezésre állási időre a jogszabály, valamint a kollektív szerződések által előírt munkabért megfizette, a szabadságkiadás rendjével kárt nem okozott.