A Fővárosi Ítélőtábla Pf.20142/2021/14. számú határozata szerződés létre nem jöttének megállapítása tárgyában. [1995. évi XXXIII. törvény (Szt.) 13. § (1) bek., (2) bek., (7) bek., 19. § (2) bek.] Bírók: Lesenyei Terézia, Mózsik Tímea, Pullai Ágnes

A határozat elvi tartalma:

A szabadalom licenciaforgalmi értékét a hasznosításra tekintettel kell meghatározni és figyelembe kell venni a létrejöttének körülményeit is.

***********

Fővárosi Ítélőtábla 2

8.Pf.20.142/2021/14

Fővárosi Ítélőtábla

8.Pf.20.142/2021/14.

A Fővárosi Ítélőtábla a dr. Szendrői Dávid ügyvéd (ügyvéd címe.) által képviselt felperes neve (felperes címe. I/6.) felperesnek - a Szecskay Ügyvédi Iroda (ügyvéd címe1, ügyintéző: dr. Bacher Gusztáv ügyvéd) által képviselt alperes neve (alperes címe1.) alperes ellen szerződés létre nem jöttének megállapítása és találmányi díj megfizetése iránt indult perében a Fővárosi Törvényszék 2021. január 6. napján kelt 3.P.21.765/2019/66. számú ítélete ellen a felperes 68. és 69. sorszám, az alperes 70. sorszám alatt előterjesztett fellebbezései folytán - tárgyaláson kívül - meghozta a következő

í t é l e t e t:

A Fővárosi Ítélőtábla az elsőfokú bíróság ítéletének nem fellebbezett részét nem érinti, fellebbezett rendelkezését helybenhagyja.

Kötelezi a felperest, hogy az alperesnek 15 napon belül fizessen meg 500.000 (Ötszázezer) forint + áfa összegű ügyvédi munkadíjból álló másodfokú perköltséget.

A felperes köteles 1.600.000 (Egymillió-hatszázezer) forint tárgyi illetékfeljegyzési jog folytán le nem rótt fellebbezési illetéket az államnak külön felhívásra megfizetni.

Az ítélet ellen fellebbezésnek nincs helye.

I n d o k o l á s

[1] A tényállás szerint az alperes gyógyszergyártás főtevékenységet folytató gazdasági társaság, amely az 1990-es évek közepe óta gyártja és forgalmazza a hatóanyagként az O... nevű vegyületet tartalmazó "E..." márkanevű hányáscsillapító gyógyszerkészítményét.

[2] Az 1990-es évek végén a G. cég (a továbbiakban: G. cég) szabadalombitorlás miatt lépett fel az alperessel szemben azt állítva, hogy az "E..." termék gyártásával és fogalmazásával bitorolja az O... előállítási eljárását védő 193 592 lajstromszámú szabadalmát. Az alperes eleinte azzal védekezett, hogy a hatóanyagot a G. cég szabadalmától független, ún. kerülő eljárással állítja elő, melyet saját 212 785 és 212 934 lajstromszámú szabadalmai védenek. Majd 2000 márciusában KD-8 jelzéssel egy olyan reakcióvázlattal állt elő, amely szerint a dioxospirolakton és a 2-metil-imidazol reakciójában egy imidazolium só köztitermék keletkezik és ez alakul tovább O...ná. Ezt az érvelést a bíróság elfogadta és elutasította a G. cég ideiglenes intézkedés iránti kérelmét, továbbá a Magyar Szabadalmi Hivatal helyt adott az alperesnek a G. cég-val szemben benyújtott nemleges megállapítás iránti kérelmének. Ezek nyomán az alperes és a G. cég 2001. februárjában a jogvitát egyezséggel zárták le.

[3] A felperes 2015-ig, nyugdíjazásáig munkaviszonyban állt az alperessel. Munkatársaival együtt feltalálója a 13.625 naplószámú, "Új intermedier és eljárás annak előállítására" elnevezésű szolgálati találmánynak, amit munkaviszonyból eredő kötelezettség körében dolgoztak ki az alperes számára. A találmány tárgya azonos a KD-8 reakció-mechanizmusban keletkező köztitermékkel (intermedierrel) és előállításával. A találmánynak 23%-os részaránnyal feltalálója a felperes.

