A Legfelsőbb Bíróság Kfv.38221/2010/13. számú határozata közigazgatási határozat bírósági felülvizsgálata (TELEKALAKÍTÁSI ügyben hozott közigazgatási határozat bírósági felülvizsgálata) tárgyában. [1997. évi LXXVIII. törvény (Étv.) 27. §] Bírók: Kárpáti Zoltán, Márton Gizella, Sperka Kálmán

A MAGYAR KÖZTÁRSASÁG LEGFELSŐBB BÍRÓSÁGA

mint felülvizsgálati bíróság

Kfv.VI.38.221/2010/13.szám

A MAGYAR KÖZTÁRSASÁG NEVÉBEN!

A Magyar Köztársaság Legfelsőbb Bírósága a dr. Korom Mihály ügyvéd által képviselt I.r. és II.r. felpereseknek a Budapest Főváros Kormányhivatala, mint Budapest Főváros Közigazgatási Hivatalának jogutóda alperes ellen telekalakítási ügyben hozott határozat bírósági felülvizsgálata iránt indult perben, mely perbe az alperes pernyertessége érdekében beavatkoztak az I.r. és a Horváthné dr. Nagy Ildikó ügyvéd által képviselt II.r. beavatkozók, a Fővárosi Bíróság 2010. október 21. napján kelt 10.K.32.442/2009/32. számú jogerős ítélet ellen a felperesek által 37. sorszámon, az I.r. alperesi beavatkozó által 35. sorszám alatt benyújtott felülvizsgálati kérelmek folytán az alulírott helyen és napon megtartott nyilvános tárgyaláson meghozta a következő

í t é l e t e t :

A Legfelsőbb Bíróság a Fővárosi Bíróság 10.K.32.442/2009/32. számú ítéletét hatályon kívül helyezi és a felperesek keresetét elutasítja.

Kötelezi a felpereseket, hogy 15 napon belül egyetemlegesen fizessenek meg az alperesnek 50.000 (ötvenezer) forint elsőfokú, 20.000 (húszezer) forint felülvizsgálati, az I.r. alperesi beavatkozónak 50.000 (ötvenezer) forint elsőfokú és 40.000 (negyvenezer) forint felülvizsgálati perköltséget, a II.r. alperesi beavatkozónak 20.000 (húszezer) forint elsőfokú és 20.000 (húszezer) forint felülvizsgálati perköltséget.

Kötelezi továbbá a felpereseket, hogy egyetemlegesen fizessenek meg az államnak - külön felhívásra - 16.500 (tizenhatezer-ötszáz) forint kereseti és 72.000 (hetvenkettőezer) forint felülvizsgálati eljárási illetéket.

Az ítélet ellen további felülvizsgálatnak helye nincs.

I n d o k o l á s

Az I. és a II.r. felperes 2003. évben telekalakítás iránti kérelmet nyújtott be a résztulajdonukban álló budapesti helyrajzi számú ingatlan felosztására. Az I.r. alperesi beavatkozó - megismételt eljárásban - a 2008. szeptember 4-én kelt I/1914/6/2008. számú határozatával a Budapesti 1. számú Körzeti Földhivatal által 2008. május 20-án újrazáradékolt T-72337 ttszámú változási vázrajz alapján engedélyezte az ingatlan felosztását négy ingatlanra. A felosztást követően az ingatlan a helyrajzi számú 550 m2 területre, a helyrajzi számú 432 m2 útra, a helyrajzi számú 1539 m2 területű ingatlanra és a helyrajzi számú 1280 m2 nagyságú ingatlanra oszlik meg. Rendelkezett a határozatában arról, hogy a közterület kialakítása miatt felmerülő kártalanításról külön határozatban dönt.

A II.r. alperesi beavatkozó fellebbezése folytán eljárt Közép-magyarországi Regionális Államigazgatási Hivatal, mint alperesi jogelőd a 2009. január 26-án kelt P-793/1/2009. számú határozatával az elsőfokú határozatot helybenhagyta. Határozatában kitért arra, hogy a telekalakítási engedély ingatlan-nyilvántartási átvezetését a tulajdonosok külön megállapodásuk alapján kérhetik. Az ingatlan-nyilvántartási átvezetés feltételül kikötötte, hogy a jelenlegi beépítettségen változtatás külön építési hatósági engedély nélkül nem történhet.

Ezt követően az elsőfokú hatóság ingatlanforgalmi szakértői véleményt szerzett be. A szakvélemény a helyrajzi számú ingatlan forgalmi értékét, annak rendkívül rossz terepadottsága, közmű nélküli és un. csonka telek jellege miatt 6.060.000 forintban, míg a helyrajzi számú út céljára igénybe veendő ingatlan forgalmi értékét 5.480.000 forintban állapította meg a visszamaradó telek értéknövekedése figyelembevételével, ezért kártalanítási értékként mindösszesen 11.540.000 forintot számított.

