A Legfelsőbb Bíróság Mfv.10349/2008/3. számú határozata munkaviszony megszüntetése (munkaviszony JOGELLENES megszüntetése) tárgyában. [1992. évi XXII. törvény (Mt.) 101. §, 106. §, 150. §] Bírók: Mészárosné dr. Szabó Zsuzsanna, Sztojkoné dr. Hajdu Edit, Tallián Blanka

Mfv.I.10.349/2008/2.szám

A Magyar Köztársaság Legfelsőbb Bírósága Dr. Fekete Norbert ügyvéd által képviselt felperesnek a személyesen eljárt I. r. és II. r. alperesek ellen munkaviszony jogellenes megszüntetésének megállapítása és egyéb igények iránt a Miskolci Munkaügyi Bíróságnál 1.M.1579/2005. szám alatt megindult és a Borsod-Abaúj-Zemplén Megyei Bíróság 1.Mf.23.051/2007/3. számú jogerős ítéletével elbírált perében a felperes felülvizsgálati kérelme folytán meghozta a következő

í t é l e t e t :

A Legfelsőbb Bíróság a Borsod-Abaúj-Zemplén Megyei Bíróság 1.Mf.23.051/2006/3. számú jogerős ítéletét hatályában fenntartja.

Kötelezi a felperest, hogy fizessen meg az államnak 113.000 (Egyszáztizenháromezer) forint felülvizsgálati eljárási illetéket.

I n d o k o l á s

Felperes keresetével annak megállapítását kérte, hogy az alperesek a munkaviszonyukat jogellenesen szüntették meg, emiatt kérte kötelezni az alpereseket az Mt. 101. § (1) bekezdése alapján 1-1 havi átlagkereset, továbbá munkaruha, munkaeszköz hiánya, valamint képzési költség címén meghatározott összegek megfizetésére.

Az alperesek a kereset elutasítását kérték.

A jogvita előzményeként a munkaügyi bíróság megállapította, hogy az I.r. alperes 2004.július 8-án, a II.r. alperes pedig 2004. május 27-én kötött munkaszerződést a felperes T. K. elnevezésű jogelődjével. A munkaszerződések határozatlan időre, hegesztő munkakörre szóltak és változó munkavégzési helyet írtak elő. Felperes a V. K-val kötött szerződést, ennek alapján a felperes munkavállalóinak munkahelye a V. K. e-i telephelyén volt. Az ottani munkavégzéshez azonban aluminium-hegesztői szakismeret volt szükséges. Ezért az I.r. alperes 2004. szeptember 10-i, a II.r. alperes pedig 2004. április 19-i keltezéssel megállapodtak a felperessel abban, hogy a munkáltató a munkavállalóknak alumínium-lemez hegesztésre gyakorlási lehetőséget biztosít és a minősítési vizsga költségét (I.r. alperes esetében bruttó 160.000 forint, a II.r. alperes esetében bruttó 150.000 forint összegben) kifizeti a munkavállalók helyett. Az alperesek pedig vállalták, hogy két évig a munkáltató "rendelkezésére állnak", ennek megszegése esetén az előbbi összeget három napon belül, 20 %-os kamattal visszafizetik a munkáltatónak. A tanfolyam költségét az É. 19.500 forint értékben 2004. április 19-én számlázta a felperesnek.

A peres felek megállapodása szerint bérfizetési kötelezettség a felperest a tárgyhónapot követő hónap 15-én terhelte, ennek azonban a felperes például a 2005. júniusi bérfizetés tekintetében csak részben tett eleget, és még július 19-én is bértartozása állt fenn. Felperes és a V. K. 2005. július 19-én a szerződésüket felbontották. Az alperesek és társaik július 20-án kívánták felvenni a munkát a V. K. munkavégzési helyen, ezt azonban a V. K. megtagadta. Ezért az alperesek és társaik a felperestől kapott munkaeszközöket a felperesi ügyvezető magánépítkezésénél leadták, és július 20-i keltezéssel kezdeményezték a felperessel fennálló munkaviszonyuk közös megegyezéssel történő megszüntetését, egyben július 20-ával, július 27-28-i munkába lépéssel új munkaszerződést kötöttek egy másik munkáltatóval. A felperes július 21-én kelt válaszában a munkavállalók kérelméhez nem járult hozzá, a munkavégzéshez ragaszkodott, és felhívta figyelmüket ennek elmaradása jogkövetkezményeire. Az alperesek 2005. augusztus 1-jén érkezett levelük szerint rendkívüli felmondással éltek, a munkabérnek rendszeresen késedelmesen, részletekben történt megfizetésére hivatkozással. Felperes a munkaviszonyuk fennállását 2005. július 24. napjáig igazolta.

A Miskolci Munkaügyi Bíróság 1.M.1579/2005/25. számú ítéletével a felperes jogalap nélkül kifizetett munkabér iránti keresete tárgyában - a felperes elállása folytán - a pert megszüntette, és egyéb kereseti kérelmeit elutasította, egyben a felperest kötelezte, hogy a II.r. alperesnek fizessen meg 18.000 forint perköltséget.

