A Debreceni Ítélőtábla Pf.20638/2017/4. számú határozata kártérítés tárgyában. [1949. évi XX. törvény (Alkotmány) 70/D. §, (1) bek., (1) bek., 1952. évi III. törvény (Pp.) 3. §, 163. §, 164. §, 177. §, 225. §, 253. §, 1959. évi IV. törvény (Ptk.) 76. §, 355. §, 356. §, 360. §, 6/1986. (VI. 26.) IM rendelet (Kmr.) 13. §, 132/2004. (IX. 11.) FVM rendelet 10. §] Bírók: Bakó Pál, Molnár Tibor Tamás, Tóth Endre Tamás

DEBRECENI ÍTÉLŐTÁBLA

Pf.I.20.638/2017/4. szám

A Debreceni Ítélőtábla a Szűcs Péter Ügyvédi Iroda (címe, ügyintéző: dr. Szűcs Péter ügyvéd) által képviselt I.rendű felperes neve (címe) I. rendű, II. rendű felperes neve (címe) II. rendű, III.rendű felperes neve (címe) III. rendű és IV. rendű felperes neve (címe) IV. rendű felpereseknek - a Szűcs Ügyvédi Iroda (címe, ügyintéző: dr. Szűcs Andrea ügyvéd) által képviselt alperes neve (címe) alperes ellen - amelynek pernyertessége érdekében a Dr. Polecsák Mária Ügyvédi Iroda címe, ügyintéző: dr. Polecsák Mária ügyvéd) által képviselt beavatkozó neve (címe) beavatkozott - kártérítés megfizetése iránt indított perében a Nyíregyházi Törvényszék 12.P.20.803/2013/113. számú, 114. és 121. sorszám alatt kijavított ítélete ellen a felperesek által 117. sorszám, az alperes által 119. sorszám alatt előterjesztett és 120. sorszám alatt kiegészített fellebbezések, valamint az ide egyesített Pf.I.20.639/2017. számú perben a Nyíregyházi Törvényszék 12.P.20.803/2013/118. számú kiegészítő ítélete ellen az alperes részéről 122. sorszám alatt előterjesztett fellebbezés folytán meghozta a következő

í t é l e t e t:

Az ítélőtábla az elsőfokú bíróság ítéletének nem fellebbezett részét nem érinti, a fellebbezett részét részben megváltoztatja.

Az I. rendű felperesnek járó marasztalás tőkeösszegét 6 500 000 (hatmillió-ötszázezer) forintra, a II. rendű felperesnek járó marasztalás tőkeösszegét pedig 3 000 000 (hárommillió) forintra leszállítja.

Kötelezi az alperest, hogy 15 napon belül fizessen meg a III. rendű felperesnek 1 000 000 (egymillió) forintot, a IV. rendű felperesnek pedig 500 000 (ötszázezer) forintot, valamint ezen összegek után 2010. október 19. napjától 2013. június 30. napjáig a késedelemmel érintett naptári félévet megelőző utolsó napon, 2013. július 1. napjától a kifizetés napjáig pedig a késedelemmel érintett naptári félév első napján érvényes jegybanki alapkamattal megegyező mértékű kamatot.

Az I. és a II. rendű felpereseknek, mint egyetemleges jogosultaknak fizetendő tőke összegét 7 765 756 (hétmillió-hétszázhatvanötezer-hétszázötvenhat) forintra leszállítja, amelyből 20 000 (húszezer) forint után 2011. február 3. napjától, 822 183 (nyolcszázhuszonkétezer-egyszáznyolcvanhárom) forint után 2011. november 19. napjától, 416 608 (négyszáztizenhatezer-hatszáznyolc) forint után 2013. augusztus 22. napjától, 2 355 151 (kettőmillió-háromszázötvenötezer-egyszázötvenegy) forint után 2013. szeptember 14. napjától, 3 895 455 (hárommillió-nyolcszázkilencvenötezer-négyszázötvenöt) forint után 2014. január 31. napjától, 256 359 (kétszázötvenhatezer-háromszázötvenkilenc) forint után pedig 2014. március 15. napjától terheli késedelmi kamatfizetési kötelezettség az alperest.

Az I. és a II. rendű felpereseknek, mint egyetemleges jogosultaknak fizetendő járadék összegét havi 73 934 (hetvenháromezer-kilencszázharmincnégy) forintra leszállítja.

Mellőzi az alperes elsőfokú perköltségben történő marasztalását és kötelezi a felpereseket, hogy 15 napon belül egyetemlegesen fizessenek meg az alperes részére 673 097 (hatszázhetvenháromezer-kilencvenhét) forint elsőfokú perköltséget.

