A Kúria Gfv.30251/2012/9. számú precedensképes határozata kártérítés tárgyában. [1959. évi IV. törvény (Ptk.) 200. §] Bírók: Baka András, Böszörményiné dr. Kovács Katalin, Mészáros Mátyás

A határozat elvi tartalma:

Koncessziós szerződés lehetetlenülése miatt előterjesztett kártérítési igény elbírálása. 1959. IV. Tv. 200. § (2), 1959. IV. Tv. 210. § 1991. XVI. Tv. 8. § (2) d)

***********

Gfv.IV.30.251/2012/9.szám

A Kúria a dr. Szabó Iván Ügyvédi Iroda (ügyintéző: dr. Szabó Iván ügyvéd) által képviselt Tata Város Önkormányzata felperesnek a dr. Németh L. Zsolt Ügyvédi Iroda (üi.:dr. Németh L. Zsolt ügyvéd) által képviselt alperes ellen kártérítés iránt a Komárom-Esztergom Megyei Bíróság előtt 20.G.40.089/2009. számon megindított és a Győri Ítélőtábla Gf.IV.20.339/2011/5. számú jogerős ítéletével befejezett perében az alperes által 71. sorszám alatt benyújtott felülvizsgálati kérelem folytán megtartott tárgyaláson meghozta a következő

í t é l e t e t :

A Kúria a jogerős ítélet felülvizsgálattal támadott rendelkezését hatályában fenntartja.

Kötelezi az alperest, hogy 15 napon belül fizessen meg a felperesnek 400.000 (négyszázezer) forint felülvizsgálati eljárási költséget.

Ez ellen az ítélet ellen felülvizsgálatnak nincs helye.

I n d o k o l á s

A jogerős ítélet alapjául szolgáló tényállás szerint a felperes önkormányzat a 313/2008. (XI. 26.) számú határozatával érvényesnek és eredményesnek nyilvánította az általa a távhőszolgáltatás biztosítása tárgyában kiírt pályázatot, amelynek nyertese az alperes volt.

A nyertes pályázó és az önkormányzat között ezt követően tárgyalások folytak a keletkező faapríték elhelyezésére szolgáló nagyobb terület alperes általi bérbevételéről, illetve arról, hogy az alperes jelezte igényét, amely szerint a fogyasztói szerződéseket az egyes fogyasztók helyett társasházakkal kívánja megkötni, és szándékában állt áttérni az 1/12-es, azaz a havi alapú számlázásra, továbbá rendezni kívánta a távhődíjat nem fizető fogyasztók helyzetét. Az alperes álláspontja az volt, hogy a távhődíjat rendszeresen nem fizetők, de a távhőszolgáltatás rendszeréből technikai okok miatt nem kiiktatható fogyasztók okozta bevételkiesés gazdasági kockázatát a felperes legalább részben vállalja át. A felperes nem zárkózott el az együttműködéstől, a felek megegyeztek, hogy amennyiben köztük a megjelölt kérdésekben megállapodás születik, azt külön okiratban, a megkötendő koncessziós szerződés 4.számú mellékletében rögzítik.

2009. március 25-én a felek aláírták a .. város közigazgatási területére vonatkozó távhőszolgáltatási tevékenység gyakorlásának jogát 20 év időtartamra átengedő koncessziós szerződést. A szerződés tárgya a felperes tulajdonában levő városi távhőellátó rendszer működtetésének átengedése volt. Az alperes kötelezettséget vállalt, hogy a koncessziós tevékenység gyakorlására a szerződés aláírásától számított 90 napon belül 100 %-os tulajdonában álló, minimum 50.000.000 forint alaptőkéjű gazdasági társaságot alapít. Amennyiben ezt a kötelezettségét megszegi, a felperes jogosult a koncessziós szerződést azonnali hatállyal felmondani. A felek rögzítették a megállapodásban, hogy a koncessziós tevékenység alperes általi megkezdését követően keletkező kintlevőségek kezelése az alperes feladata. A megállapodás 6.1. pontja értelmében a szerződés 1.számú melléklete tartalmazza a birtokba adandó vagyontárgyak jegyzékét és rögzítette, hogy a felperes a vagyontárgyakat a koncesszióköteles tevékenység gyakorlásának, a koncesszor általi szabályszerű megkezdésével egyidejűleg adja a koncesszor birtokába. 2009. április 7-én adatokat tartalmazó eszközlista e-mail formájában történő átküldésére került sor, majd az alperessel folytatott egyeztetéseket követően, elektronikus úton a felperes 2009. június 26-án küldte meg az 1.számú mellékletet az alperesnek.

