A Kaposvári Törvényszék P.21546/2015/8. számú határozata személyiségi jog megsértése tárgyában. Bíró: Makai Lajosné

A Kaposvári Törvényszék

8.P.21.546/2015/8. szám

A Kaposvári Törvényszék a dr. Takács Andrea ügyvéd (... szám alatti) által képviselt I.rendű felperes neve és címe szám alatti lakos (Tartózkodási helye: .....) felperesnek - a 7. sz. Ügyvédi Iroda, ügyintéző: dr. Boda Róbert (..... alatti) ügyvéd által képviselt alperes neve és címe szám alatti alperes ellen személyiségi jog megsértése és sérelemdíj megállapítása iránt indított perében meghozta a következő

í t é l e t e t:

A bíróság megállapítja az alperes megsértette a felperes személyiségi jogát 2015. március 5-től az ítélet hozataláig fogvatartás ideje alatt azzal, hogy a 3 m2 mozgásteret nem biztosította. Ezt meghaladóan a felperes keresetét elutasítja.

A peres felek költségeiket maguk viselik.

A le nem rótt illetéket az állam viseli.

Az ítélet ellen a kézbesítéstől számított 15 napon belül 3 példányban benyújtható fellebbezésnek van helye, amit a Pécsi Ítélőtáblának címezve a Kaposvári Törvényszéknél lehet benyújtani.

A másodfokú bíróság az ítélet ellen irányuló fellebbezést tárgyaláson kívül bírálja el, ha a fellebbezés csak a kamatfizetésre, a perköltség viselésére, vagy összegére, illetve a meg nem fizetett illeték megfizetésére vonatkozik, a fellebbezés csak a teljesítési határidővel kapcsolatos, vagy csak az ítélet indokolása ellen irányul.

A másodfokú bíróság tárgyaláson kívül bírálja el a fellebbezést, ha a felek ezt kérték, a másodfokú bíróság a felek bármelyikének kérelmére tárgyalást tart.

Az ítélőtábla előtti eljárásban az ítélet ellen fellebbezést (csatlakozó fellebbezést) előterjesztő fél számára a jogi képviselet kötelező.

A jogi képviselő közreműködése nélkül eljáró fél perbeli cselekménye és nyilatkozata hatálytalan.

A napokban megállapított határidőbe nem számít bele minden évnek a július 15. napjától augusztus 20. napjáig terjedő időszaka.

I n d o k o l á s:

A felperes 2015. március 5-től előzetes letartóztatásban van az alperesi büntetés-végrehajtási intézetben.

A felperes a fogvatartása ideje alatt I/10., I/16. és a I/19. számú zárkában került elhelyezésre.

Az I/19. zárka 35 m2 (7 x 5 méter), a felperessel együtt 14 személyt helyezett el az alperes a zárkában. Az alapterület 70 %-a bútor, a zárkában 14 db (7 x 2) ágy, egy hosszú asztal, 14 szék, 14 szekrény, a sarokban mosdó és wc van. A bútorzat számítása nélkül 2,5 m2, a bútort is figyelembe véve 1,8 m2 alapterület jut egy fogvatartottra.

A felperest a fogvatartása idején az abból eredő korlátozáson túlmenően is zavarta, hogy 4-5 ember ágyról leszállását követően a többi, a zárkában tartózkodó személy a szabad mozgásában, ebből eredően napi életvitelszerű tevékenységeiben korlátozott volt, amely egymás zavarásához, feszültséghez vezetett. A napi egy óra sétán kívül a zárkából kilépni nem lehetett.

A felperes előadta, ismeri, hogy a magyar büntetés-végrehajtási intézetek 140 % telítettségen működnek.

Mindemellett emberi élethez méltatlannak hivatkozta a fogvatartása körülményeit, és az emberi méltóság személyhez fűződő joga megsértését állította.

Az alperes a felperes kártérítési igényét a ..... számú határozatával elutasította.

A felperes keresetében kérte, a bíróság az alperest 5 hónap időtartam előzetes fogvatartása körülményei alapján az emberi méltósághoz fűződő személyiségi joga megsértése megállapítását.

A keresete az alperesnek 500.000 Ft sérelemdíj megfizetésében marasztalására irányult.

