A Debreceni Ítélőtábla Pf.20562/2014/8. számú határozata kártérítés tárgyában. Bírók: Bakó Pál, Csikiné dr. Gyuranecz Márta, Pribula László

DEBRECENI ÍTÉLŐTÁBLA

Pf.I.20.562/2014/8. szám

A Debreceni Ítélőtábla a dr. Szűcs Péter ügyvéd ügyintézése mellett a Szűcs Péter Ügyvédi Iroda (címe) által képviselt I.rendű felperes neve (címe) I. rendű, a II. rendű alperes neve (címe) II. rendű, III.rendű felperes neve (címe) III. rendű és IV. rendű felperes neve (címe) IV. rendű felpereseknek, a dr. Szűcs Andrea ügyvéd ügyintézése mellett a Szűcs Ügyvédi Iroda (címe) által képviselt alperes neve (címe) alperessel szemben kártérítés megfizetése iránt indított perében - amelybe az alperes pernyertességének elmozdítása érdekében a dr. Polecsák Mária ügyvéd ügyintézése mellett a Polecsák Mária Ügyvédi Iroda (címe) által képviselt UNIQA Biztosító Zrt. (címe) beavatkozott - a Nyíregyházi Törvényszék 12.P. 20.803/2013/46. számú közbenső ítélete ellen az alperes részéről 47. sorszám alatt előterjesztett fellebbezés folytán meghozta a következő

közbenső ítéletet:

Az ítélőtábla az elsőfokú bíróság közbenső ítéletét helybenhagyja.

Kötelezi az alperest, hogy fizessen meg 15 napon belül a felpereseknek 12 700 (tizenkétezer-hétszáz) Ft másodfokú perköltséget.

A közbenső ítélet ellen nincs helye fellebbezésnek.

Indokolás:

Az I. rendű felperes 2010. május hó 12. napján jelentkezett az alperes ortopédiai szakrendelésén, ahol 2010. október hó 15. napjára TEP műtétre jegyezték elő. A 2010. október hó 4. napján tartott aneszteziológiai konzílium során korábbi betegségei közül feljegyzésre került az akkut szívizom infarktus, hipertónia inzulin-dependens diabetesz melitus, ischaemiás szívbetegség, köszvény, ASC. Megállapították, hogy az I. rendű felperes közepesen fejlett, elhízott férfi. A vizsgálatok alapján a narkózis magas rizikójára tekintettel érzéstelenítési módként lumbális spinális anesztéziát írtak elő.

A műtétet 2010. október hó 18. napján hajtottak végre. A műtétet követően a térd 0-40 fokban volt hajlítható, cenzoros zavar a végtagon nem jelzett, viszont a lábfej hátrahajlítása ugyan megtartott, de gyengült volt, ami új idegrendszeri tünetként jelentkezett, és amit a műtét napján még okozhatott a spinalis anasztézia.

A következő napon a lábszár duzzadtsága miatt színes doppler ultrahangvizsgálatot kértek. A comb területén trombózis nem volt, míg a lábszár területét nem vizsgálták; compartment syndromára utaló jel nem volt. Az I. rendű felperes a derekát fájlalta. A lábfej nyújtását és hajlítását ezen a napon nem ellenőrizték.

Október 20-án a protokollnak megfelelően megkísérelték az I. rendű felperes felállítását, ami segítséggel sikerült, de a járás nem. A lábszár és a comb duzzadtsága miatt a színes doppler ultrahangvizsgálatot megismételték. Mivel spontán vizelete még nem volt, a korábban eltávolított katétert visszahelyezték. Az I. rendű felperes ekkor már mindkét oldali izomerő gyengeségről és derékfájdalomról panaszkodott.

Október 21-én neurológiai konzíliumot tartottak. Megállapították, hogy mindkét oldali alsó végtag minimális mozgatásakor a derék és a comb felső részére sugárzó fájdalom jelentkezik, az alsó végtagjait spontán módon csak minimálisan mozgatja. Figyelemeltereléskor a Lasegue-tünetet 80 foknál jelzett. Mindkét oldali alsó végtagját nehezített helyzetben megtartotta, mindkét oldali Achilles-ín reflex renyhe volt, de érzészavar nem jelentkezett. A járás nem volt vizsgálható. Lumbális discopathiát és Myalgia secundariát véleményeztek. Hólyagtornát, végtagtornát, fokozatos mobilizációt és a vizelettartási nehezítettség további fennállása esetén lumbális CT vagy MR vizsgálatot javasoltak.

