A Fővárosi Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság M.3316/2013/11. számú határozata jogviszony tárgyában. [1952. évi III. törvény (Pp.) 233. §, 1993. évi XCIII. törvény (Mvt.) 75. §, 76. §, 2012. évi I. törvény (Mt.) 65. §, 83. §, 273. §] Bíró: Salamon Gyöngyi

Fővárosi Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság

1027. Budapest, Királyfürdő u. 4.

32.M.3316/2013/11.

A Fővárosi Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság

a felperesi képviselő neve (felperesi képviselő címe., ügyintéző: ... jogtanácsos) által képviselt

felperes neve (felperes címe) felperesnek,

a ... jogtanácsos által képviselt

alperes neve (alperes címe)

alperes ellen

jogviszony iránt indított perében meghozta az alábbi

k ö z b e n s ő í t é l e t e t :

A bíróság megállapítha, hogy az alperes a 2013. március 18-án kelt felmondásával a felperes munkaviszonyát jogellenesen szüntette meg.

A bíróság a felperes visszahelyezés iránti keresetét elutasítja.

A közbenső ítélet ellen a kézbesítéstől számott 15 napon belül fellebbezésnek van helye, melyet a Fővárosi Törvényszékhez címezve a Fővárosi Közigazgatási és Munkaügyi Bíróságon lehet három példányban előterjeszteni.

Tájékoztatja a bíróság a feleket, hogy amennyiben a fellebbezés csak a perköltség viselésére, vagy összegére vonatkozik, vagy csak az ítélet indokolása ellen irányul tárgyalás tartását kérhetik, illetve a fellebbezési határidő lejárta előtt előterjesztett közös kérelmük alapján, a fellebbezés, tárgyaláson kívüli elbírálása kérhető.

I n d o k o l á s :

A bíróság a keresetlevél, az érdemi ellenkérelem, a peres felek nyilatkozatai és a csatolt okiratok alapján az alábbi tényállást állapította meg.

A felperes 1990. február 23. napja óta állt határozatlan idejű munkaviszonyban az alperessel. Legutolsó munkaköre folyamatirányító volt.

A felperes munkaviszonyát az alperes a 2013. március 28-án kelt és közölt felmondással átszervezésre hivatkozással szüntette meg, egyúttal a közlést követő napon felmentette felperest a munkavégzési kötelezettsége alól.

A felperest 2007 októberében munkavédelmi képviselőnek választották. 2011. november 8. napján újraválasztották és ettől az időponttólkezdődően folyamatosan betöltötte a munkavédelmi képviselői posztot munkaviszonya megszüntetéséig.

Az alperesnél a munkavédelmi képviselők munkavédelmi bizottságot alakítottak. Az alperessel a felperes munkavédelmi képviselővé választásának ténye közlésre került oly módon, hogy a választásról szóló jegyzőkönyvet részére átadták.

Az alperes a felperes munkaviszonyának megszüntetését megelőzően nem kérte a munkavédelmi bizottság hozzájárulását.

A felperes a 2013. április 22. napján érkezett keresetlevelében kérte, hogy a bíróság állapítsa meg, hogy az alperes által közölt rendes felmondás jogellenes és a bíróság helyezze vissza eredeti munkakörébe. Kérte, hogy kötelezze a bíróság az alperest elmarad munkabér címén kártérítésként 12 havi távolléti díjának megfelelő összeg, összesen 3.884.530.- forint és perköltség megfizetésére.

A felperes keresetének indokaként előadta, hogy álláspontja szerint az alperes által közölt felmondás jogellenes, ugyanis az alperes a munkaviszonyát a felperest megillető munkajogi védelemre való tekintet nélkül, a munkavédelmi bizottság előzetes hozzájárulásának kikérése nélkül szüntette meg.

Visszahelyezés iránti kérelmét az Mt. 83.§ b.) pontjára alapította, kártérítés iránti igényét pedig az Mt. 82.§ (2) bekezdésében foglalt maximális 12 havi távolléti díj összegében jelölte meg.

Az alperes érdemi ellenkérelmében kérte a kereset elutasítását, továbbá a felperes perköltségben való marasztalását.

Az alperes ellenkérelmében a felperes által előadott tényállást nem vitatta. A felperes valóban munkavédelmi képviselő volt az alperesnél, amelyről alperes tudomással bírt. Álláspontja szerint azonban felperest nem illette meg a munkavédelmi képviselőket egyébként megillető munkajogi védelem. A munkavédelmi képviselők munkajogi védelmét az 1993. évi XCIII. törvény (a továbbiakban: Mvt.) 76.§ (3) bekezdése szabályozza amely úgy szól, hogy a munkavédelmi képviselő munkajogi védelmére a választott szakszervezeti tisztségviselőre vonatkozó szabályokat kell megfelelően alkalmazni azzal, hogy a közvetlen felsőbb szakszervezeti szerven a bizottságot, annak hiányában a munkavédelmi képviselőt megválasztó munkavállalókat kell érteni.

Az új Mt. 273.§-a tartalmazza a szakszervezeti választott tisztségviselőknek a munkajogi védelmét. Az új Mt. a korábbi szabályozáshoz képest leszűkíti a választott szakszervezeti tisztségviselőknek járó munkajogi védelem körét. Az új Mt. értelmében csak azon választott szakszervezeti képviselőket illet meg munkajogi védelem akiket erre kijelöltek, és a kijelölt személyeket a munkáltatóval közölni is szükséges.

Alperes álláspontja szerint ennek analógiájára a munkavédelmi képviselők közül is ki kellett volna jelölni azokat a személyeket akiket megillet a munkajogi védelem és a személyek nevét közölni kellett volna a munkáltatóval (alperessel).

Az alperesi munkavédelmi bizottság nem jelölt ki a munkavédelmi képviselői közül munkajogi védelemre személyeket. Ilyen személyekről közlést nem tett az alperes irányába.

Amikor a felperes felmondásának közlése előtt az alperes tájékozódott arról, hogy a felperest kijelölték-e munkajogi védelemre megállapította, hogy nem. Ezt követően kiadta felperes részére a rendes felmondást, ami a fentiek alapján jogszerűnek minősül.

A visszahelyezés iránti kereseti kérelemmel kapcsolatosan alperes előadta, hogy felperes visszahelyezésére nincsen mód, tekintettel arra, hogy a felperes munkaköre az átszervezés következtében megszűnt, továbbá arra, hogy a ... üzemben a gyártási tevékenység megszűnt, ebből következően a felperes visszahelyezésére nincs lehetőség.

A felperes által kártérítés jogcímén előterjesztett 12 havi távolléti díj iránti igény az alperes álláspontja szerint eltúlzott tekintettel arra, hogy felperes munkaviszonyának megszüntetésétől számítottan még el sem telt a 12 hónap.