ÍH 2018.104 GYÓGYULÁSI ESÉLY CSÖKKENÉSE MIATTI NEM VAGYONI KÁRTÉRÍTÉS

Kapcsolódó határozatok:

Szolnoki Törvényszék P.21009/2012/54., Szegedi Ítélőtábla Pf.20792/2017/4. (*ÍH 2018.104*), Kúria Pfv.20597/2018/6.

***********

A gyógyulási esély reális csökkenése esetén a károsultat arányos, de a maradandó egészségkárosodás bekövetkeztéhez képest alacsonyabb mértékű nem vagyoni kártérítés illeti meg [1959-es Ptk. 355. § (4) bekezdés].

Az I. és V. rendű felperesek házastársak, gyermekeik a II-IV. rendű felperesek.

Az I. rendű felperes második terhességét 2004. november 2-án diagnosztizálták, a terhesgondozást az alperes végezte. Ikerterhességet 2004. november 29-én, a terhesség 10. hetében végzett ultrahang vizsgálat során észlelték.

Az alperesnél 2005. február 21-én - a terhesség 23. hetében - végzett szülészeti ultrahang vizsgálat a magzatok méretei között eltérést mutatott ki az ún. BPD és FL paraméterekben. A 25. terhességi héten ismételt ultrahang vizsgálat alkalmával az ikermagzatok paraméterei már nem tértek el. A magzatvíz átlagos mennyiségű volt, de nem volt különbség a két magzatvíz mennyisége között sem. Ezt követően az I. rendű felperes 2005. március 11-én és 23-án jelent meg terhesgondozáson, amikor panaszmentes volt. Március 29-én szapora szívverés miatt Betaloc szedését írták elő számára, majd a másnapi terhesgondozói ellenőrzés során alhasi panaszok és magzati mozgások miatt április 4-től kórházi felvételét javasolták.

A terhesség 29. hetében, április 5-én készült ultrahang lelet a két ikermagzat méretei között súlyosan kóros eltéréseket és a magzatok súlyos fejlődési elmaradását írta le, ezért iker-iker transzfúzió szindróma (TTTS) gyanúja miatt az I. rendű felperest a Debreceni Egyetem Orvostudományi Egészségügyi Centrum Szülészeti és Nőgyógyászati Klinikájára utalták be. Az itt lefolytatott ultrahang vizsgálatok az iker-iker transzfúzió szindrómát igazolták, ezért a magzatok megmentése érdekében a terhesség 30. hetében annak befejezéséről döntöttek. Császármetszéssel 2005. április 8-án született meg "A" magzatként a II. rendű felperes, aki súlyos retardáció és súlyos vérszegénység miatt az intenzív centrumba került. A "B" magzatként világra jött III. rendű felperesnél testszerte hydropsot (szöveti folyadékgyülem) észleltek, szívműködése jelentősen lelassult volt, az elvégzett vizsgálatok alapján a mozgásfejlődés zavara és spasticus tetraparesis (négy végtagra kiterjedő enyhe bénulás) volt megállapítható. Utóbb látássérülést is diagnosztizáltak mindkét gyermeknél. A II. és III. rendű felperesek állapotát a TTTS okozta.

A felperesek keresetükben az I. és V. rendű felperesek részére személyenként 5 000 000 forint, a II-III. rendű felperesek részére személyenként 10 000 000 forint, míg a IV. rendű felperes részére 3 000 000 forint nemvagyoni kártérítés és járulékai megfizetésére kérték az alperes kötelezését. Ezen túl járadék, valamint vagyoni kártérítés címén is igényt érvényesítettek. Nemvagyoni kárigényüket azzal indokolták, a terhesgondozás során az alperes nem az elvárható gondossággal járt el, amikor az iker-iker transzfúziót és az egyenlőtlen súlyfejlődést nem ismerte fel kellő időben. Előadták, az ultrahang vizsgálatokat nem az elvárható gondossággal és gyakorisággal végezte el, ezért a TTTS kialakulását időben nem észlelte, így nem kerülhetett sor olyan orvosi beavatkozások elvégzésére, melyek eredményeként a II. és III. rendű felperesek jobb egészségi állapotban születhettek volna meg. Hivatkoztak arra, hogy a szülők számára feldolgozhatatlan traumát jelent, hogy ikergyermekeik nem egészségesek, önálló életre nem képesek és testvérüket, a IV. rendű felperest is hátrányosan érintette ez.

Az alperes ellenkérelme a kereset elutasítására irányult. Hivatkozása szerint felróható kezelési hibát nem vétett. A terhesség 25. hetéig 13 alkalommal végzett ultrahang vizsgálatot, ezek magzati fejlődési rendellenességet nem mutattak.

A beavatkozó csatlakozott az alperesi állásponthoz és ugyancsak a kereset elutasítását kérte.

A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Bíróság ítéletével a felperesek keresetét elutasította. Fellebbezésük folytán a Debreceni Ítélőtábla végzésével az ítéletet hatályon kívül helyezte és az elsőfokú bíróságot a per újabb tárgyalására és újabb határozat hozatalára utasította. A megismételt eljárásban a Szolnoki Törvényszék ítéletével a felperesek keresetét ismételten elutasította. A Debreceni Ítélőtábla közbenső ítéletével az elsőfokú bíróság ítéletét megváltoztatta és megállapította, hogy az alperes kártérítési felelősséggel tartozik a felpereseket a II-III. rendű felperesek iker-iker transzfúzió szindrómája talaján kialakult tünetegyüttes miatt ért kárért.