Még ugyanezen a napon CT vizsgálatot végeztek a lumbális III., IV., V. porckorongokról. A vizsgálat lelete szerint a gerinccsatornában epiduralis hematoma nem differenciálható, a beteg alkata miatt a korongok korlátozottan ítélhetők meg. A III-as korong valószínűleg közepesen, a IV-es mérsékelten szétterül, míg a szétterülő V-ös korongon 5mm-es sérv valószínűsíthető. Annak ellenére, hogy a CT vizsgálat eredménye nem volt egyértelmű, MR vizsgálatot a változatlanul fennálló idegrendszeri tünetek okának feltárása érdekében nem végeztek.

Még ugyanezen a napon intenzív terápiás konzíliumot is tartottak, mert az I. rendű felperes aznap reggelre mindkét alsó végtagját mozgatni, megemelni nem tudta, lábra állni nem bírt. A vizsgálatkor a lumbális gerinc ütögetésre érzékeny volt. A helyzetérzés, hő érzés, felületes és mély érzés is megtartott volt kóros reflex nélkül, divers mozgáskiesést észleltek. Diagnózisként izomfájdalmat állapítottak meg és azt, hogy a CT vizsgálat ismeretében panaszai a spinális anesztéziával nem hozhatóak összefüggésbe. Ezen a napon aktív hajlításra már egyik láb sem volt képes, és mindkét oldali alsó végtag zsibbadt. További vizsgálatot a tünetek okának feltárása érdekében nem végeztek.

Október 22-re az I. rendű felperes térd- és lábszárduzzanata csökkent. A térdhajlítás passzívan 60-70 fokos volt, a nyújtás pedig teljes. Aktívan a derékból kiinduló alsó végtagi fájdalma miatt egyik térdét sem hajlította. Szenzoros eltérést nem tapasztaltak. A lábháti és a talpi hajlítás mindkét oldalon gyengült volt. További gyógytornát javasoltak és idegsebészeti konzíliumot kértek. Az azon felállított diagnózis egyéb spondylosis radiculopathiával, valamint lumbális és más intervertebrális discus rendellenesség radiculopathia volt. Javasolták további Neodolpasse infúzió adását, emellett délelőtt és délután ischias infúzió alkalmazását, mindkét lábszár szelektív ingeráram kezelését, valamint aktív és passzív alsó végtagi tornát és amennyiben megoldható, úgy a derékra dionin iontophoresis, jobb alsó végtagra Kowarschik áramkezelést. Idegsebészeti teendőt nem láttak szükségesnek.

Október 26-án tartottak újabb ideg és gerincsebészeti konzíliumot, amelyen további vizsgálatot vagy idegsebészeti beavatkozást változatlanul nem tartottak szükségesnek.

A lumbális gerinc MR vizsgálatát csak október 29-én végezték el, majd annak eredménye ismeretében az ideg- és gerincsebészeti szakrendelés intraduralis vérzést véleményezett azzal, hogy idegsebészeti beavatkozás nem javasolt. Tüneti terápiát, gyógytornát, mobilizálást javasoltak. Ekkor már egy esetleges műtét nem eredményezett volna jobb eredményt, mint amekkora kockázatot maga a műtét jelentett. Ezt követően folytatódott a beteg korábban megkezdett kezelése. A fizikális állapotában lényeges változás nem következett be. 2010. november hó 5. napján ismételten megkísérelték megszűntetni a hólyagkatétert, azonban ez változatlanul nem járt sikerrel, spontán vizelete továbbra sem volt.

A november 8-án végzett neurológiai konzílium által felállított diagnózis haematoma intradurale L.II-L.IV. volt. További mobilizálást, fizioterápiát, gyógytornát, hemosztázis kontrollt és rehabilitációs konzíliumot javasoltak, neurológiai szempontból egyéb teendőt nem találtak szükségesnek.

Ismételt MR vizsgálatot december 10-én végeztek a lumbális gerincszakaszról, majd 15-én neurológiai konzíliumra került sor.