Az elsőfokú hatóság a 2008. szeptember 4-én kelt I/1914/7/2008. számú határozatával a közterület lejegyzése következtében felmerülő kártalanításként 11.540.000 forint összeget állapított meg az ingatlanforgalmi szakértői vélemény alapján azzal, hogy a kártalanítás megosztása a tulajdonosok között megkötendő megállapodás alapján kerül sor. A kártalanítás kifizetésére a helyrajzi számú út területének az önkormányzat részére történő átadása és a földhivatali átvezetés megtörténte után 30 napon belül kerülhet sor. A határozat indokolása szerint, mivel a telekalakítási kérelmet 2003. évben nyújtották be, az akkor hatályban volt, az épített környezet alakításáról és védelméről szóló 1997. évi LXXVIII. törvény (a továbbiakban: Étv.) 27.§ /3/ bekezdése alapján került sor a kártalanítás összegének megállapítására szakértő bevonásával.

A felperesek fellebbezése folytán eljárt alperesi jogelőd a 2009. január 26-án kelt P-793/2/2009. számú határozatával az elsőfokú határozatot helybenhagyta. Kikötötte, hogy a kártalanítási összegeket akkor köteles az I.r. alperesi beavatkozó a tulajdonosoknak megfizetni, ha a telekalakítást a tulajdonosok az ingatlan-nyilvántartáson átvezettetik és a közterületet, továbbá az un. csonka telket az önkormányzat tulajdonába adják.

A felperesek egy beadványban előterjesztett keresetükben a kártalanítást megállapító határozat felülvizsgálatát, az összeg felemelését és annak kizárólag a részükre történő kifizetését kérték. A perben beszerzett igazságügyi szakértői vélemény alapján a keresetüket felemelték és a kártalanítást 46.000.736 forint összegben kérték megítélni.

Az elsőfokú bíróság szakértői bizonyítást folytatott le, beszerezte igazságügyi ingatlanforgalmi szakértő szakvéleményét, a szakértőt a perben meghallgatta valamint szakértő tanúként meghallgatta a közigazgatási eljárásban szakvéleményt adó szakértőt is. A lefolytatott bizonyítás eredményeként az elsőfokú bíróság arra a megállapításra jutott, hogy mivel 2003. évben nyújtották be a felperesek a telekalakítási kérelmüket az osztatlan közös tulajdonban álló ingatlan megosztására, az akkor hatályos rendelkezések szerint kellett vizsgálni a telekalakítás műszaki feltételeit, a megoszthatóságot, továbbá a közterület lejegyzéséért járó kártalanítás összegét. Az ügy előzményeként hozott, kártalanítást megállapító határozat felülvizsgálata iránt a jelen perben I.r. alperesi beavatkozóként eljáró önkormányzat korábban pert indított és a Fővárosi Bíróság a 2008. február 20-án kelt 9.K.33.158/2007/9. számú jogerős ítéletével megállapította, hogy a kártalanításról az Étv. 27.§ /1/ és /3/ bekezdései alapján kell dönteni és a felosztásnál kialakuló, rendeltetésszerű használatra alkalmatlan un. csonka telek igénybevételéről is kell dönteni.

Mivel a jogerős ítélet eldöntötte az alkalmazandó jogszabályt, a kártalanítás anyagi jogi szabályait, ettől a megismételt eljárásban a hatóság nem tekinthetett el. A telekalakítási kérelem benyújtásakor hatályos Étv. 27.§ /3/ bekezdése szerint kellett ezért a kártalanításról dönteni, azaz a telek kiszolgáló út céljára igénybe vett részéért a kisajátítási kártalanítás szabályai szerint megállapított kártalanítás jár. A kártalanítás összegét a kiszolgáló út megépítéséből, illetőleg az ezzel összefüggő közművesítésből eredő telekérték-növekedés figyelembevételével kell megállapítani. A telekérték-növekedés összegeként legfeljebb a lejegyzéssel igénybe vett telekhányad értéke állapítható meg. Mivel a telekalakítás útlejegyzéssel kombinált kérelem volt, ezért az Étv. 24.§ /4/ bekezdése szerint a telekalakítás során érintett tulajdoni viszonyokban a polgári jog szabályai szerint kell eljárni. A hatóság polgári jogi kérdéseket nem bírálhat el, a telekalakítási kérelem kapcsán csak annak műszaki megfelelőségéről határoz. A telekalakítási engedély ingatlan-nyilvántartási bejegyzésre önmagában nem alkalmas és a tulajdoni jogviszonyokat sem dönti el, az ingatlan-nyilvántartási bejegyzéshez az összes tulajdonostárs megállapodása szükséges. A telekalakítási eljárás akkor következik be, ha az annak megfelelő változást az ingatlan-nyilvántartáson átvezetik. A tulajdonosok döntik el, hogy a telekmegosztást átvezettetik-e vagy azt nem hajtják végre és nem kérik a határozattal engedélyezett telekmegosztást. A telekalakítási határozat jellege kizárja, hogy az engedélyező hatóság tulajdonjogi kérdésekben állást foglaljon vagy tulajdonjogi kérdéseket érintő kikötéseket, feltételeket írjon elő. Az elsőfokú bíróság mindezek megállapítása mellett ugyanakkor arra a következtetésre jutott az Étv. 27.§ /1/ bekezdése alapján, hogy a kiszolgáló út lejegyzésével az I.r. alperesi beavatkozó ipso iure tulajdonjogot szerzett, minden további nélkül kezdeményezheti a tulajdonjoga bejegyzését. Emiatt a határozatnak azt a kikötését, amely szerint a kártalanítás kifizetése a tulajdonosok megállapodásához és a terület átadásához kötött, jogsértőnek ítélte.