A felperes előadta, az 1979. évi XI. tvr. 21. § (1) bekezdés szerint az elítélt emberi méltóságát tiszteletben kell tartani, nem lehet őt kínzásnak alávetni, kegyetlen, embertelen, megalázó bánásmódban részesíteni.

A 6/1996. (VII.12.) IM. rendelet 137. § (1) bekezdés helyébe lépő 12/2010. (XI.9.) KIM rendelet 3. §-át hívta fel és a rendeletnek a mozgástérre vonatkozó szabályozása alapján arra alapította keresetét, minden elítéltre 6 m3 légtér, lehetőség szerint férfi elítéltek esetén 3 m2 mozgástér jusson.

Megjelölte az Alaptörvény II. és III. cikkét az emberi méltóság védelmének alapjaként.

A felhívott jogszabályhelyekre alapítottan keresetében állította az alperes jogellenes magatartásával okozati összefüggésben személyhez fűződő joga sérült.

Az alperes érdemi ellenkérelmében a kereset megállapításra vonatkozó részét nem vitatta, a sérelemdíj fizetésére irányuló kereset elutasítását, a felperesnek perköltség megfizetésében marasztalását kérte.

Nem vitatta, a felperesi zárka a felperes fogvatartásakor túlzsúfolt volt, 37 m2-en 14 személy került elhelyezésre, azonban arra hivatkozott, a Ptk. 2:52. § szerint a sérelemdíj fizetésére kötelezés feltételeire, - különösen a kimentés módjára - a kártérítési felelősség szabályait kell alkalmazni, e körben pedig a 6:519. § kimondja, hogy mentesül a felelősség alól a károkozó, ha bizonyítja, hogy magatartása nem volt felróható. A kereset elutasításának indokaként a felróhatóság hiányára hivatkozott.

Az alperes előadta, hogy az intézetben fogvatartottak száma folyamatosan meghaladja az elvileg befogadható maximum 129 főt, az intézet telítettsége a perbeli időszakban átlagosan 125 % volt. Arra hivatkozott, az intézet objektív adottságain változtatni nem tud. A fogvatartottak befogadása bírósági határozat alapján történik. A perbeli időszakban az alperesnek többszörösen differenciálási csoportokat kellett volna külön zárkában elhelyezni, ügyelni arra, hogy azonos ügyben fogvatartottak ne kerüljenek egy zárkába és a közveszélyes vagy beteg fogvatartottat is külön kell elhelyezni. Meghatározott az, hogy a 44 zárkában milyen elhelyezési létszámot lehetne biztosítani és 7 zárka speciális jellegét is biztosítani szükséges, mint az egy személyes zárka, a fegyelmi zárka, az egészségügyi zárka, amely a vonatkozó szabályozás szerint további, a funkciójának megfelelő feltételeket szab a működtetés során. Ugyanakkor vannak olyan differenciálási szabályok, amelyektől semmilyen körülmények között nem lehet eltekinteni és amely alapján, ha valamely csoportból akár egy fő is van az intézetben, neki külön zárkát kell biztosítani. Ilyen esetben az alperes nem tudja a zárka szabad helyével más zárka zsúfoltságát enyhíteni. Mindebből eredően elkerülhetetlen, hogy a legnagyobb számú fogvatartott csoport - amely a férfi előzetes letartóztatott - tagjait olyan zárkában helyezze el, amelynek alapterülete alapján a jogszabály szerint meghatározott alapterület nem biztosítható.

Az alperes arra hivatkozott, a létszámadatokat folyamatosan jelenti a Büntetés-végrehajtás Országos Parancsnoksága felé. Bár az utóbbi gyakorlat szerinti tapasztalata, hogy az előzetes letartóztatásban lévőket csak különösen indokolt esetben tartja itt a nyomozó hatóság, az engedélyezett 96-116 fő kihasználtság helyett, 150-200 fő közötti a büntetés-végrehajtási intézetben fogvatartottak tényleges létszáma.

Az alperes utalt arra is, emeletráépítés terveit készíttette el, azonban az alperes nem tulajdonos és nem vagyonkezelője az intézetnek, így a zsúfoltság csökkentésére további intézkedést e körben tenni nem tud.