BH 1996.7.399 Ha a munkáltató a munkavállaló határozatlan idejű munkaviszonyát azzal a célzattal változtatja meg határozott idejűvé, hogy ezáltal mentesüljön az általa egyébként elhatározott felmondással kapcsolatos anyagi kötelezettségei alól, a munkaszerződésnek ez a módosítása semmis, ezért érvénytelen [Mt. 4. §, 7. § (1) bek., 8. § (1) bek.].

A felperes 1987. július 1-jétől állt telepvezető munkakörben határozatlan idejű munkaviszonyban az alperes alkalmazásában.

Az alperes 1994. március 22-én egy 1994. június 30-ig szóló, határozott idejű munkaszerződést íratott alá a felperessel. Az alperes elnöke az 1994. június 14-én kelt levelében arról értesítette a felperest, hogy a határozott időre szóló munkaszerződése 1994. június 30. napján lejár, és a teleppel kapcsolatos egyéb elképzelések miatt a munkaviszonyát 1994. június 30-ával megszünteti.

A felperes 1994. július 14-én az alperessel írásban közölte, hogy a határozott időre szóló munkaszerződést megtévesztés miatt megtámadja, egyúttal a munkaviszonya jogellenes megszüntetése jogkövetkezményei iránt egyeztetést kezdeményezett. Az eredménytelen egyeztetést követően előterjesztett keresetlevelében a határozott időre szóló munkaszerződés érvénytelenségének megállapítása mellett, az elmaradt munkabére, a felmentési időre járó átlagkeresete, a végkielégítés, illetve a kétszeres végkielégítés összegének megfizetésére kérte az alperest kötelezni. Arra hivatkozott, hogy az alperes az új munkaszerződés aláírásakor megtévesztette annak hátrányos következményei tekintetében; a szerződéskötést azért kezdeményezte, hogy a felmentési időre járó munkabér és a végkielégítés megfizetése alól mentesüljön.

A munkaügyi bíróság ítéletével megállapította a határozott időre szóló munkaszerződés érvénytelenségét és a felperes munkaviszonya megszüntetésének a jogellenességét; az alperest pedig elmaradt munkabér, a felmentési időre járó munkabér, valamint végkielégítés és ezek kamatai, továbbá kétszeres végkielégítésnek megfelelő összeg tekintetében marasztalta. Az ítélete indokolásában megállapította, hogy az alperes a munkaszerződés módosítását jelentő új munkaszerződés aláírásakor nem közölte a felperessel a munkaviszony minden egyéb jogkövetkezmény nélküli megszűnését a határozott idő lejártával. A felperes abban a téves feltevésben volt, hogy az alperes a munkaszerződését meg fogja hosszabbítani. A felperesnek ezt a tévedését az alperes okozta, mivel arra hivatkozott, hogy ha nem lesznek kifogások a munkájával szemben, a munkaszerződést meghosszabbítja. Az alperes a munkáltatói jogait rendeltetésellenesen gyakorolta, amikor az akarathiányos munkaszerződés-módosítást a munkaviszony megszüntetésére használta fel.

Az alperes fellebbezése és a felperesnek - a jogerős ítélet meghozataláig az elmaradt munkabére iránt előterjesztett - csatlakozó fellebbezése folytán eljárt megyei bíróság ítéletével megváltoztatta az elsőfokú bíróság ítéletét, és elutasította a felperes keresetét. A megyei bíróság abból kiindulva, hogy a felperes tudta: eddigi magatartása miatt került sor az új szerződés megkötésére, amely egy lehetőség a munkaviszonya fenntartására, a határozott idejű munkaszerződés érvénytelenségének a megállapítására nem látott lehetőséget. Álláspontja szerint az Mt. 4. §-ának rendelkezései a munkaviszony alanyainak kétoldalú megállapodására nem alkalmazhatók, tehát az alperes rendeltetésellenes joggyakorlása nem teszi érvénytelenné a munkaszerződést.

A felperes a felülvizsgálati kérelmében elsősorban az Mt. 4. §-ába ütköző törvénysértés miatt támadta a jogerős ítéletet. Az alperes rendeltetésellenes joggyakorlása hátrányos jogkövetkezményeiként - álláspontja szerint - megilletik a rendes felmondás esetén járó juttatások. Iratellenes és okszerűtlen következtetésre hivatkozva sérelmezte a határozott idejű munkaszerződés érvénytelensége megállapításának mellőzését, mivel a per adatai - különösen K. J.-né tanúvallomása - igazolják, hogy a munkaszerződés módosításával kapcsolatban az alperes megtévesztette. Sérelmezte továbbá a másodfokú ítéletben a munkájával szemben az alperes által felhozott kifogásoknak tényként való megállapítását. Mindezekre tekintettel a jogerős ítélet hatályon kívül helyezését és a munkaügyi bíróság ítéletének megfelelő új határozat hozatalát kérte azzal, hogy az ítélet jogerőre emelkedéséig járó elmaradt munkabérét is köteles az alperes megfizetni.

A felülvizsgálati kérelem alapos.