BH 1998.1.25 A szülőtől a tanulmányok többévi megszakítása után már csak kivételesen várható el, hogy nagykorú gyermeke után újból tartásdíjat fizessen [Csjt. 60. § (2) bek., XXIX. sz. PED].

A felek házasságát a bíróság 1988-ban felbontotta. A házasságból 1972. december 9-én született Tamás a felperessel, az 1975-ben született Judit az alperessel él együtt. Tamás 1994 szeptemberétől az ELTE Bölcsészettudományi Karának nappali tagozatán, pszichológia szakon felsőfokú tanulmányokat folytat.

A felperes felemelt keresetében kérte, hogy a bíróság 1994. szeptember 1-jétől kezdődően kötelezze az alperest nagykorú gyermeke után havi 4.000 forint tartásdíj megfizetésére és az azóta felgyülemlett hátralék megállapítására. Az alperes ellenkérelme a kereset elutasítására irányult.

A bíróság jogerős ítéletével a felperes keresetét elutasította.

A megállapított tényállás szerint a felperes a perbeli gyermekkel egy 35 m2 alapterületű öröklakásban él, rokkantnyugdíjas, havi jövedelme 17.992 forint. Tamás ösztöndíja tanulmányi eredményétől függően változó, a jogerős ítélet meghozatala előtt havi 4700 forint volt. A gyermek az érettségi vizsga letételét követően, 1991 júniusától 1994 júniusáig dolgozott, különböző üzletekben könyveket, sportszereket árusított, felsőfokú tanulmányait hároméves megszakítás után kezdte meg. Az alperestől érzelmileg eltávolodott, a kapcsolat megromlásában a szülők közti konfliktus játszott meghatározó szerepet.

Az alperes szolgálati lakásban él Judittal, aki ugyancsak felsőfokú tanulmányokat folytat, és akit az alperes a saját háztartásában egyedül tart el. Az alperes nettó havi átlagjövedelme 46.800 forint, személygépkocsival rendelkezik, V.-n lévő örökölt ingatlanát - haszonélvezeti jogának fenntartása mellett - a gyermekeinek ajándékozta.

A jogerős ítélet indokolása szerint Tamás - az alperes védekezésével szemben - nem érdemtelen a tartásra, és körülményei folytán az alperes a tartásdíj megfizetése vonatkozásában teljesítőképes. A Legfelsőbb Bíróság XXIX. sz. Polgári Elvi Döntésében foglaltak szerint azonban döntő szempontnak tekintette azt, hogy a nagykorú gyermek tartási igénye jogszerűségének elbírálásánál a tanulmányok folyamatos végzésének van jelentősége. Az adott esetben a középiskola befejezése után huzamos idő - három év - telt el, ezalatt a nagykorú gyermek munkaviszonyt létesített, önálló keresettel rendelkezett, továbbtanulási szándékát az alperessel nem közölte. A tanulmányok megszakításának elfogadható indokát nem adta, így nem várható el a szülőtől, hogy többévi megszakítás után is fedezze a gyermek továbbtanulásainak költségeit, arra is tekintettel, hogy a vele közös háztartásban élő, folyamatos tanulmányokat végző másik gyermeke teljes tartását és ellátását egyedül biztosítja.

A jogerős ítélet ellen a felperes élt felülvizsgálati kérelemmel, amelyben a jogerős ítélet hatályon kívül helyezését és az alperes havi 3.500 forint tartásdíjban való marasztalását kérte. Arra hivatkozott, hogy a jogerős ítélet figyelmen kívül hagyta a Legfelsőbb Bíróság XXIX. sz. Polgári Elvi Döntésében foglalt azt az alapelvet, hogy ha a gyermeket a középiskola befejezése után a választott életpályára előkészítő tanfolyamra, főiskola, egyetem nappali tagozatára felvették, a tartásra kötelezett és arra képes szülő nem hivatkozhat arra, hogy a nagykorúságát elért gyermek munkaviszonyt létesítsen, és tanulmányait esti vagy levelező tagozaton végezze, és megismételte azt a perbeli előadását, mely szerint a felperes korábban a gyermek tanulmányainak költségeit nem tudta fedezni.