BH 1994.6.318 I. A kapcsolattartás jogellenes meghiúsítása kártérítési következményt von maga után [Ptk. 339. § (1) bekezdés].

II. A gyermekelhelyezés és a kapcsolattartás összefüggései [Csjt. 76. § (1) bekezdés, 92. § (1) bekezdés].

A felek házasságon kívüli kapcsolatából 1987. szeptember 13-án Viktor nevű gyermekük született, akire nézve a felperes teljes hatályú apai elismerő nyilatkozatot tett, és róla születésétől kezdve önként megfelelően gondoskodott. A gyermek az anya gondozásában él; a felek egymás közti kapcsolatában, valamint a felperes és a gyermek viszonyában korábban probléma nem merült fel.

1989 szeptemberében a felek között - meg nem állapítható okból - súlyos szóváltás alakult ki, ennek lezárásaként az alperes kijelentette, hogy a kisfiút a felperes többé a lakásból nem viheti el, és oda a felperes nem léphet be. 1990 februárjától az alperes Sz.-re, júliustól K.-ra költözött, majd 1991 januárjától M.-en lakik, ahol egy idős személlyel kötött eltartási szerződést.

A felperes és a gyermek találkozásait 1989 őszétől az alperes annak ellenére meghiúsította, hogy a kapcsolattartás módját 1990-ben az államigazgatási hatóságok jogerős határozatukkal rendezték.

A felperes keresetében a gyermek nála való elhelyezését, az alperes szülői felügyeleti jogának szüneteltetését, továbbá az alperes kártérítésre való kötelezését kérte. Ez utóbbi kereseti kérelmét azzal indokolta, hogy az őt jogosan megillető találkozások érdekében Budapestről vidékre kellett utaznia, az utazási költség a találkozások meghiúsulása miatt felesleges kiadás volt.

Az alperes ellenkérelme a kereset elutasítására irányult.

Viszontkeresetét a felperes szülői felügyeleti jogának megszüntetése és a kapcsolattartás megvonása iránt terjesztette elő.

Az elsőfokú bíróság az ítéletével az ötéves gyermeket az alperesnél helyezte el, egyben kötelezte az alperest, hogy a felperesnek 22 322 forint kártérítést fizessen meg. Az ezt meghaladó kereseti és viszontkereseti kérelmeket elutasította. Ítéletét a széles körben lefolytatott bizonyítás adatai alapján azzal indokolta, hogy a pszichológus szakértői vélemény egyik félnél sem mutatott ki nevelésre való alkalmatlanságot, és a felek objektív körülményei is egyaránt megfelelőek a gyermek gondozására. Az elhelyezésnél döntő szempontként értékelte a gyermek fokozott anyai kötődését, valamint a környezet állandóságát, azonban rámutatott arra is, hogy ha az alperes a kapcsolattartást huzamos ideig megakadályozza, ez az alperes gyermeknevelésre való alkalmasságát kérdésessé teszi. A szülői felügyelet megszüntetésére irányuló kereseti és viszontkereseti kérelmek alaptalanságát a Csjt. 88. §-ának (1) bekezdése alapján bírálta el, vagyis az alperest a felperesnek a kapcsolattartás meghiúsulásával igazoltan felmerült útiköltségei megfizetésében marasztalta.