Egyebekben az elsőfokú bíróság ítéletének fellebbezett részét helybenhagyja, az elsőfokú bíróság kiegészítő ítéletét pedig azzal a pontosítással hagyja helyben, hogy az alperes által az államnak fizetendő állam által előlegezett költség összege helyesen 617 836 (hatszáztizenhétezer-nyolcszázharminchat) forint.

Kötelezi a felpereseket, hogy 15 nap alatt egyetemlegesen fizessenek meg az alperes részére 235 981 (kettőszázharmincötezer-kilencszáznyolcvanegy) forint másodfokú perköltséget.

Ez ellen az ítélet ellen nincs helye fellebbezésnek.

I n d o k o l á s

Az I. rendű felperes a degeneratív térdízületi betegsége és a félhold alakú térdízületi porcsérülése miatt 2007-ben, majd 2009-ben artroszkópos térdműtéten esett át. Ennek ellenére a bal térdében járásképtelenségig fokozódó fájdalom alakult ki, ezért az alperes 2010. október 18. napján térdprotézist ültetett be a bal térdébe. A műtét során alkalmazott spinális érzéstelenítés szövődményeként szubdurális hematóma alakult ki az I. rendű felperesnél. Az alperes alkalmazottai a helyes diagnózis megállapítása érdekében a szükséges és megfelelő vizsgálatokat késedelmesen végezték el, ezzel az I. rendű felperes gyógyulási esélyeit rontották. Az elsőfokú bíróság közbenső ítélettel megállapította, hogy az alperest teljes kártérítési felelősség terheli mindazon kárért, amely a felpereseket e mulasztással okozati összefüggésben érte. A Debreceni Ítélőtábla a Pf.I.20.562/2014/8. számú közbenső ítéletével az elsőfokú bíróság közbenső ítéletét helybenhagyta.

Az I. rendű felperes a műtétet megelőzően magas vérnyomásban, cukorbetegségben, súlyos fokú elhízásban és köszvényes megbetegedésben szenvedett, amely miatt 1994-ben, majd 1997-ben 50%-os, 2001-ben, majd 2004-ben 67 %-os munkaképesség-csökkenést állapítottak meg nála. Ennek ellenére az I. rendű felperes a műtét előtt őstermelőként állattartással, növénytermesztéssel és erdőgazdálkodással foglalkozott. A feleségével: a II. rendű felperessel harmonikus kapcsolatban élt, a családi munkamegosztásnak megfelelően együtt végezték a házkörüli és a háztartási munkákat, továbbá rendszeresen jártak a Baptista-gyülekezetbe. Sok időt töltöttek a gyermekeikkel: a III. és a IV. rendű felperesekkel, akik a műtét idején már külön éltek tőlük, és önálló családot alapítottak. Az unokáikat szintén rendszeresen látogatták, közös programokat szerveztek velük.

Amennyiben az alperes alkalmazottai a műtét során kialakult szövődményt időben felismerik és kezelik, az I. rendű felperes 12 hétig, azaz 2011. január 10. napjáig szorult volna ápolásra, gondozásra, ezt követően nem. A szövődmény kései felismerése miatt azonban a gyógyulása elhúzódott, és teljes mértékben nem is következett be. Súlyos mozgásszervi fogyatékos lett, rövidtávon, és csak kétoldali könyökmankóval tud közlekedni, önálló életvitelre nem képes, a tisztálkodással, az öltözködéssel és a WC-használattal kapcsolatban jelenleg is segítségre szorul. Részleges cauda equina szindróma alakult ki nála, amely miatt csak haspréssel tud vizelni, a székletürítéshez pedig hashajtó készítményekre van szüksége. A rokkantsági felülvizsgálatok során az össz-szervezeti károsodását - a műtét előtt fennálló alapbetegségeinek figyelembevétele mellett - 2011-ben 90%-os, 2014-ben pedig 70%-os mértékben határozták meg. Az állapota végleges.

A műtétet követően az I. és a II. rendű felperesek élete jelentősen megváltozott, végleg felhagytak az I. rendű felperes munkájának és hobbijának is tekintett mezőgazdasági tevékenységgel. Az I. rendű felperes a napjait az otthonában internetezéssel, zenehallgatással, újságolvasással és tévénézéssel tölti, a gyülekezetbe nem jár. A házból történő kimozdulás céljából az I. és a II. rendű felperesek a műtét után egy automata sebességváltós gépkocsit vásároltak, amelyet az I. rendű felperes is képes vezetni, a be- és a kiszálláshoz azonban segítségre van szüksége. Az I. rendű felperes ápolása, gondozása, a háztartási többletfeladatok és a mindennapi ügyintézés teljes egészében a II. rendű felperesre hárul, amelyhez - a mezőgazdasági tevékenység megszüntetéséig - a közelükben lakó III. rendű felperes jelentős segítséget nyújtott. Miután a IV. rendű felperes B-en élt, a szüleinek és a testvérének érdemben nem tudott segíteni.