A Kúria Kfv.35597/2016/6. számú precedensképes határozata közigazgatási határozat bírósági felülvizsgálata (ADÓÜGYBEN hozott közigazgatási határozat bírósági felülvizsgálata) tárgyában. [2007. évi CXXVII. törvény (Áfa tv.) 119. §, 120. §, 127. §] Bírók: Kárpáti Magdolna, Kurucz Krisztina, Lomnici Zoltán

A határozat elvi tartalma:

A számlatartalmak valósággal egyező voltát a számlabefogadó adózónak igazolnia kell az általa kezdeményezett perben.

***********

A KÚRIA

mint felülvizsgálati bíróság

í t é l e t e

Az ügy száma: Kfv.V.35.597/2016/6. szám

A tanács tagjai: Dr. Lomnici Zoltán a tanács elnöke

Dr. Kurucz Krisztina előadó bíró

Dr. Kárpáti Magdolna bíró

A felperes: felperes neve

A felperes képviselője: dr. Rédei és Pál Ügyvédi Iroda, ügyintéző: dr. Pál Tibor ügyvéd

Az alperes: Nemzeti Adó- és Vámhivatal Fellebbviteli Igazgatósága

Az alperes képviselője: dr. Zámboriné dr. Királdi Klára jogtanácsos

A per tárgya: adóügyben hozott közigazgatási határozat bírósági felülvizsgálata

A felülvizsgálati kérelmet benyújtó fél: felperes

Az elsőfokú bíróság határozatának száma: Budapest Környéki Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság 2016. május 11. napján kelt 4.K.27.979/2015/11. számú ítélete

Rendelkező rész

A Kúria a Budapest Környéki Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság 4.K.27.979/2015/11. számú ítéletét hatályában fenntartja.

Kötelezi a felperest, hogy fizessen meg az alperesnek 15 napon belül 150.000 (azaz százötvenezer) forint felülvizsgálati eljárási költséget.

Kötelezi a felperest, hogy fizessen meg az államnak felhívásra 696.300 (azaz hatszázkilencvenhatezerháromszáz) forint felülvizsgálati eljárási illetéket.

Az ítélet ellen további felülvizsgálatnak helye nincs.

I n d o k o l á s

A felülvizsgálat alapjául szolgáló tényállás

[1] A Nemzeti Adó- és Vámhivatal Megyei Adóigazgatósága (a továbbiakban: elsőfokú hatóság) a felperesnél 2012. október-december, 2013. február-április, 2013. május hónapokra vonatkozóan folytatott általános forgalmi adó (áfa) adónemben ellenőrzést.

[2] Az elsőfokú hatóság a 2012. október-december időszakra vonatozóan a 2015. április 17. napján kiadmányozott határozatával a felperes terhére 4.899.000 Ft adókülönbözetet állapított meg, amelyből 448.000 Ft-ot jogosulatlan igénylésnek, 4.451.000 Ft-ot adóhiánynak minősített, és 2.449.000 Ft adóbírságot, illetve 457.000 Ft késedelmi pótlékot szabott ki. A fellebbezés folytán eljárt alperes a 2015. június 29. napján kelt határozatával az elsőfokú határozatot - az adóbírság összegének 9.798.000 Ft-ban való megállapításával - helybenhagyta.

[3] Az elsőfokú hatóság a 2013. február-áprilisi hónapokra vonatkozóan a 2015. március 06. napján kelt határozatával a felperes terhére 1.046.000 Ft - adóhiánynak minősülő - adókülönbözetet állapított meg, és 523.000 Ft adóbírságot, illetve 65.000 Ft késedelmi pótlékot számított fel azzal, hogy a következő időszakra átvihető követelés különbözete 1.352.000 Ft. A fellebbezés folytán eljárt alperes a 2015. június 29. napján kelt határozatával az elsőfokú határozatot - az adóbírság összegének 1.417.000 Ft-ban való megállapításával - helybenhagyta.

[4] Az elsőfokú hatóság a 2013. május hónapra vonatkozóan a 2015. március 6. napján kelt határozatával az adózó terhére 1.028.000 Ft jogosulatlan visszaigénylést állapított meg, és jogkövetkezményeként 411.000 Ft adóbírságot szabott ki, a következő időszakra átvihető követelés különbözeteként 612.000 Ft összeget állapított meg. A fellebbezés folytán eljárt alperes a 2015. június 29. napján kelt határozatával az elsőfokú határozatot helybenhagyta.

[5] Döntéseit az alperes az általános forgalmi adóról szóló 2007. évi CXXVII. törvény (a továbbiakban: Áfa tv.) 119.§ (1) bekezdése, 120.§ a) pontja, 127.§ (1) bekezdés a) pontja, 187.§ (2) bekezdés c) pontja, a számvitelről szóló 2000. évi C. törvény (a továbbiakban: Sztv.) 15.§ (3) bekezdése, 165.§ (2) bekezdése, 166.§ (2) bekezdése, az adózás rendjéről szóló 2003. évi XCII. törvény (a továbbiakban: Art.) 97.§ (4)-(6) bekezdései alapján hozta meg.

[6] Az alperes határozatainak indokolása szerint a felperes terhére megállapított adókülönbözet egyrészt abból adódott, hogy az adóhatóság nem fogadta el adólevonásra jogosító hiteles bizonylatként az I. D. C. Kft., valamint a N. d. C. Kft. (a továbbiakban: számlakibocsátók) nevében kiállított számlákat. Az elsőfokú hatóság a rendelkezésre álló okiratok, nyilatkozatok, tanúvallomások, bel- és külföldi jogsegély, helyszíni szemle adatai alapján helytállóan megállapította ugyanis, hogy a számlakibocsátók a számlákban szereplő értékesítéseket nem teljesíthették, amelyekről a felperesnek a feltárt objektív körülmények alapján, és elvárható gondosság tanúsítása mellett tudomással kellett lennie. E két számlakibocsátó nevében kiállított számlákban feltüntetett gazdasági események a felek között nem valósultak meg, ezért a számlák tartalmilag hiteltelenek, azokra adólevonás joga nem alapozható.