[4] Az alperes a jogosultja a 2000. március 28. napján bejelentett, 2008. április 3. napján megadott "O... intermedierje és eljárás annak előállítására" című, 226 135 lajstromszámú szabadalomnak, melynek tárgya a felperes és társainak fenti találmánya. A szabadalomnak, két főigénypontja van, az 1. termékigénypontként a (2-metil-1-imidazolil)-9-metil-3-(hidroxi-metil)-1,2,3,9-tetrahidro-4H-karbazol-4-on-3-glioxilát vegyületet védi, míg a 2. eljárási főigénypontként az e vegyülettel kapcsolatos műszaki intézkedéseket helyezi oltalom alá.

[5] A feltalálók a szabadalom, illetve annak EP ...1B1 lajstromszámú európai ekvivalensének hasznosítása után díjigényt támasztottak. Az alperes akként nyilatkozott, hogy a találmányt a gyártásban nem hasznosítja, az kizárólag arra szolgált, hogy igazolja az általa használt eljárás reakció-mechanizmusát és ezzel a G. cég cég által ellene indított bírósági eljárást peren kívüli megállapodással tudta lezárni. Kijelentette, hogy a találmánynak ez az előnye nem számszerűsíthető, ezért díjazására egyszeri díjat állapít meg, melynek összegét az összes körülmény figyelembevételével mindösszesen 2.000.000 forintban határozta meg. Az alperes ezen összeggel találmányi díjszerződést ajánlott a feltalálóknak, amit ők - a felperes kivételével - 2009. június 30. napján elfogadtak. A felperes a hasznosítási díjszerződést sem összegszerűségében, sem a részletezett pontjaiban nem ismerte el, ezek tekintetében jogfenntartással élt, mert véleménye szerint a szerződés ellentétes a találmányok szabadalmi oltalmáról szóló 1995. évi XXXIII. törvénnyel (Szt.), de az alperes találmányi szabályzatával is.

[6] A felperes 2017. július 12. napján az "E..." termék forgalmazása utáni díjigénnyel kereste meg az alperest. Az alperes kitartott amellett, hogy ezt a terméket a 212 934 és a 212 785 lajstromszámú szabadalmaiban bemutatott eljárással gyártja, fenntartotta, hogy a találmányt kizárólag jogi cél elérése érdekében hasznosította, ezért a korábbi találmányi díjszerződési ajánlat szerinti összeget kész megfizetni a felperesnek.

[7] A felperes 2019. május 5. napján benyújtott, majd 2019. július 2. napján ismét előterjesztett keresetlevelében az Szt. 13. § (1), (2) és (7) bekezdései, valamint a Polgári Törvénykönyvről szóló 1959. évi IV. törvény (régi Ptk.) 205. § (1) és (2) bekezdései alapján annak megállapítását kérte, hogy 2009. június 30. napján a peres felek között nem jött létre "Találmányi díjszerződés", továbbá kérte az alperest kötelezni 20.000.000 forint találmányi díj és annak 2000. március 28. napjától kezdődően a kifizetés napjáig a Ptk. 301. § (1) bekezdés szerinti törvényes késedelmi kamatának a megfizetésére.

[8] Az alperes a kereset teljesítését ellenezte, ellenkérelmében megismételte, hogy a szabadalom csupán jogi célt szolgált, azt a gyártási technológia során nem alkalmazza.

[9] Az elsőfokú bíróság ítéletével a keresetet elutasította. Kötelezte a felperest, hogy 15 nap alatt fizessen meg az alperesnek 2.032.000 forint perköltséget, továbbá a Magyar Államnak külön felhívásra 1.200.000 forint illetékfeljegyzési jog folytán le nem rótt illetéket.

[10] A törvényszék a keresetet nem találta alaposnak. A megállapítási keresetet azért utasította el, mert nem állnak fenn a Pp. 172. § (3) bekezdésében meghatározott feltételek, tekintettel arra, hogy a felperes marasztalást is kérhet és azt meg is tette, emellett az alperes nem vitatta, hogy szerződési ajánlatát a felperes nem írta alá, így nem jött létre a peres felek között találmányi díjszerződés.

[11] A marasztalási kereset kapcsán rögzítette, miszerint nem volt vitás, hogy a felperes az alperes munkavállalójaként, munkaviszonyból folyó kötelessége körében dolgozta ki feltalálótársaival együtt a 13.625 naplószámú szolgálati találmányt, ami 226 135 lajstromszám alatt szabadalmi oltalmat nyert. A szabadalomnak az alperes a szabadalmasa, a felperes pedig 23%-os részaránnyal feltalálója.