A felek között folyamatosan e-mail váltások, személyes egyeztetések folytak, amelyek csak a bérbe adandó terület vonatkozásában vezettek eredményre. 2009. július 23-án az alperes írásbeli tájékoztatást küldött a felperesnek, amelyben kifejtette, hogy a felperes megszegte a koncessziós szerződés 6.1 pontjából eredő kötelezettségét, mert nem küldte meg az alperes részére a szerződés 1. számú mellékletét. Így az alperes nem volt abban a helyzetben, hogy pontos üzleti tervet készítsen, ami az engedélyeztetési eljárás megindításához nélkülözhetetlen lett volna. Miután a felperes ígérete ellenére a kintlévőségek kezelésének problémáját nem sikerült megoldani, így az alperes számára a beruházás gazdaságilag bizonytalanná vált, a koncessziós szerződésben vállaltak nem teljesíthetők. Arra is hivatkozott, hogy az Alkotmánybíróság határozata következtében egyszerűbbé vált a fogyasztók számára a távhőszolgáltatásról való leválás, így a jogi környezet is az alperes számára kedvezőtlenül változott. A koncessziós szerződés Ptk. 312. § (1) bekezdése szerinti lehetetlenülése miatt kezdeményezte a szerződés közös megegyezéssel történő megszüntetését, amelynek hiányában a koncessziós szerződést tévedés címén bíróság előtt megtámadja.

A felperes elzárkózott a közös megegyezéssel való megszüntetéstől, és 2009. szeptember 17-én a koncessziós szerződést azonnali hatállyal felmondta, a szerződés 2.3 pontja valamint a koncesszióról szóló 1991. évi XVI. törvény (Ktv.) 17. § (1) és (2) bekezdései alapján. A szerződésszegésre tekintettel a lehetetlenülés következményeit választva kártérítést követelt az alperestől a Ptk. 312. § (2) bekezdése alapján.

2009. október 2. napján a felperes üzemeltetési szerződést kötött a ..-vel a távhőtermelés és a távhőszolgáltatás biztosítására, amely megállapodás tárgya a koncessziós szerződéssel érintett távhőrendszer 20 éves, határozott időtartamú üzemeltetése volt. A bérleti díjat a felek 200.000.000 forint + áfa összegben határozták meg.

A felperes keresetében a Ptk.313.§-a alapján 3.059.050 forint szerződéskötésből eredően felmerült kártérítés és 271.989.034 forint elmaradt koncessziós díj megtérítésére kérte kötelezni az alperest.

Az alperes ellenkérelmében a kereset elutasítását kérte.

Viszontkeresetében a koncessziós szerződés érvénytelenségének megállapítását kérte a Ptk. 200. § (2) bekezdése alapján. Hivatkozása szerint a felek szerződése a Ktv. 1. § d) pontjába ütközik, mivel az önkormányzat csak a saját tulajdonát képező eszközöket adhatja koncesszióba. Ezzel szemben a felperes a szerződés megkötését követően, 2009. május 1-jén szerezte meg a koncesszióval érintett eszközök tulajdonjogát. Álláspontja szerint a Ktv. 8. § (2) bekezdés e) pontját is sérti a szerződés, mert sem a pályázati felhívás, sem a szerződés nem tartalmazott erre vonatkozó előírást. Kérte az érvénytelenség megállapítását a Ptk. 210. § (1) bekezdése alapján is, mivel a koncessziós szerződés aláírásakor abban a téves feltevésben volt, hogy a felek közt aláírásra kerül a 4.számú melléklet. Ezt a tévedését pedig a felperes okozta.

Az elsőfokú bíróság arra kötelezte az alperest, hogy fizessen meg a felperesnek 15 napon belül 71.989.034 forintot és annak 2009. július 28-tól járó késedelmi kamatát. Ezt meghaladóan a felperes keresetét elutasította. Az alperes viszontkeresetét teljes egészében elutasította.