Az ítélet indokolása szerint felperes az alperesek jogviszonyát a foglalkoztatás átengedésének szándékával létesítette, az átengedésért a foglalkoztatótól ellenértékben részesült, ezért az jogszabályba ütközött (Mt. 8. §), ennél fogva azt az Mt. 10. §-ának (1) bekezdése alapján fel kellett számolni. Ebből következően a felperesnek az Mt. 101. §-án alapuló kereseti követelése alaptalan volt. A tanulmányi szerződésre alapított felperesi kereseti követelések elbírálásánál a munkaügyi bíróság figyelemmel volt arra, hogy a nyújtott támogatással a kötelezően letöltendő kétévi idő nem állt arányban, és az oktatási, valamint egyéb költség sem felel meg a felszámítottnak, ezért e részben is elutasította a keresetet. Végül elutasította a munkaügyi bíróság a szerszámhiánnyal kapcsolatos követelést is, minthogy felperes a kárát csupán állította, de nem igazolta.

A munkaügyi bíróság ítélete ellen a felperes fellebbezéssel élt a kereseti kérelmének megfelelő ítélet meghozatala iránt, ide nem értve az elsőfokú ítélet pert megszüntető és a munkaruha-tartozással kapcsolatos keresetet elutasító rendelkezését. Felperes állítása szerint a munkavállalók a felperessel álltak munkaviszonyban, és munkaerő-átengedésre nem került sor. Fenntartotta azt az álláspontját, hogy a munkaviszonyukat a munkavállalók szüntették meg jogellenesen, továbbá a nekik átadott eszközökkel nem számoltak el, és a tanulmányi szerződéses kötelezettségeiket sem teljesítették.

A Borsod-Abaúj-Zemplén Megyei Bíróság 1.Mf.23.051/2007/3. számú ítéletével a munkaügyi bíróság ítéletének fellebbezett részét a per főtárgya és a perköltség tekintetében helybenhagyta. A megyei bíróság osztotta a munkaügyi bíróság ítéletének indokolását a munkaszerződés jogszabályba ütközése, annak jogkövetkezményei, továbbá az alperesi rendkívüli felmondások jogellenességének megállapítása, valamint a felperes szerszámkönyvre alapított kárigényének elutasítása tekintetében. Rámutatott arra, hogy O. J. érdektelen tanú egyértelműen igazolta, hogy a felperesi munkavállalók, köztük az alperesek a V. K-nak "bérbe" lettek adva, a munkát a V. K. irányította, és ő biztosította a munkavégzés helyét és az eszközöket. A másodfokú bíróság arra is hivatkozott, hogy a felek közötti munkaszerződések érvénytelensége folytán érvénytelen az alperesek felperesnél meghatározott időtartamú munkaviszony fenntartására irányuló kötelezettségvállalása is.

A jogerős ítélet ellen a felperes felülvizsgálati kérelmet terjesztett elő az ítélet hatályon kívül helyezése és a keresetének helyt adó új határozat hozatala iránt. Tévesnek minősítette azt a bírósági megállapítást, hogy felperes a megrendelő kft. által kiállított teljesítményigazolás alapján fizetett volna bért az alpereseknek. A továbbiakban fenntartotta azt az álláspontját, hogy a felek között érvényes munkaszerződés jött létre. Ezért még a felperes álláspontjával ellentétes megállapítás elfogadása esetén is az érvénytelen megállapodásból eredő jogokat és kötelezettségeket úgy kellett volna elbírálni, mintha azok érvényesek lettek volna. A jogerős ítélet indokolása megalapozatlanul hivatkozott arra, hogy maga a felperes is kirendelésnek tekintette a megrendelő telephelyén történő munkavégzést, ugyanis a jogi végzettséggel nem rendelkező ügyvezető ezzel csupán arra kívánt utalni, hogy a felperes által kötött vállalkozási szerződés alapján a társaság változó munkahelyre alkalmazott munkavállalóinak a megrendelő e-i telepén kellett munkát végeznie. A felperes fenntartotta azt az álláspontját, hogy az alperesek a munkaviszonyuk fennállása alatt, a munkavégzési kötelezettségüket megszegve egyoldalúan, jogellenesen szüntették meg munkaviszonyukat, és azt a későbbiekben már nem mondhatták fel. Egyebekben kifogásolta a felperes, hogy a bíróság a munkavállalói rendkívüli felmondás okait nem vizsgálta. Sérelmezte a felülvizsgálati kérelmében a felek tanulmányi szerződésnek tekinthető megállapodásának a bíróság által történt megítélését azzal, hogy álláspontja szerint a bíróság álláspontja elfogadható annyiban, hogy a képzési költségekből az alperesek csupán a le nem töltött idő arányának megfelelő képzési költség visszafizetésére kötelezhetőek. Kérte továbbá az alpereseknek a per tárgyát érintő szerszámok és eszközök értékének megfizetésére történő kötelezését is.