A Fővárosi Törvényszék Bf.10594/2016/4. számú határozata testi sértés bűntette tárgyában. [1978. évi IV. törvény (Btk.) 9. §, 10. §, 34. §, 35. §, 37. §, 38. §, 50. §, 51. §, 72. §, 79. §, 80. §, 81. §, 85. §, 92. §, 164. §, 1998. évi XIX. törvény (Be.) 6. §, 151. §, 173. §, 258. §, 338. §, 348. §, 351. §, 352. §, 361. §, 371. §, 372. §] Bírók: Ficsor Mihály Zoltánné, Peller László, Rábai Krisztina

Fővárosi Törvényszék

mint másodfokú bíróság

26.Bf.10594/2016/4.

A Fővárosi Törvényszék mint másodfokú bíróság Budapesten, a 2017. február hó 10. napján megtartott nyilvános ülésen meghozta az alábbi

í t é l e t e t :

A testi sértés bűntettének kísérlete miatt - helyesen - vádlott neve ellen indult büntetőügyben a Budapesti IV. és XV. Kerületi Bíróság 2015. december 16. napján kihirdetett 8.B.IV.532/2011/79. számú ítéletét megváltoztatja.

A vádlottat bűnösnek mondja ki két rendbeli testi sértés bűntettének kísérletében {Btk. 164. § (1) bekezdés (3) bekezdés, (6) bekezdés e) pont}

Ezért őt halmazati büntetésül 1 (egy) év 6 (hat) hónap szabadságvesztésre és 400 (négyszáz) napi tétel pénzbüntetésre ítéli.

A szabadságvesztés büntetés végrehajtási fokozata börtön.

A bíróság a szabadságvesztés végrehajtását 2 (két) év próbaidőre felfüggeszti.

A pénzbüntetés egy napi tételének összegét 2.000 (kétezer) forintban határozza meg.

Ha az elítélt az így kiszabott összesen 800.000 (nyolcszázezer) forint pénzbüntetést nem fizeti meg, azt szabadságvesztésre kell átváltoztatni.

A szabadságvesztésbe - a végrehajtás elrendelése esetén - az előzetes fogvatartásban töltött időt beszámítani rendeli. A beszámításnál egynapi előzetes fogvatartás egynapi szabadságvesztésnek felel meg.

Az elítélt - a szabadságvesztés büntetés végrehajtásának elrendelése esetén - legkorábban a kétharmad részének kitöltését követő napon bocsátható feltételes szabadságra.

A bíróság a BRFK ... kerületi Rendőrkapitányság Bűnügyi Osztály Vizsgálati Alosztály által .... számon lefoglalt, és .... számon nyilvántartott 7. tételszám alatti négy darab bilincset, 9. tételszám alatti két darab fa fenekelőt, 12. tételszám alatti hat darab lovagló pálcát, 13. tételszám alatti ostort, 15. tételszám alatti két darab nyeles eszközt, 17. tételszám alatti négy darab ostort és 51. tételszám alatti hetvennégy darab iratcsipeszt elkobozza. A 48. tételszám alatti barna barátcsuha lefoglalását megszünteti, és azt személy1 érdekeltnek (cím1. szám) kiadni rendeli.

A vádlott köteles az eljárás során felmerült 1.072.217 (egymillió-hetvenkétezer-kétszáztizenhét) forint bűnügyi költséget az államnak megfizetni, 104.875 (száznégyezer-nyolcszázhetvenöt) forint bűnügyi költséget az állam visel.

I n d o k o l á s

A Budapesti IV. és XV. Kerületi Bíróság a 2015. december 16. napján kihirdetett 8.B.IV.532/2011/79. számú ítéletével vádlott neve vádlottat az ellene az 1978. évi IV. törvény 170. § (1) bekezdésébe ütköző és a (2) bekezdés szerint minősülő testi sértés bűntettének kísérlete miatt emelt vád alól a Be. 6. §-a (3) bekezdésének a) pontjára hivatkozva, azzal mentette fel, hogy a vádlott nem követett el bűncselekményt. A nyomozóhatóság által lefoglalt dolgokat kiadni rendelte, az első fokú eljárás befejezéséig felmerült bűnügyi költségről megállapította, hogy azt az állam viseli.

Az ítélet ellen az ügyész vádlott neve vádlott terhére, bűnösségének két rendbeli testi sértés bűntette kísérletében történő megállapítása, vele szemben felfüggesztett szabadságvesztés büntetés kiszabása érdekében jelentett be fellebbezést.

A Fővárosi Főügyészség a .... számú átiratában az ügyészi fellebbezést annak indokai kiegészítése mellett fenntartva a kerületi bíróság ítéletének megváltoztatását, a tényállás kiegészítését, és ennek megfelelően vádlott neve vádlott bűnösségének megállapítását indítványozta. Az Alaptörvényre és a Polgári törvénykönyvről szóló 1959. évi IV. törvényre is hivatkozva azzal érvelt, hogy az adott esetben - társadalmilag elismert cél hiányában - a sértettek beleegyezése sem képezheti akadályát a terhelt büntetőjogi felelősségre vonásának. Kifejtette, hogy a vádlott által használt eszközökre, alkalmazásuk módjára, erejére, az érintett testtájékokra - különösen az emlőbimbóra és a nemi szervre -, illetve a bántalmazás időben elhúzódó jellegére tekintettel a vádlottnak eleve számolnia kellett azzal, hogy a sértettek a cselekmény folytán akár nyolc napon túl gyógyuló sérülést is elszenvedhetnek. Az ügyész a sértettek által ténylegesen elszenvedett sérülések számára, jellegére és kiterjedtségét és a vádlott magatartását is értékelve találta úgy, hogy vádlott neve szándéka eshetőlegesen nyolc napon túl gyógyuló, súlyos sérülés okozására is kiterjedt. A vádlott cselekményének két rendbeli, a Btk. 164. § (1) bekezdésébe ütköző és a (3) bekezdés szerint minősülő testi sértés bűntette kísérleteként való minősítését, vele szemben börtönben végrehajtandó, próbaidőre felfüggesztett szabadságvesztés büntetés kiszabására tett indítványt.

vádlott neve vádlott a főügyészségi indítványra tett írásbeli észrevételében az elsőfokú bíróság ítéletének helybenhagyását kérte. Társadalmilag hasznosnak nevezte az úgynevezett BDSM filmek készítését, azzal érvelve, hogy "van, akinek örömet okoz a részvétel, vagy a film megtekintése", a sértettek testi épsége, egészsége pedig nem sérült. Kifejtette, hogy a sértettek színészi képzettség hiányában nem tudták volna hitelesen, átélve megjeleníteni a fájdalmat, továbbá arra hivatkozott, hogy mindkét sértett önként, díjazás ellenében vállalkozott erre, és bármikor módjukban állt félbeszakítani a "szigorúan a megállapodásnak megfelelő szabályrendszer szerint" lefolytatott forgatást, amely során általuk előre tudottan nem imitálva bántalmazták őket. Megjegyezte, hogy álláspontja szerint a sérülések számának, jellegének, a használt eszközök és alkalmazásuk módjának vizsgálata nem védői, ügyészi, bírói vagy vádlotti álláspont kérdése, hanem szakértői feladat. A vádlott az "általánosnak mondható élettani ismereteket meghaladó felkészültségére" utalva vitatta, hogy nyolc napon túl gyógyuló sérülés bekövetkezésével is számolnia kellett volna.

Az ügyész a nyilvános ülésen tartott perbeszédében maradéktalanul fenntartotta az átiratában foglaltakat. Kifejtette, hogy a sértett beleegyezése kizárólag akkor zárhatja ki az elkövető büntetőjogi felelősségére vonását, ha azt társadalmilag elismert célból adta, az adott esetben pedig ez nem állapítható meg. Kiemelte, hogy a vádlott neve vádlott által a cselekmény elkövetése közben alkalmazott eszközöket - az iratcsipesztől eltekintve - eleve sérülés okozására tervezték. Hangsúlyozta, hogy a sértettek - a vádlott állításával szemben - nem kaptak megfelelő tájékoztatást a lehetséges következményekről, az általuk aláíratott megállapodás is csupán a sérülések "esetleges okozására" utalt. Úgy találta, hogy a vádlott cselekménye az eszközök jellegére, a bántalmazás módjára, az ütések erejére, a támadott testtájékokra, valamint a bántalmazás időben elhúzódó jelegére tekintettel alkalmas volt súlyosabb sérülés okozására. Indítványozta, hogy a másodfokú bíróság a vádlott tudattartalmát értékelve állapítsa meg, hogy szándéka mindkét sértettet illetően eshetőlegesen nyolc napon túl gyógyuló sérülés okozására irányult, ennek megfelelően mondja ki bűnösnek két rendbeli testi sértés bűntettének kísérletében, és ezért szabjon ki vele szemben próbaidőre felfüggesztett börtönbüntetést, határozza meg a feltételes szabadságra bocsátás legkorábbi időpontját, kobozza el a lefoglalt, a bűncselekmény elkövetéséhez használt tárgyakat, a vádlottat kötelezze az eljárás során felmerült bűnügyi költség viselésére. Másodlagos indítványában, az álláspontjától eltérő jogi következtetés esetére a vádlott bűnösségének két rendbeli könnyű testi sértés vétségében történő megállapítását, és vele szemben a cselekmények súlyához, jellegéhez igazodó napi tételszámú pénzbüntetés kiszabására tett indítványt. Álláspontja szerint ugyanis a sértettek a nyomozás során olyan tartalmú nyilatkozatot tettek, ami a vádlott felelősségre vonását célozta, ekként magánindítványként is értékelhetők.